Szájtár 🦉

Harc az esőben....

Avagy harc az esővel....

Esik az eső.
Nyakamba víz zuhog.
Szedem a lábam,
De elcsúszok.
Szoknyám a nyakamban,
Harisnyám egy rongy.
Hajam mint a kóc,
Ruhám csupa folt.
Távolból röhögés,
Hangja hangos.
Vihogj te majom,
Ess hasra most !
Kínom kissé hangos,
A röhögő földön most.
Egymást húzzuk a pocsolyában,
Mint két szumós a birkózásban.
Járókelők tapsa harsog,
Vízi sportba csöppentek most.
A taps egyre hangos,
Nem látják, hogy felállnák most.
Senkinek az eszébe nem jutna,
Egyszerűen ez a járda egy csúszda.

A sors.....    

(Egy kis részlet...Kitalált történet.)

-Megmondtam Bella.

- Öt évet vártam, mert fiatal volt, de lejárt az idő. Nincs több haladék. Tudja jól, hogy családbarát tisztességes cég vagyunk, illetve ez a részleg. Nem kívánunk zűrös kollégákkal dolgozni itt mivel családsegítő programban vagyunk. Nem engedhetem, hogy ne járjunk példával a családok előtt. Nekünk itt bizonyítani kell, hogy méltóak vagyunk az emberek bizalmára. Egyszóval, ha nem történik változás az életében nem több mint három hét múlva át fogom innen helyezni más munkakörbe . Tudom, hogy szeret itt dolgozni. De mielőtt bármit is mondana most mondom.

- Nem érdekel !

- Kifogások nem érdekelnek !

Holnaptól addig is kap három hét szabadságot vagy felmutat nekem valamit vagy innen mennie kell !

- Ezzel sarkon fordult és elviharzott az irodából.

- Még utána is néma csend volt senki sem mert megszólalni. Öt íróasztal mögül egy szó sem hagyta el senki száját csak döbbenten ült mindenki a helyén.

- Bellának nem is volt ideje megszólalni a főnök nem hagyta. Valóban volt már eszében, hogy vészesen kifutott az időből várható volt főnöke támadása.

- De a sors.....

- A sors úgy hozta, hogy neki még nem jött össze. A sorsával nem tud szembeszállni. 

-A sors...

- Suttogta.

- De, hát mit csináljak lányok most ? Honnan akasszak le egy férfit, egy barátot, egy férjet ? Vagy mit tudom én kit ? Ez nem egyik napról a másikra működik. 

- Ezt az ostoba szabályt !

- Mérgelődött levegőért kapkodott Bella.

- Belefoglalni egy szerződésbe kötelezni valakit arra, hogy....áh. Mindegy akkor aláírtam és nem teljesítettem máig sem.

- De a sors....

- Ha a sorsom mást akart velem.

- Hiába is tiltakozom a szabály az szabály. De, ha még nem jött össze a dolog mit tegyek. Ezt nem lehet erőszakkal csinálni. 

- Most mi lesz ?

- Nem akarok innen elmenni.

- Ez a munkám.

- Belerázódtam az évek alatt most ezért az ostobaságért adjam fel ?

- Most mit csináljak ?

- A többiek még mindig nem tudtak megszólalni, bár ők is tudták, hogy előbb utóbb eljön ez a nap. Ez volt annak idején a főnök kikötése szingli nők nem dolgozhatnak ebben a pozícióban. Be is tartotta, mert ő maga is komoly férfi lévén példás családi életet élt. Így volt alapja a kikötésének. 

- Bella nem is figyelt a többi nőre csak járt az agya mitévő legyen. A munkahelye a tét. 

- Csendben dolgoztak tovább de, megígérték a lányok gondolkodni fognak valami jó megoldáson. De fogalmuk sem volt, hogy mit tudnának ebben segíteni.

- Bellán látszott, hogy ideges. Jobbnak látták, ha nem szólnak semmi olyat a férfi témákról. Ők is belátták nem lehet csak úgy leakasztani a szegről egy férfit. Főleg háromhetes találka után sem csak úgy hopp, ilyen nincs.

- Bella éjszaka csak forgolódott nem bírt aludni. Reggel felé sikerült kicsit elszunyókálnia, de ismét a főnöke szavai visszhangoznak a fülében. Megmondtam....vártam....nincs több haladék.... változás....át fogom tenni....

- Bella felijedt, mintha rémálomból lépett volna ki. 

- Nincs egy perc nyugton ! Na... és akkor elmegyek ! Majd mást fogok dolgozni !

- Észre sem vette, hogy potyognak a könnyei. 

- Nem hiszem el, egy férfi miatt veszítem el az állásomat. 

- Nem azért, mert van és problémáink vannak, hanem egyszerűen azért, mert egyáltalán nincs férfi az életemben. 

- Ez tiszta őrület !

- Hol az igazság ilyenkor, ki véd meg engem, hogy ez a sorsom, hogy nem tehetek róla ?

- Ráadásul elküldött szabadságra. 

- Mit csinálok ennyi nap ? 

- Ja, keresek magamnak pasit, persze, mert az csak úgy van.

- Megcsörrent a telefon.

- Szia Bella !

- Van egy jó hírem !

- Beszéltem a férjem öccsével a problémádról. Ha nem haragszol érte, talán megtaláltuk a megoldást.

- Szia Boni !

- Jaj, ne is emlékeztessél rá !

- A sógoroddal?

- Egyszer említetted, de kapcsolatban van.

- Nem, már szakítottak.

- Egy kis rábeszéléssel vállalja a barátod szerepét.

- Nos ??? Bella.

- Bella szeme felcsillant.

- Figyelj Boni gyere fel hozzám munka után vagy gyertek fel mind a ketten és megbeszéljük.

- Rendben van Bella akkor megyünk. 

- Szia

- Hé.. Boni ! Köszönöm !

- Ne, ne nekem köszönd és letette a telefont.

- Huu... Ez igaz lenne ?

- A sors keze... Mégiscsak a sors keze időben.....

- Bella, hogy teljen az idő leszaladt a boltba, utána zenehallgatás közben sütött egy gyorsan elkészíthető süteményt, hogy megkínálja a vendégeket. El is szaladt az idő.

- Csengettek.

- Megjöttek végre. - Belenézett a tükörbe igazított a haján kinyitotta az ajtót.

- Csalódottan vette tudomásul, hogy Boni egyedül állt a lépcsőházban.

- Szia Bella !

- Szia Boni ! 

- Gyere be mondta kissé szomorúan. Úgy látszik a férfi meggondolta magát.

- Bella szótlanul követte a nőt.

- Szóval Bella az a helyzet, hogy a sógorom meggondolta magát. Szomorú arcot vágott Boni.

- Semmi baj Boni, hisz őrültség az egész. Nem is várhattam volna el tőle, hogy....ekkor csengettek.

- Vársz valakit ? Mosolygott és kérdezte sejtelmesen Boni.

- Nem, én csak benneteket vártalak.

- Nem nyitod ki megnézni ki az ? - kérdezte Boni.

- Ja, de megyek. - felelte Bella.

- Kinyitotta az ajtót ekkor szembetalálta magát egy nagy csokor virággal. Aki hozta nem látszott a virágok mögül.

- Hát ez ? - kérdezte.

- Hoztam a barátnőmnek. - felelte egy kellemes férfi hang.

- Bella már akarta volna mondani, hogy ez tévedés lesz amikor odalépett Boni.

- Bella had mutassam be a sógoromat ő Thomas.

- Bella csak nézett sikerült a meglepetés.

- Thomas elvette a virágokat az arca elől, hogy láthassák egymást a lánnyal.

- Boni tátott szájjal figyelte őket. Mintha szikra pattant volna fel közöttük. Csak némán bámulták egymást zavarba jöttek mind a ketten. Majd behívta a férfit a lakásba.

- Nos, Boni elmondta milyen bajban vagy és te vagy a barátnője segítsek, ha tudok. Hát, különös kérés nem tagadom, de miért is ne, ha ez segít rajtad. - mondta Thomas.

- Hát, mint látod zavarban is vagyok, de szeretném megtartani a munkámat, de sajnos ez az ára. - válaszolta Bella pirulva.

- Nos, gyerekek nekem most mennem kell beszéljétek meg a dolgokat, ahhoz én nem is kellek.

- Elment Boni a megmentő.

- Kettesben maradtak majd Bella behozta a süteményt és italt. Megbeszélték a dolgot, hogyan legyen részletes mesét találtak ki. 

- Majd gyakoroljuk van rá három hét.

 -Nevettek.

A többi hátralévő időt kellemesen töltötték el. Jókat nevettek. Felszabadultan beszélgettek mintha valóban régóta ismernék egymást.

- Bella végre megnyugodott, ha ez így megy akkor nyert ügye lesz a főnökénél. Csak okosan kell játszani, mert a főnök nem buta ember.

- Ez a három hét hamar eltelt. A fiatalok minden nap találkoztak gyakorolták a nagy szereplést. Természetesen gyakorolták a csók jeleneteket is. De, még maguk sem vallották be, hogy bizony ez már élesben megy. Ez bizony már nem játék. Az utolsó nap sétálni mentek csodálatos felejthetetlen napot töltöttek együtt. Önfeledten nevetgéltek észre sem vették, hogy a csókok amiket váltottak a parkban nézőközönségre akadt. Megálltak a korlát mellett egymás szemébe néztek és érezték, hogy megkezdődött közöttük valami. Ez már nem színjáték nem mese.

- Jó napot Bella !

- Látom jót tett a szabadság. - szólalt meg Bella főnöke.

- Jó napot főnök ! - dadogta a lány.

- Nem mutat be a barátjának ? - kérdezte.

- Ő itt Thomas . - zavarban volt.

- Jó napot Thomas! - 

majd kezet ráztak a férfiak.

Thomas vagyok Bella barátja.

- Igen, azt láttam. - majd sejtelmesen mosolygott.

- Bella hétfőn sok beszélni valónk lesz az irodában várom. Nehéz eset a Vilhfor ügy, addig is jó szórakozást de, most mennem kell..- majd távozott.

- A fiatalok összenéztek majd felnevettek. Megnyertük a csatát, pedig semmit nem mondtunk. Egyszerűen csak látta.....rajtunk....., hogy a sorsunk egybeforrt.....

A nagy találkozás...

11.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

- Rober látta Kitty elhagyta a bungalót nem tudta hová tart a nő. Ő épp az étteremből tartott az iroda felé mikorra látta elsétálni ebben a zord időben. Az ösvény végén elfordult talán az istállók felé vette az irányt. Ő felment a lépcsőn benézett a nappaliba ott találta a fiát.

_ Szervusz fiam, hogy vagy ? Most jövök az étteremből. 

_ Szervusz apa ! 

Jól vagyok. Én meg arra gondoltam kimegyek az istállóba megnézem Sátánt a lovamat. 

_ Te, hogy vagy apám ?

_ Remekül sok a tennivaló nem érek rá unatkozni. Elromlott a konyhán egy sütő azt orvosolni kellett mihamarabb .

- mosolygott Rober.

_ Jól van fiam , menj tedd amit elterveztél. Én kicsit pihenek a dolgozószobában és van egy pár levél átnézem. Lányok jóízűen ették a tortát amit Annabella készített. Most ő szórakoztatja őket. Szerintem mostanában nem térnek ide vissza. De felügyelet nélkül úgysem hagyjuk őket. Bár már nem olyan kicsik és talpraesett lányok. De nem szeretem, ha egyedül koszállnak nagy az üdülőhely nem akarom őket egész nap keresni. Így viszont tudom merre járnak a kopé unokáim. Jól érzik itt magukat itt nőttek fel mondhatjuk. De a városban épp úgy szeretnek élni. Jól van ez így fiam.

_ Igen apa a lányok szeretnek itt is és a városban is lenni. Szerencsém van, hogy remek gyerekeim vannak. Korukhoz képes nagyon okosak bizony találékony gyerekek.

- mosolyogtak el mind a ketten.

_ Nos, akkor elindulok, ha visszajöttem megkereslek.

- mondta Henry édesapjának és elindult az ajtó irányába. Hátra fordult még odaszólt apjának.

_ Apa !

_ Tölthetnénk egy napot együtt csak mi négyen . Rád férne egy kis kikapcsolódás.

- vetette oda apjának Henry. Boldognak tűnt az apja, de ő tudta, hogy édesanyja halála óta már nem olyan mint rég. Igen, hogyan is lehetne ugyan az az ember mikor elvesztette élete párját. Nem mutatja, de mindenki aki ismeri a történetüket és Rober Walchot tudja milyen fájdalom van az idős ember szívében. Sajnos, nem adatott meg, hogy együtt öregedjenek meg úgy, ahogy azt ők megálmodták. Ez sok ember álma, de vagy így vagy úgy, de nem valósulhatott meg. A régi emberekben meg volt az a tulajdonság, hogy egy életre választottak párt. De ma már nem így van, minden kis bukkanónál megállnak és feladják. Meg sem próbálják a bukkanót átugrani, átlépni. Ne legyünk azért teljesen negatívak ebben a kérdésben, mert vannak kivételek. Le élnek egymás mellett hosszú éveket. Ez nagyon szép és példaértékű.

_ Rendben van fiam, majd egyeztetünk melyik legyen az a nap. De most menj vár a lovad.

_Rendben van akkor később beszélünk.

Szervusz apa !

- kinyitotta az ajtót és elment.

- ebben a pillanatban jutott eszébe Robernek, hogy talán összefut fia Kittyvel bízott benne, hogy megismerkedik fia a bájos Kittyvel. Beleült a kényelmes foteljébe lehunyta a szemét. Sóhajtott egyet és drága felesége arca jelent meg előtte, mintha azt mondaná nem lesz baj Rober ne aggódj. Ezzel el is aludt. Nem csoda hiszen reggeltől estig dolgozik, hogy minden rendben működjön, azért ne essünk túlzásba, mert néha elszunyókál kicsit. De tulajdonképpen ez érthető nem fiatal már nem olyan az ereje mint régen.

- Henry elindult az ösvényen elgondolkodott az apján. Tudta, hogy fáradt, de igyekezett más képet alkotni magáról. Sok munka van mindig, de Henry tudta, ha beteszi a szobája ajtaját magányos emberré válik. Sajnos anyja halála mindannyiunknak nagy csapás volt. Tudták, hogy már nem lehet rajta segíteni, eljön a vég, de addig is próbálták meg szépíteni utolsó napjait. A családnak keserves napok voltak ezek. Kínkeserves volt a tudat, hogy bármely órában bekövetkezhet az elvesztése. Megborzongott Henry

 - az emlékek felelevenítése ma is fájdalmas, talán sosem múlik el.

- egyenesen a lova boxához ment.

_ Szia hűséges barátom ! 

- kiáltott a ló irányába. _ Az én drága hókirályom. Gyere csak közelebb hoztam neked egy almát. Tudom, hogy szereted a kedvenced. Na ugye, mekkorát haraptál bele. Hé... Ne olyan mohón Sátán. Emlékszem mikor kiscsikó korodban olyan mókás voltál és csintalan. Odajöttél a hátam mögé és a vállamat böködted. Így hívtad fel magadra a figyelmet. Olyan mókás volt veled tölteni az időt. Olyan voltál mint egy nagy hópehely, sőt télen elvesztél a hóban. Én hófehér Sátánom.

- egy puszit nyomott a ló fejére. Már nem fiatal ló, de ő az istállóban a lovak közül a mindene, hiába szereti mindegyiket, de ez az ő lova. Bizony Henry nagy állatbarát. Különösen a lovak imádója annak idején Sátánt és Kalandort egyszerre vásárolta meg. Magával ragadta a fehér fekete párosítás. A nevüket már az előző tulajdonos adta nekik. Felesége Kalandort választotta, őt szerette volna a saját lovának. Furcsállta Henry, hogy nem a fehér lovat választotta. Az lett volna nőiesebb. De azt felelte, hogy ez a ló sötét mint az éjszaka, de a sörénye csillog mint égen a csillagok. Ő ezt szeretné magának. Henry titokban örült is, mert Kalandor még szelídebb volt mint Sátán. Nagyon féltette Isabellát ő volt az élete a mindene. - A felesége öt évvel idősebb volt mint ő, de sosem zavarta. Szerelem volt első látásra. Egy törékeny aranyszőke hajú kedves, bájos nő volt. Sosem vetődött fel köztük a korkülönbség. Nagyon boldogok voltak imádtak az üdülőben élni. Minden úgy alakult mint a mesében. Milyen boldogok voltak amikor megtudták Isabella gyermeket vár. Főképpen amikor kiderült, hogy ikreket vár. Felhőtlen volt a család boldogsága. Néha Isabella nem érezte jól magát, de az ikerterhességnek tudták be a dolgot. Nem is sejtették, hogy sokkal nagyobb a baj. A babák szépen fejlődtek, de Isabellán nem igazán látszott a betegség előjele. Néha fáradt volt, de soha nem gondolták volna, hogy a szíve gyengül. Mikor eljött a szülés ideje bementek a kórházba még minden rendben látszott. Természetes úton születtek a babák és ez terhelte meg Isabella szívét végleg. Nagy volt az öröm a két kis egyforma lány olyan csodás látványt nyújtott. Isabella karjaiba vette őket folytak az öröm könnyei, de érezte, hogy valami furcsa dolog történik vele. Valamit mondani akart, de már nem tudta elmondani becsukódtak a szemei kezei elernyedtek. Azonnal mentek az orvosok, bár minden tőlük telhetőt 

 megtettek nem tudták megmenteni az életét. Henry ott maradt kettő kis csecsemővel a feleségét elvesztette. Majd az eszét vesztette fájdalmában. Keserves évek kezdődtek, bár imádta lányait, de nem találta a helyét. Tudta felfogta, hogy Isabella nincs többé, de mégis mintha őt várta volna vissza. Eltelt tíz év és tudja , hogy változtatnia kell nem mehet ez így tovább. Ahogy gondolataiból visszatért arra lett figyelmes, hogy egy kellemes női hang hallatszik a szomszédos boxból. Milyen kedvesen beszél Kalandorhoz.

- Elmosolyodott mikor hallotta, hogy mondja Kalandor valóban egy kalandor. Milyen szeretettel bánik egykori felesége lovával. Mintha csak felesége beszélgetne a lóval. Micsoda hasonlóság. Eltelt így az idő, hogy lopva kihallgatta a nőt. Mikor észrevette, hogy távozni készül sebtében utána indult, de akkor már csuklyával a fején távozott. Esett kint az eső csak a kabátban elsiető karcsú nőt látta az arcát nem. Henry csalódott volt visszament Sátánhoz. Felcsigázta a figyelmét ez a nő, úgy szeretné látni vagy inkább megismerni. Kezdi belátni változtatnia kell a sorsán és a lányokén. Lányoknak is szükségük van egy pót anyára, hisz megy az idő lesznek női dolgok amiket csak egy anyával lehet megosztani. Henry bizonygatta magának, hisz még ő sem öregember. Igen...Ez az...!  Megpróbálja kideríteni ki ez a nő és hogyan néz ki. Nagyon felkeltette az érdeklődését. A túlzott szépség nem minden, ha esetleg nem olyan szép. A belső sokkal fontosabb és, hogy szeresse a lányait.....

Folyt. köv.

Végül eljött a nap....

Mindig feljön a nap....

(Kitalált történet....)

- Köd ereszkedett a városra.

Az utca kora reggel is  félhomályban van.

A közeledő autó lámpafényeiből lehet csak látni, hogy autó közeledik. Vigyázni kell ilyenkor rosszak a látásíviszonyok. Könnyen lehet baleset. - Ez az ősz, a köd az őszi és téli időszak  jelensége. A közlekedésben résztvevők számára nagyon veszélyes tud lenni.

- Szegény fák hullajtják leveleiket. Olyan csupaszon állnak ki a földből, ilyenkor olyan elhagyatottnak tűnnek. A nagy lomb fogyatkozik hullanak le a levelek nyomukban avar keletkezik. Azzal is vigyázni kell, mert csúszóssá válik, a fű ilyenkor a nedvességtől vizes akárcsak eső után. Ilyenkor célszerű a járdát választani a gyaloglásra.

- Mosolygott el Annabella, ha meg akarom óvni a drága cipőmet és megúszni egy esést esetleg. Az út lerövidítése szóba sem jöhet. Igaz nem egy nagy táv, de inkább nem próbálom ki. Még az hiányozna csak, szépen állítanék be dolgozni. A humor nagyágyúi rajtam nevetnének. Drága  kollégáim az elmaradhatatlan napi viccekkel, azért jó kis társaság. Néha elmegyünk kávézni együtt, zenét hallgatni, néha belefér a tánc. De csupán csak baráti szinten. Jókat nevettünk, elmegy az idő és mindenki megy haza a saját ágyába. Nem árt tartani a jó kapcsolatokat mint a munkahely szinten, mint magánszemély egyaránt. Nem mindegy milyen közösségben dolgozik az ember nap mint nap. Este meg kikapcsolódásnak jó a társaság. 

- De most már nem lenne rossz valaki mellém akihez tartozhatok, hisz felnőtt nő vagyok. Meg van minden amire szükségem van szerencsés vagyok csak, hát....egy társ....

- gondolkodott el a lány.

- Egy társ akivel megoszthatnám az életem és aki megosztaná velem az életét.

- Sóhajtott egy nagyot. Itt az ideje a változásnak most már megértem ahhoz, hogy saját családom legyen. 

- Jó napot Annabella !

Frissen és csinosan mint mindig. Hej..., ha fiatalabb lehetnék udvarolnék magának. Büszke férfi lennék ám. Mosolygott az idősödő kedves mindenki által szeretett Alfred portás.

- Jó napot Alfred bácsi ! 

Maga mindig bókol nekem. Csak az a baj minden nőnek csapja a szelet. Hát, hogy is hihetnék magának. Meg különben is Alfred bácsi már foglalt ember, hogyan szállhatnék szembe a feleségével ?

- Mind a ketten nagyot nevettek.

- Hát, bizony a feleségem nagy házisárkány jó lesz félni tőle. De el ne árulja a többieknek.

- Ismét nagyot nevettek. A portás átengedte a lányt a mellék bejáraton. Itt csak az irodában dolgozók mehetnek be.

- Legyen szép napja Annabella!

- Magának is Alfred bácsi. 

- Mosolygott és elsietett a lift irányába. Beszállt a liftbe megnyomta a második emeleti gombot az ajtó bezárult a lift elindult felfelé. Megérkezett kinyílt az ajtó kiszállt a liftből egyenesen megindult az iroda felé. Benyitott az ajtón, de zárva volt előszedte a kulcsot, hogy betudjon menni.  

- Semmi mozgás körülötte úgy látszik megint ő érkezett elsőnek. Ez már régóta így megy nem is értette, miért csodálkozik ezen. Odament az asztalához leült. Előkészítette az iratokat ami kellett a mai megbeszéléshez. A folyosóról behallatszott, hogy megkezdődött a nyüzsgés ezen az emeleten. Nyílt az ajtó Susan esett be rajta szó szerint megbotlott a küszöbön. 

- Szép kis fogadtatás mit tettél ide ? Úgy esek be.

- Mondta Susan nevetve.

- Szia Annabella !

- Szia Susan !

- Már ismét úgy esel be, de most valóban. Mi van veled ? Az hagyján, hogy később jössz, de ma jól kiszámoltad az időt. Kerek nyolc óra van hogyan csináltad ?

Mindjárt hétfőn majdnem elkéstél ?

- Ne is mondd ! Kiáltott fel Susan. Képzeld mikor szombaton elmentél a bárból össze ismerkedtem egy jó pasival. Hááá..t annyira, hogy a  vasárnapot együtt töltöttünk. Azt hiszem lesz folytatása a dolognak nagyon jól megértettük egymást. Ő is és én is egyetértettünk abban, hogy próbáljuk meg hátha kialakulhat közöttünk egy kapcsolat, egyenlőre aztán majd meglátjuk. Ő is már a családalapítást tervezi. Na, mit szólsz Anni ? 

- Csak így becézték a barátai Annabellát.

Annabella örült Susan boldogságának, de egy kis féltékenység fogta el. 

- Susannak bejött az élet. Találkozott lehet, hogy a nagy Ő-vel. De jó.

- Hé... Barátnőm gratulálok ! Valóban örült ennek a jó hírnek csak egy pillanatra irigység fogta el. Ő is szeretne már egy nagy Ő-t.

- Egyébként hallottad, hogy megüresedett a igazgatóhelyettesi szék ? Hirtelen elköltözött a városból családi okok miatt Joseph, most sürgősen keresnek valakit a helyére. Nem tudom ilyen rövid idő alatt találnak valakit ? Meg aki lépést tud tartani a főnökkel ? 

- Nem egyszerű dolog Susan. Szigorú a főnökünk, de jó ember ami a fő, hogy igazságos. Igaz, nehéz a természete, de ne feledjük el, hogy nagy felelősség nyomja a vállát.

- Igen, Anni ebben igazad van. Majd alakul a dolog, de ez nem is a mi dolgunk.

- Csendben beindult a nap. Mindenki a megszokott ütemben tette a dolgát. Semmi érdemleges dolog nem történt az iratok kézből kézbe kerültek. Délután már várták a munka végét, elhatározták munka után isznak egy kávét valahol.

- Bezárták az iroda ajtaját megindultak a lifthez, John csatlakozott hozzájuk majd az első emeleten Kloé, Kate, Tibold és Gaspar. A nagy haveri kör úgy döntött mindannyian isznak együtt egy kávét és hazaindulnak. Kissé elhúzódott a kávézás elbeszélgették az időt. A fő téma az igazgatóhelyettes hirtelen távozása és mikor lesz helyette egy odaillő ember. Lassan szedelőzködtek hazafelé, ekkor Annabella észrevett egy magányosan üldögélő alakot. Először nem is foglalkozott vele, de amikor arra nézett Annabella felé a lány csak bámulta, nem tudta elvenni a szemét róla. 

- Tobias, ahogy ott üldögélt a kávézóban azon gondolkodott, hogy vajon milyen lesz ebben a városban dolgozni. Nem ismer senkit, de szerencséje, hogy hamar barátkozik. Nem lesz gondja az új kollégákkal. Igaz, a saját munka menetét belefogja építeni ebbe a csapatba is, ehhez ragaszkodni fog. Egyenlőre helyettesíti Josephet a gyerekkori barátját aki hirtelen családi problémák miatt elutazott. Itt az irodaházban szembesült azzal a ténnyel, hogy már fel is mondott. Nem fog visszajönni, de őt még nem értesítette az új fejleményekről. Itta a kávéját és arra lett figyelmes, hogy egy bájos hölgy leplezetlenül őt nézi. 

- Vajon mi ütött belé ? - - Miért néz engem ?

Tobias körülnézett a háta mögött. De valóban engem néz. Nem volt jó kedve Joseph miatt és tolakodásnak vette a nő viselkedését. 

- Milyen kirívóan néz engem ez a nő pedig jól szituált benyomását kelti. A társaság akivel egy asztalnál ült szintén mégis mit képzel. Tobias tudta magáról, hogy jó vágású férfi ragadtak rá a nők. Sokszor már teher volt számára a kinézete, de igazából nem élt vissza az adottságaival. De ez a nő most felbosszantotta.

- Annabella azon kapta magát, hogy farkasszemet néz egy ideje a férfival. Zavartan fordította el a fejét. 

- Mit gondolhat róla ez a férfi ?

- Észre sem vettem, hogy rajta felejtettem a szemem.

- Csak bámultam.

De olyan különös fény van a szemeiben, ez az harag.

- Vajon miért dühös ?

- Annabella nem is sejtette, hogy miatta dühös, épp azért amiért rajta felejtette a szemét. Akkor épp ez zavarta a férfit. 

Annabella megállapította, hogy vonzó férfi tetszett neki amit látott. De elhessegettem magától a gondolatokat. Így elmélázott, de már nem mert abba az irányba nézni. Szégyellte, hogy úgy bámult rá, hogy a férfi is észrevette őt leleplezte. Ekkor hirtelen valaki megszólította.

- Hölgyem inni szeretne fizessek valamit ? Vagy valami mást szeretne ?

- Annabella alig állt a lábán meglepődött, itt áll előtte a férfi és kajánul vigyorog.

- Zavarba jött elpirult majd vette a lapot és olyan dühös lett majd meg pukkadt.

- Minek néz engem ?

- Mit képzel rólam ?

- talán úgy nézek ki mint aki akar valamit is Öntől ?

- Úgy gondolja rá vagyok szorulva a férfiak kegyeire ?

- Faragatlan tuskó.

- Beképzelt hólyag.

- Hordja el innen magát azonnal !

- Majd hátat fordított a férfinak.

- A barátai némán tátott szájjal hallgatták végig a jelenetet. Mi ütött Anniba ?

- A férfi sarkon fordult és távozott.

- Anni mi volt ez ? 

- Kérdezte tőle a társaság.

- Láthattátok !

- Kiabálta magából kikelve.

- Fogta a kabátját táskáját és elrohant. Nem tudták visszatartani, hogy előbb nyugodjon le.

- Annabella fel volt háborodva. Bár tudta ő is hibás volt, mert bámulta a férfit ez bátorította fel. 

- Azt gondolta talán bámulással szerez magának férfit ?

Való igaz, hogy jól nézett ki, de hogy ilyen tuskó módjára közelítsen felé na, azt már nem. Ő nem olyan nő. Igaz, nincs barátja, de ez nem azt jelenti ő egy levadászni való préda, akkor is tiszteletet követel. Beült a kocsijába és hazahajtott. Dühtől feldúltan lezuhanyozott majd belezuhant az ágyba.

- Tobias érezte talán túl kemény volt a nővel, kihívóan őt bámulta, feldühítette. 

- Azt hiszen elrontottam valamit félreértettem volna ?

- kérdezte magától.

- Összeszedelőzködött és ő is elhagyta a kávézót.

- Hazafelé a nőn gondolkodott, milyen indulat volt benne. 

- Mint egy vadmacska ugrásra készen...

- Az a gyönyörű kék szempár, selymes gyűrűs hajkorona. 

- Neeem, ő nem lehet rossz nő, most már világosan látta, hogy hibát követett el.

- Hisz mikor dühöngött én is csak bámultam a szépségét. Kölcsönösen bámultuk egymást.

- Tobias elmosolyodott. Újra találkozunk kell. Nem is sejtette közelebb van a nő mint gondolná.

- Egy héten keresztül minden nap munka után beült a kávézóba, de semmi, a nő sehol. Kezdte feladni amikor egy nap nagy csoda történt.

- Annabella az inzultus után kerülte a kávézót. Zavarban volt egyben dühös még mindig.

- Az irodájában ülve iratok közt keresgélt mikor Susan berobogott .

- Képzeld Anni !

- Most derült ki, hogy van egy pasi aki már második hete dolgozik a főnöknek Josephet helyettesíti, hogy végleg marad vagy sem nem tudni. Az tuti, hogy Joseph végleg elment innen.

- Én még nem láttam idegen arcot itt Susan.

- mondta Annabella.

- Nem is fogsz barátnőm, nem is fogsz látni idegen arcot.

- Tessék ? 

- Ezt, hogy érted ?

- Kérdezte Annabella.

- Semmi, semmi.

- Mondta sejtelmesen Susan.

- Mi van már ?

- Mi ütött beléd ?

- Mondd már !

- Ismerjük talán az illetőt ?

- Faggatta Annabella a barátnőjét. De Susan némán hallgatott mint aki nem ért semmit.

- Figyelj Anni mit szólnál, ha ma lemennék ide egy kávéra délben ? Munka után én sietek haza, tudod várnak.

- Rendben van.

- Nem értette Annabella, hogy Susan mit beszélt ilyen fél mondatokból ő nem ért semmit. El is felejtkezett róla.

- Délben megindultak egy kávét inni. Beszálltak a liftbe lementek az irodaház büféjében elfogyasztani egy kávét és egy szelet süteményt.

- Susan telefonja megszólalt.

- Jó napot igazgató..... !

- Igen, azonnal ott leszek.

- Igen, viszem.

- Természetesen nem gond.

- Rögtön ott vagyok !

- Letette a telefont.

 - Ilyen az élet. Nekem most mennem kell. Bocsi...

Látod, ma nincs nyugodt napunk. Majd beszélünk odafent.

 - Szia Anni!

- Munka az munka.

- Szia Susan.

- Ezzel Susan elsietett hívatta a nagyfőnök. Annabella ott maradt egyedül. Megeszi a süteményt és elindul fel ő is. Elindult a lift felé eszébe jutott, hogy a táskájából kiveszi a rúzst, mivel süteményt evett kicsit megigazítja vele a sminkjét. Nem volt nagy sminkelős, de az irodába kicsit tett fel magának. Közben kinyílt a lift ajtó Annabella beszállt automatikusan, de még mindig nem találta a rúzst. Az ajtó bezárult akkor vette észre, hogy nincs egyedül inkább bezárta a táskáját. Felnézett azon nyomban megdermedt először azt hitte valamelyik kollégája, de megdöbbent, hogy ki áll vele szemben. A férfi szintén le volt döbbenve. Mennyire várta a nő felbukkanását a kávézóban, hogy elnézést kérjen tőle és most itt áll előtte erre nem számított. Nem is tudott mit mondani hirtelen még csak nem is köszöntek egymásnak. Ugyan úgy nézték egymást mint a kávézóban. Végül Annabella észbe kapott ez az a férfi aki őt sértegette. Akkor kezdett ismét haragra gerjedni eszébe jutott hogyan bánt vele ez a férfi, de megszólalni nem tudott.

- Közben megállt a lift némán de dühösen kiszállt a férfi bent maradt ment feljebb egy emelettel. 

- Annabella némán besietett az irodába becsukta az ajtót és nekidőlt.

Kapkodtak a levegőt olyan zaklatott lett.

- Susan csak nézte, de akkor már tudta meg volt a találkozás, de ő titokban remélte, hogy összejönnek egymással. Mint kiderült Tobias remek fickó csak épp dühös pillanatában futott össze Annabellával.

- Mi az Anni kísértetet láttál nézett fel Susan az előtte álló akta kupacokból. Fal fehér vagy mi történt ülj le mielőtt késő lesz.

- Annabella odavonszolta magát az asztalához leült a székre mély levegőt vett. 

- Itt van !

Suttogta.

- Ki van itt Annabella ?

Susan mintha nem tudta volna miről beszél a lány.

- Az a férfi a kávéházból. Az a disznó.

- Ja, vagy úgy.

Mosolyod ott el végre Susan.

- Ő nem disznó, hanem az új igazgatóhelyettes - mondta ki.

- Annabella tágra nyílt szemekkel bámult.

- Te tudtad Susan ?

Ő nem ma jött.... és nem szóltál nekem? - nézett dühösen.

- Most Susan zavarba jött mit is mondjon. Ma beszéltem vele először füllentette.

Én sem láttam őt közelről nem tudtam.

- Látta Anni kételkedő arcát. Nem hiszem el, neeem hiiiszeeem el......

- Mérgelődött Annabella. 

- Ezt tetted velem Susan, ott álltam lefagyva csak bámultam megint. Ismét hülyét csináltam magamból. 

- Igaz ő is csak bámult nem mondott most semmit.

- Esküszöm szó sem esett rólad Anni.

- Még szerencse !

- Most hiszek neked, mert láttam, hogy ő is meg volt döbbenve mikor meglátott.

- Ugye Anni milyen jóképű sármos férfi ? 

- Ahhoz képest, hogyan viselkedett a kávézóban veled, nagyon rendes ember benyomását keltette. Igaz, ez egy munkahely. Azért csak nem viselkedne bunkó férfi módjára.

- Jelentette ki Susan.

- De Susan most mit csináljak ? Mégiscsak a főnökünk lett. 

- Most mi a fenét csináljak. Hát, bocsánatot azt bizony nem fogok kérni.

- jelentette ki Annabella.

- Annabella gondolkodott most mi legyen. Mi lesz most ? Elkerülhetetlen a találkozás. 

- Ekkor kopottak az ajtón.

Susan kikiáltott.

- Igen tessék !

- Annabella kinézett az ablakon arcát az üveghez nyomta, olyan jó hűsítette felhevűlt bőrét. Teljesen összezavarodott. Mi tévő legyen, de meghátrálni nem fog. Elmélyedt a gondolataiban. Észre sem vette, hogy Susan kisurrant az irodából és helyette Tobias vette át a helyét az irodában.

Csak nézett kifelé majd hirtelen megfordult.

- Susan arra gondoltam....

- Ekkor meglátta a férfit, hirtelen úgy megijedt, hogy elszédűlt. Tobias odaugrott és elkapta erősen tartotta a karjaiban.

- Bocsássa meg, ha miattam van, nem akartam megijeszteni. Jól van ? Nagyon elsápadt.

- De Annabella most elkezdett pirulni hirtelen elvörösödött. Melege lett most meg azért lett rosszul. Tobias kinyitott neki egy ablakot. A friss levegő magához térítette a nőt, de szólni nem tudott. Egyszerűen nem tudott megszólalni. 

- Tobiast megbabonázta a nő szépsége le nem vette róla a szemét.

- Még be sem mutatkoztam a nevem Tobias Monethy én vagyok az új igazgatóhelyettes. Már volt szerencsénk egymáshoz bár az első találkozás egy félreértés volt. Kérem bocsássa meg nekem. Kissé dühös voltam akkor és elragadtattam magam amit persze távozása után rögtön észleltem magamon, hogy nagy hibát követtem el. 

- Milyen szépen beszél gondolta Annabella. De csak ő is had izzadjon most kapott erőre Annabella. 

Többször is kerestem a kávézóban, hogy bocsánatot kérjek, de nem értem ott sosem.

- Valóban nem mivel nem mentem oda többé. 

- Szólalt meg megbántottan Annabella.

- Megtudhatom a becses nevét kedves hölgyem. Én is szeretném tudni a nevét.

- A nevem Annabella Stoch. A nő aki férfiaktól várja az italt vagy bármi mást. Dörgölte gúnyosan a férfi orra alá.

- Ne... Annabella ne... gúnyolodjon velem, így is restellem a dolgot.

Mondja lenne kedve munka után eljönni velem egy békítő kávét meginni a kávéházban és előről kezdeni az ismerkedést ?

- Szeretném megismerni, ha nincs ellenére. Természetesen nem mint az igazgatóhelyettes, hanem mint magánember.

- Fejezte be egyenlőre a mondanivalóját Tobias.

- Őszintén szólva teljesen más arcáról mutatkozik meg mint legutóbb. Nem ismerek önre, bár ugye nem is ismerem önt. 

- Mondta Annabella most már kicsit lenyugodva.

- Nos, eljön akkor velem kávézni ?

- Kérlelte Tobias a nőt.

- Hát, mivel együtt fogunk dolgozni nem árt, ha megismerkedük - mondta nyersen Annabella. 

- A férfi kiérezte a nő keménysége élét.

- Szóval négyóra után itt leszek önért.

- Legyen szép napja ! Viszont látásra!

- Ezzel elviharzott.

- Annabella még most sem tért magához. Olyan volt mint egy álom. Gyorsan leült.

- Susan félve jött be az ajtón nem tudta milyen lesz Anni reakciója.

- Annabella úgy tett egész délután mintha mi sem történt volna. De szíve mélyén várta a férfival való találkozást.

- Mindeközben Tobias is tette a dolgát, de sokszor gondolt a nőre a nap folyamán.

- Mindketten többször az órájukat lesték mikor lesz már négyóra. Bizony valami elkezdődött köztük. Valószínűleg mindketten tudták.........

Senkifia elégedetten távozik....

(Kitalált történet....)

- Hajtsd kocsis.

- Igyekezz sietek.

- Nem érek rá döcögni.

- A kocsis tudta, hogy az uraságok milyen dölyfösek. Hát a lovak közé csapott. 

- Ezek az urak nem foglalkoznak  senkifiával, hát az állatokkal sem. Nem számít ezeknek sem ember, sem állat.

- Egyszer az ő nyakába kellene csapni az ostorral, hogy megtanulja más is létezik a világon. 

- Jó az bizony az ebadtának tele a zsebe. Ő dirigál, ő a gazda. De, ha mi szegény szolgák nem lennénk akkor elmehetnének a pokolba egyenest. 

- Ők meg a kétkezű munka ? Na, persze. 

- Bezzeg a finom dínomdánom az fekszik nekik. 

Kegyelmességek fetrengnek a bűnbe. Miközben övék a tisztelet. Nincs ám náluk bűnbánat. Hogy is ne, tiszta fertő. Csak a szegényeket gyalázzák, de állítom a szegény tisztességesebbek.

- Átkozott a nap mikor rájuk virradat. Könnyen muzsikálnak osztják a parancsokat. Az íróasztal mellett ülve olvassák a vagyonukat mennyi a garas. 

-De mit számolgatna, ha nem lennének szolgafiak ?

- Ezek ? - nem vennék nyakukba az igát. 

- Ezek csak nyámnyilák . Gyenge kényes sima kezű kutyák.

- Mit mondtál kocsis ?

- Az utat nézd.

- Vagy szíjat hasítok beléd.

- Mocskos ember ez ha én mondom. Mind emellett hozzá nem nyúlhatok. Kivájnám a szemeit, ha tehetném. - Senkifia becsületesebb ember ennél.

- Senkifiában forrt a düh sokadszorra a szidalmakért. Hova hajtsa már ezt a szegény párát, ló ez nem mese állat, hogy vágtatnak mint a Szélvész.

- Látja amott egy éles kanyar. Na, most ha felborulunk is megmutatom én neki mennyit is bír egy élet.

- Fogsz te megijedni gazember.

-Az én életem gazdátlan mostoha nem kár érte. Legalább vége a kínomnak.

- Ekkor mérgében hirtelen elrántotta a gyeplőt.

- A lovak automatikusan a jelre tették a dolgukat. 

-Hát bizony 'Isten bocsássa meg' épp csak fel nem borultak, éppen csak. 

- Senkifia felkészült, ha halni kell, hát ő most halni fog.

De bizony az őrangyala vele volt. 

- Hej... Az uraság megijedt szürkévé vált a rákvörös arca. 

- Hogy a mennykű esne beléd te megátalkodott bitang.

- Meg akarsz ölni ?

- Mit csinálsz te kerge ember ?

- Te senkiházi sehonnani !

- Így szidalmazta tovább Senkifiát.

Nem érdekelte őt semmi, hogy  miatta gurult méregbe a kocsis nem is sejtette. Senkifiának ökölbe szorult a keze. Alig tudta megállni, hogy megüsse ezt a talpig féreg embert. Nem tartotta normális emberi fajnak. 

- Volt egy felesége fiatalabb korában.

A nagysága szép nő volt és nem csak szép, hanem jó szívű. Isten nyugosztalja. Hozzáadták ehhez a mocskos disznóhoz a pénzért, mert a lány családja tönkrement. A nagysága boldog volt, mert akkoriban még jól nézett ki az uraság, de nem is sejtette milyen élet  fog  várni rá.

- Nagy hódolója volt a női nemnek ez a disznó olyannyira, hogy a felesége belebetegedett. Mindig a botrányairól zengett a megye. Szegény lány annyira szégyelte, hogy egy napon mikor eszét vesztette egyenest belesétált a nagy Tabuk-tó vízébe. Azonnal belefúlt, de késő délután találtak rá, kereste a szobalány mindenütt mire rálelt a vízben. 

- Ez az ittas lókötő mintsem törődött feleségével. Hidegen hagyta a lány halála. Nem sokkal később a lány anyja is meghalt bánatában az egy szem lányát vesztette el. De nem tudott ellene tenni, hogy a férje ne adja a lányukat ennek a disznónak. Megverte az Isten az apját is, mert mikor meghalt a lánya koldusbotra jutott, mert a vőura többé nem foglalkozott apósával. Így esett ez a szomorú történet.

- Az uraság kikászálódott a kocsiból. Tovább szidalmazta Senkifiát.

Szegény csak tűrt, de a haragja egyre hatalmasabb lett. Nehezen viselte már, hogy ez az emberállat a gazdája. Örökké gyalázza végül is mindenkivel ezt teszi aki rangon aluli. Dús gazdag  mocskos üzelmekben vesz rész a bujálkodásról nem is beszélve. 

- Egy ember meddig teheti ezt ?

- Ha valami baj érné bizony Isten nem sokan síratnák el őszinte szívvel. Egy emberbe hogyan fér el ennyi aljasság.

- Senkifia keze ütésre állt. Alig tudta türtőztetni magát. 

- Csak még, még egy kicsit nyugodjál le. Istenemre mondom agyonütöm agyon én.

- Mondogatta Senkifia.

- Te örült nézd meg a kocsiba nem esett kár és a lovakban !

- Azonnal lódulj !

- Mondta tovább a magáét.  Egyszer csak a szívéhez kapott hirtelen. 

- Jaj, mi az ördög ez, mi történik velem ?

Megijedt igazán elsápadt.

- Az évek során sok felesleges kilót felszedett. A sok evészet meghozta gyümölcsét. Bizony zsíros disznó lett. Mozogni persze, hogy eszében sem volt majd a kocsi elviszi mindenhová. Csak a nagy dőzsölés és szórakozás az volt a mindene. Bizony, bizony itt az eredménye.

- Senkifia látta, hogy rosszullét fogta el ezt a gazembert. A közelébe se ment, gondolta Isten megbocsát, hisz látja miféle ember ez. Ha kileheli a lelkét csak a pénzéhes cimboráit éri veszteség. Nem fognak utána bánkódni a rokonai sem, sőt máris tartani fogják a markukat. Engem meg senki sem fog számon kérni, hogy mi történt vele. Megállapítják, hogy szívrohamot kapott. Ennyi.

- Nézte, ahogy összerogyott ez a disznó aki gyerekeket sem restell felpofozni az utcán, mert mellette mentek el. Ez volt a bűnük egy semmiség. 

- Nézte, ahogy levegőért kapkod az út közepén fetrengve. Nem tudta sajnálni, őt nem. Nagyon rossz ember volt, ha meghalna, bizony már nyitva áll neki a pokol kapuja. 

-Nézte, ahogy már mozdulatlanul fekszik az út porába. Odavaló volt a porba. 

Közelebb lépet, hogy megnézze mi van már vele. 

- Semmi.

- Néma csend mindenütt.

- Egy férfi fekszik az út porában mozdulatlanul.

- Senkifia most boldogan felnézett az égre és remélte mindezt látta a nagysága. Az a szép nő aki annyit szenvedett, hogy végül a tónak ment.

- Odament Senkifia a nagyságos úrhoz csizmája orrával belerúgott egyet, de semmi. Sarkon fordult felült a kocsira és elhajtott, hogy segítséget kérjen.

- Senkifia most az egyszer boldogan ült a bakon szépen békésen hajtva a lovakat hazafelé.....