Nádfedeles kis kunyhó....emlék lett....🛖

Nádfedeles kis kunyhó....emlék lett....

A tó víztükörében látni, ahogy a partján egy nádfedeles kis kunyhó áll.

 

Csodálatos látvány ez a kis lak,
a maga valódi egyszerűségével.

 

Fák sora magasodnak az égbolt felé,
Hosszan a part mentén ágaskodnak.

 

A ház elején le a tóig,
Csodálatos virág bokrok csoportja illatozik.

 

A kunyhó ablaka félig leesve,
Lóg a levegőben kétségbeesve.

 

Peremén egy gyönyörű rózsa,
Valaha a ház asszonya gondozta.

 

Kicsi kitaposott ösvények,
Jelzik régi időkben rajt emberek jöttek s mentek.

 

Csónaknak sehol nincs nyoma,
Nem ringatózik a víz hullámain mint valaha.

 

Talán elsodorta az őszi szél valahova,
Ezért nincs sehol sem a nyoma.

 

Vagy egy napon elsüllyedt tán,
Tönkretette az idő zord vas foga.

 

Téli napokon a befagyott tó vízén,
Elkorhadt elpusztult szegényt.

 

Nádfedeles kis kunyhó teteje,
Madaraknak lett fészkelő helye.

 

Elhagyatott kis régi tanya,
Ma már ebből is csak egy emlék lett.