Kérem, ne menjünk el mellette... 😞

erika5185•  2023. augusztus 16. 17:19  •  olvasva: 93

Kérem, ne menjünk el mellette...


Azok a régi szép emlékek...

 

Üdvözlök Mindenkit szeretettel !

 

Először is nagyon köszönöm mindazoknak akik ellátogatnak hozzám
-a blogomba,
és
-a főoldalamra.

Ma szeretnék megosztani egy érzést. 

Egy olyan érzést ami mióta a világ, világ azóta létezik.

A szeretet.
A szereteten belül is a hiány érzését.
Most egy konkrét dologra gondolok amit szeretnék megosztani.
Tudom, mind átéltük, átéljük és át fogjuk élni.
Ez az elvesztés konkrétan
A HALÁL.
A halál ami ellen nincs semmi amit tehetnénk.
Nincs visszaút.
Nincs orvosság.
Nincs gyógyszere.
Ez azért jutott eszembe, mert történnek olyan hétköznapi dolgok vagy bármi más amit szeretnék elmondani valakinek az ANYUKÁMNAK.
De pillanatok alatt történik mindez.
Felvillan, hogy elmondom az anyukámnak, hogy felhívom telefonon az anyukámat.
De abban a pillanatban jön a tudat egy mellkasnyomás a felismerés.

De hisz már féléve nem él az anyukám.

Nem hívhatom,
nem mondhatom,
nem panaszolhatok el neki semmit.
Talán valahol meghallgat,
talán valahol lát engem,
talán valahol mondja,
de én nem hallhatom már.
Ezt bizony élő ember nem tudhatja.
De jó hinni,
de jó álmodozni, hogy valahol élnek tovább.
Betegség, fájdalom, kínok nélkül.
Boldogságban, szeretetben, békességben ott ahol sohasem létezik a harag, a bánat.
Jó hinni azt, hogy jó helyre költöztek a halottjaink, hogy fentről mosolyognak ránk.
Ma még minden sötétedéskor automatikusan felnézek az égre.
Azt kérdezem, HOL VAGY ANYUKÁM ?
SÓHAJTOK, KÖRÜLNÉZEK AZ ÉGEN.
Mintha várnék egy jelre, mert az én anyukám halála előtt csillagot látott.
Bennem maradtak a szavai.
Ő egy szép zöld csillagot látott, de azt nem tudta megmondani hol volt akkor, nem tudta megmondani hol látta.
De látta.
Olyan érzés volt mintha a saját csillagát látta volna.
Furcsa dolgok ezek.
Akarjuk hinni, hogy van valami földöntúli.
Akarjuk hinni, hogy jó helyünk lesz.
Akarunk valamibe kapaszkodni, hogy a földi elmúlást követi valami más, hogy nincs vége.
Nem lehet csak a puszta némaság.
A temetői csend, ahogy a sorok között süvít a szél, ahogy beragyogja a napfény, aztán az est eljöttével néma síri csend.
Mi ezt látjuk.
Maradnak csak az emlékek.
A bevillanó régi képek, mosolyok, beszélgetések hangfoszlányok.
Nagyon fáj, hogy minden csak a múlt.
Nem lesz több jelen.
Az idő előrehaladtával ott lesznek mindig a szívünkben, de évek múlásával fakóbbá válnak. Milyen érdekes ez.... az idő gyógyítja a sebeket.
A mindennapok távolabb visznek.
De soha nem feledünk.
Ilyenkor mindig visszaforgatnánk az idő kerekét.
De jó volna, ha..... újra,
ha ismét.....,
ha kicsit még....

Stb.....
De bizony nincs visszaút, csak előre haladhatunk.
Elmondanám az anyukámnak milyen napom volt ma, mi történt ma, megkérdezném mit csinált ma, de nem tehetem. Ő már nincs velünk.
Azt akarom hinni, hogy mindent hall.
Azt akarom hinni, hogy mindent lát.
Azt akarom hinni, hogy megért és velem van.
Azt akarom hinni, hogy nem hiába mondom neki, hogy gondolok rá, és soha nem feledem akkor sem, ha szalad az idő.
Tudom, akik olvassák a soraimat megértik, hogy néha ki kell mondani azt ami belül, legbelül szorít és fáj.
Minden nemzedék így születik és hal el. Ez a világ rendje. De olyan jó kiírni, búcsúzni, emlékezni és szeretni amikor hiányzik valaki a családból, rokonságból, barátok közül vagy épp egy szomszéd .

Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna aláírni egy személyt, sőt többet is.
Ha úgy érzed tedd meg ! (tegye meg)

Anyukám örökké hiányozni fogsz....
és azon felül
még a sok elvesztett rokonom
akik voltak számomra a múlt.
Nem vár már az anyukám többé.
Hiába is akarok neki mesélni, mondani, adni....😢😢😢

Aki teljes szívvel szereti a szüleit igyekezzen minden percet kihasználni velük.
Szalad az idő és bármi közbeszólhat.
Eljön a nap, amikor már nem lesz idő sem visszaút.
Hiába mondjuk, hogy ezt is, azt is másképp csinálnánk,
ha élnének még.

Igen, itt fent a Poet.hu oldalon vannak sokan aki koruknál fogva már rég elvesztették a szüleiket illetve olyanok akik betegség vagy baleset által vesztették el a szüleiket.
A gondolataim írása közben mind mind eszembe jutottak.
De emlékezzünk szeretettel mindnyájukra.

((( Külön szívből sajnálom azokat akik sorsuk alakulása miatt más véleményen vannak. Teljes szívvel megértem őket.

Ezenfelül :
Igen, tudom adott esetben egy nevelőszülő többet ért, mint a hús-vér szülő. )))

Szeretettel: Erika

 

2023.08.16.         

                                 ....Gondolatok....

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

erika51852023. augusztus 17. 09:24

@Mikijozsa:

@Mikijozsa:

Köszönöm szépen.

Néha erről is kell beszélni, emlékezni.
Ez is a mindennapjainkhoz tartozik.
Nekem most jól esett mindezt kiírni magamból.

Köszönöm a figyelmet, a hozzászólás külön örömet okozott.
Köszönöm Mikibá !

Szeretettel: Erika

Mikijozsa2023. augusztus 17. 09:04

nagyon igaz

erika51852023. augusztus 17. 08:49

@S.MikoAgnes:

Kedves Ági !

Biztos vagyok benne, hogy ahogy távolodnak a napok enyhül a fájdalom és megmarad a szeretet, az emlékek.
Lassan megérti az agy, hogy el kell engedni.
Az élet megy tovább.
Hiába ragaszkodunk, el kell engedni.
A szív nehezen dolgozza fel azt a szót, hogy
SOHA TÖBBÉ.
Az idő múlása enyhít.
Az én anyukám is elég fiatalon veszítette el az apukáját ugyanabban az évben az anyukáját (1977).
Most ő ment el (2023)
Dupla csapás volt számára is, de sokat beszélgettünk róla, A hosszú, hosszú évek alatt elmúlt a szívszorító fájdalom, helyébe lépett a szeretet, az emlékezés.
Távoznak az élők soraiból, eltűnnek az élők közül és jön a soha többé szavak.
Ezzel kínozzuk a szívünket soha többé.
De eljön az idő amikor enyhül az érzés, mert menni kell tovább az életben. Az élet egy feladat végig kell csinálni. Mindenkinek mást és mást tartogat.
Tudom jól, mindenkinek meg van a keresztje. Mindenki cipeli a maga súlyát.
Nem egyformán tudjuk feldolgozni a felfoghatatlant, de fel kell dolgozni, hogy tovább léphessünk.
Mindenki életében eljön, mindenki átéli, de menni kell tovább az úton, mint ahogy az elődeink és az utódaink is ezt fogjak tenni, mert ez a feladat az élet feladata. Egy ember sok mindent kibír. Nem azért, mert erős hanem azért, mert muszáj.

Szeretettel: Erika

Jól esett a gondolataimat kiírni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattál Ágikám.

S.MikoAgnes2023. augusztus 16. 22:24

Mély átérzéssel olvastam megható soraid drága Erika!
Igen, de jó lenne elmondani, tanácsot kérni, megölelni.....édesanyánkat, édesapánkat.....de már sok éve nem lehet nekem sem.....esetleg álmomban....