Kora reggeli elmélkedés.... 🌅

Kora reggeli elmélkedés....

....Fátyolszerű vékonyan esett érintetlen szűz hó. Milyen szép még senki sem érintette. Sehol egy nyom, sem lábnyom az éjjel esett.
Az elpiszkolódott lucskos, mocskos régire esett a friss pihe puha hó.
Szinte nincs kedvem rálépni söpörni, hogy bepiszkítsam ezt a szép látványt.
Enyhült a hideg mintha megpuhult volna a levegő. Nem olyan csípős eszeveszetten maró. A szél is kicsit alábbhagyott nem rázza a kopasz faágakat. Milyen furcsa évszakoknak megfelelően öltözködnek vagy épp eltűnnek majd előjönnek a növények.
A természet csodái .
A nap nem süt,
de világosabb van elbújt a felhők közt úgy mint tegnap.
Ma feljebb húzódott a szürkeség, tisztul lassan az ég. Most ismét belátni a völgyet a maga igaz szépségében még így is. Nyáron bizony csodálatos hely, de ha hó lepi éppen olyan szép.
Közel és távol senki sehol. Egy lelket sem látni, de még állatokat sem.
Korán van még nincs mozgás hisz vasárnap van aki teheti tovább lustálkodik. Ez a hét utolsó napja kell egy kis pihenés.
Na, persze nem mindenki teheti ezt meg. Ma is korán kel fel az ágyából.( Az "udvar népének"" enni kell adni. ) Legalább a korán kelők is gyönyörködhetnek a friss hó látványában.
Olyan szép, olyan mesés.
Minden fehér hófehér.
Gyönyörű !
Se a határban, se az úton, sehol senki.
Az erdő is néma, csendes.
Se fatolvaj nem oson belőle, se járókelő az utcán olyan
mintha kihalt volna a falu.
- Megállt az idő ?
- Nem.
- Az csak a mesében létezik.
Bizony inkább szalad az idő.
Rohan, ha mondom !
A madáretető körül viszont van némi mozgás.
Jó, hogy tegnap feltöltöttem eleséggel. Gondoltam én a kis éhezőkre. Drága gyönyörűséges madárkáim. Ők is az ég adományai. Becsülni kell szeretni, segíteni őket.
Három kis madárka veri és veri kitartóan
a megkaparintott magvakat a csőrükkel A napraforgómagot, a tökmagot és van ott még mindenféle jó finomság. Szerencse faluhelyen akad nekik bőségesen eledel.
Óvatosan kinyitom aztán becsukom az ajtót.
Nem fogok zajt csapni, mert megzavarom őket és elrepülnek.
A házban még mindenki alszik csend van mindenütt.
A kutyák is elbújtak a fészerben érzik hideg van itt kint.
Különben valahányszor kilépek az ajtón az udvarra,
mindig játszani akarnak velem vagy lesik a kezemet mit hozok nekik enni.
Megszokottan végzem dolgomat,
jövök és megyek a házban az udvarban.
Az állatok közt és ha kijön a jó idő akkor a kertben.
Nekem ez a természetes, teszem a teendőket.
Szabadnak érzem itt magam.
Szabad vagyok térben munkában nem kötött.
Teszem a dolgom, de a magam ura vagyok.
Úgy mint rég, ahogy éltek az emberek. Termeltek, tenyésztettek.
De ma már könnyebb ?
- Van ami talán könnyebb.
- Van ami ma már létezik régen nem volt.
-Hmm.... Eh..., ha mondom.
Bemegyek a melegre megnézem mit csinál a család.
A madárkák csak had válogassanak a magok közt.
De ez a szép frissen esett hó gyönyörű. Én bízom benne, hogy még ma esik több is.
Amott hátul a dombtetőn ismét szürkül az égalja. Meghozza a havat vagy akár a szeles fergeteget. Had essék itt az ideje....

( sk )