Szájtár 🦉

A nagy találkozás...

4.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

-Henry Walch be kanyarodott az apja üdülőhely udvarára . El sem téveszthette volna az utat, hisz itt nőtt fel. Minden szegletét ismerte. Csodálatos gyermekkora volt itt a mai napig szeret ide kijönni.
Lenyűgözte az üdülőhely alakulása. Mindig valami új elkészült a kert, a bungalók, a medence, az apja és anyja élete munkája. Gyermekként minden olyan más volt óriás. Minden egyszerűnek tűnt, de felnőtt fejjel értette meg milyen áldozatos munkával építették fel a szülei. Mellette fizették tanulmányait, mikor ő középiskolai tanulmányait befejezte onnan egyetemre jelentkezett. Szülei boldogok voltak, hogy egy szem gyermekük ilyen felelősségtudatos. Sosem volt rá panasz mint a mesében csodálatos minta gyermek volt. Talán ennek is köszönhető, hogy több idejük jutott  összpontosítani a munkára. Hisz Henry példás gyerek volt. Minden szépen alakul túl szerencsésnek is érezték magukat. A boldogságuk tetőpontja Henry esküvője volt. Itt tartották az otthonukba. Hol is tarthatták volna máshol ? Ez volt a tökéletes hely a szertartásra. Isabella az ifjú asszony imádott itt élni. Nagy boldogságuk sajnos tragédiába torkollott.
-Henry nagyot sóhajtott.
_Végre itthon.
Apa biztos az irodában a könyvek között található meg. Mióta anya meghalt az iratokba bújva foglalja el magát.
Gyertek lányok kiszállás az autóból. Irány a ház. Meglepjük a nagypapát.
-ekkor vidám hangok jöttek a hátsóülésről. Henry kettő lánya kuncorgott vitatkoztak egymással. Ki fog előbb beérni a házba nagypapához.
Olyanok voltak mint két kis hattyú, törékeny aranyhajú 10 éves lányok, alig megkülönböztethető ikerpár. Elena és Ketrin Walch a mindig vidám talpraesett okos páros. Henry nagyon büszke volt rájuk. Mindenki szerette őket illemtudó bájos teremtések voltak akárcsak az anyukájuk volt.
_Hé... Lányok ébresztő ott hátul. Megjöttünk. Szálljatok ki az autóból vagy itt hagyjalak benneteket ?
-kérdezte mosolyogva a lányoktól.
_Nem apa jövünk már.
-szólt apjához Elena.
_Igen apa én is jövök
-mondta Ketrin.
-kinyitották az ajtót kiszálltak elkezdtek szaladni a bejárati ajtó felé.
_Na, ki ér előbb oda ?
hancúroztak sietve.
Henry mosolyogva nézte őket.
A lányoktól zengett odabent a ház.
_Nagypapa...!
_Nagypapa...!
-kiabálták egymást túlharsogva. Míg nem nyikorogva nyílt a nehéz nagy fa ajtó az iroda ajtaja. Mögötte megjelent széles mosollyal Rober papa.
_Szerbusztok kis unokáim kincseim. Megjött a házamba a fénysugár meghoztátok nekem a szép napot két kis angyalkám.
_Szia nagypapa...!
_Szia nagypapa...!
-harsogták a lányok.
_Szép napot apa !
_Szép napot neked is fiam !
- szívélyesen üdvözölték egymást. Majd Rober kicsit játszott a lányokkal és beszélgetett a fiával. Észre sem vette hogyan elszaladt az idő.
_Fiam most mennem kell a konyhára egy vendégnek vitetnem kell ennivalót megígértem 13:00 órára. Szólok Julisának vigyen át Kittynek Kellhernek ételt. Egy bájos vendégünk ma érkezett. Megígértem viszek neki személyesen , de itt maradok a kislányokkal. Majd később átmegyek hozzá megbeszélni a további részleteket. Ma elég hűvös van gondoskodnunk kell a vendégek kényelméről. Tody már bekészítette a bungalókba a fát. Reméljük még élvezni tudják a nap melegét, nem romlik el az idő hirtelen.
_ Rendben apa menj csak tedd a dolgodat.
Segíthetek valamiben ?
-kérdezte az apját Henry.
_Nem fiam, de elviszem a lányokat.
-mondta Rober és elindultak kifelé.
_Jó rendben van . Itt várlak benneteket
- bólintott Henry az apja felé. Majd leült az íróasztalhoz. Nézegette az iratokat majd megakadt a szeme az asztalon heverő távcsövön.
_Hát ez meg mit keres itt ? Minek ez apának ? Persze, mindent figyelemmel kísér . Ezzel figyeli mi zajlik odakint. Na, nézzük csak. Hmm... Megnézem én is mit látok talán egy vadat .
- így beszélt magához mosolyogva. Mit is láthatna a ház vendégeit a fákat a sétáló utakat bungalókat. Úgy érezte magát mint egy kukkoló.
_Nem, nem Henry ezt hagyd abba. Nem szép dolog másokat titokban figyelni.
-így beszélt magával de már erélyesen. Ekkor vette észre Julisát amint ment kosárral a kezében az ösvényen. Akaratlanul is az asszonyt figyelte. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte a távcsővel figyelnie kell a nőt. Már régóta ismerte hisz itt dolgozik az üdülőben. Látta amit bekopog az egyik bungaló ajtaján. Nem nyitották ki mindjárt. Julisa várt majd egyszer csak eltűnt az ajtó mögött. Tehát, itt lakik az a bájos Kitty Kellher.
-mosolygott Henry.

Folyt. köv.

A nagy találkozás...

3.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

_Valóban nagyon kedves házikó. Ez a sok virág és a szép díszfák csodálatos a ház előtt . A környék is meseszép. Itt bent otthonos kényelmes minden olyan amilyennek elképzeltem.
-mondta Kitty. De valóban tetszett neki a kis ház. Eltudta volna képzelni, hogy akár heteket is eltöltsön itt.
_Rober itt a tél is csodálatos lehet.
-mondta Kitty. Kinézett a hátsó ablakon.
_Igen, bizony minden évszak csodálatos itt.
Mindketten néztek kifelé az ablakon a gyönyörű tájat szemlélték. Pár perc néma csend után Rober megtörte a csendet.
_ Akkor most magára hagyom kedvesem. Rendezkedjen be. Pihenjen egyet.
Később visszajövök megbeszéljük a továbbiakat. Hozok egy kis ennivalót. Mondjuk 13:00 óra körül.
Jó pihenést Kitty.
- egy kedves mosollyal nyugtázta az ismerkedést.
_További szép napot Rober. Ha lehet teát kérnék nagyon szeretem. De, ha kaphatnék bele citromot tökéletes lenne.
-elmosolyodott. Tudta, hogy vendéglátója mindent megfog tenni, hogy jól érezze magát.
Igen, jól érezte magát megnyugodott. Végre pihenhet kedvére. Ismét az ablakhoz lépett nyújtózkodott egyet. Kicsit így állt még az ablaknál csak némán csendben . Majd az ágyhoz lépett leült hátradőlt mosolygott lehunyta a szemét és szép csendben elaludt.
-kopogtatásra riadt fel. Az órájára nézett kereken 13:00 óra.
_Igen, tessék .
-nyílt az ajtó egy középkorú nő lépett be tálcával a kezében.
_Jó napot Kitty hoztam az ennivalót. Rober nem tudott jönni megjött a fia a városból. De azt mondta később jönni fog . Megígérte.
A nevem Julisa. Ha valamit még szeretne addig is kérem csak szóljon. Elnézést kérek sietnem kell vissza.De majd még jövök akkor több időm lesz. Most mennem kell segíteni az ebéd készítésben. Tehetek még valamit önért  Kitty ?
_Nem köszönöm Julisa.
Viszontlátásra később.
- kölcsönösen mosolyogtak egymásra.
-Julisa elviharzott már ott sem volt. Valóban nagyon sietett, mert be kellett neki segíteni a konyhán. Az egyik konyhalány Marina  lebetegedett azaz elesett a biciklijével a lejtőn lefelé. Szegény jól megütötte a lábát. A nagy sietségben későn fordult be a kereszteződésben a bicikliútra. Rosszul mérte fel az utat a kanyarodáskor. Ő már nem volt olyan fiatal így a reflexe sem a régi. Szerencséje, hogy nem volt forgalom nagyobb baj is történhetett volna. Itt nagyon jó a csapatmunka. Mit egy nagy összetartó család ez mind Robernek volt köszönhető. Jól felépítette a kis birodalmat. Felesége halála után fia is néha jó tanácsokkal látta el. Vérében volt már a pihenőparadicsom vezetése mondhatni zökkenőmentes, persze mindig akad javítani való. Felújítások egyebek, de enélkül semmilyen kiváló vendéglátóhely nem működik . Munka mindig akad . Főleg a gyönyörű kertben, a bungalók előtt, a takarítás, mosás, főzés. Tehát, volt mit tenni és Robernek elegendő felügyelni valója. Mindent a kezében tudott tartani. Szerencséje anyagi gondjait sem voltak.
-Kitty kissé mókásnak talált Julisa viselkedését, de akkor még nem tudta, hogy mi történt a másik alkalmazottal. De tisztában volt vele nem egyszerű egy ilyen nagyszerű helyet vezetni. Rengeteg a teendő feladat.
-Leült az asztalhoz nekilátott az evésnek. Mennyei ízek gondolta magába. Igazi házi készítésű ételek. A kenyér látszott friss  ropogós. A leves nagyon ízletes imádta a gyümölcslevet. A második fogás számára ismeretlen volt, de nagyon ízlett neki, főképp az a finom kenyér amit evett mellé. Kapott mellé süteményt, bár nem volt édesszájú jó étvággyal megette. Dobos torta mindig lakodalmakra emlékeztette. Végül a finom citromos tea.
De volt még a kosárban más is arra már rá sem tudott nézni úgy jól lakott.....

A nagy találkozás...

2.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

Nos, kedves Kitty.
Tetszik itt nálunk amit lát sok éves munka eredménye. Még szegény megboldogult feleségemmel....
Szóval vele álmodtuk meg ezt a mi kis pihenő paradicsomunkat. Ahová pihenni jönnek az emberek. Ahol önfeledten tölthetik le szabadidejüket. Szép környezetben jó kiszolgálással az év bármely időszakában. Tudja kedves Kitty gyönyörű itt minden évszak. Majd meglátja, ha körül néz itt minden meg van. Gondosan ügyeltünk arra is, hogy túl zsúfoltság ne legyen. Ide pihenni jönnek az emberek a városok zaját maguk mögött hagyva.
- mosolygott
_Szóval mint említettem. Minden megvalósult csak drága feleségem súlyos betegsége ránk nyomta bélyegét. Hosszantartó betegsége felemésztette az erejét . De mindig azt mondta soha ne adjam fel bármi is történik.  Három éve már, hogy örökre itt hagyott és mindent az álmainkat .
Sajnos.
_Fogadja őszinte részvétem Rober.
_Köszönöm kedvesem .
Azóta is igyekszem törekszem úgy cselekedni, ahogy ő is szeretné , ha élne. Fél szavakból is értettük egymást. Az a három év mióta nincs.
- pár perc néma csend után folytatta
_A hiánya.
Ez a kis pihenő paradicsom az életem.
Természetesen a fiam és a kettő lányunkám ők a családom.
-Egy pillanatra Kitty elgondolkodott. Valami mély szomorúság ült az öreg Rober arcán. Azon túl is, hogy a feleségéről mesélt. Valami még nyomasztja az öreget. Mennyi mindent megélt, megteremtett és elvesztett. Nagyszerű okos és bátor ember.
Bárcsak hasonló férfivel hozna össze a sors.
-elmosolyodott , persze korban hozzám illővel.
_De nem is untatom az én dolgaimmal Kitty.
Elnézést,hogy sokat beszélek. Látva Kitty kis mosolyát.
Nem is sejtette milyen gondolkodott el a lány.
- hirtelen magához tért gondolataiból Kitty . Kissé elkalandozott. Zavarba jött mit is mondhatna. Igazán nem tudta most mit mondjon.
- elindultak be a kis házba. Rober előre engedte.
_Fáradjon beljebb nézzen körül. Megfelel a kis bungaló ?
Nézzen csak körül Kitty. Furcsa volt, hogy csak egy személyre jelentkezett be. Egy ilyen bájos hölgy egyedül. Jó, persze túl messzire mentem. Kérem bocsásson meg.
_Semmi baj Rober.
-mosolygott , de kissé mulatságos volt az öreg zavara.
-Olyan kedvesség áradt Roberből, hogy nem is lehetett rá haragudni. Sőt olyan bizalom keltő . Az ember szája megered és csak mondja , mondja míg el nem meséli a történetét.
_Így esett velem is.
Elmeséltem nagy vonalakban az életem történetét. Rober nem szólt közbe csak hallgatott. Egyszer felcsillant a szeme mikor arról kezdtem beszélni, hogy egyedül élek.
Elmondtam, hogy gyerekkoromban mindig szerettem tervezni intézkednie . Persze akkor még nem vettek komolyan. Mondtam rendezvényszervezéssel akarok foglalkozni.
Később mikor a távoli unoka nővérem esküvője volt akkor tudtam, hogy ezt a szakmát fogom csinálni.
Sajnos , azt hallottam már nem él. Belehalt a szülésbe.
-Kitty maga elé nézett szomorúan.
-ez idő alatt Rober megborzongott mintha egy ugyanaz esetről beszélne.
Nézte csak a lányt gondolta ez furcsa. Soha életében még nem látta.
Nézte ,nézte a vonásaiban elhunyt mennyét vélte látni.
- nem az lehetetlen, nem is volt lánytestvére. Ez biztosan egy érzéki csalódás a fájdalmai közepette.
El is hessegette magától a gondolatot.
-Végén úgy össze is barátkoztak olyanok voltunk mint apa és lánya.
-Rober folytatta.
_Mint mondtam van egy fiam. Nagyon okos volt . Most egy nagy cég vezetője. De sajnos úgy tűnik  boldogtalan és már már feladta a reményt. Itt el is hallgatott.

 -Láttam az arcán, hogy mélyen érintette a dolog. Gondoltam majd később beszél róla ,ha akar.....

Folyt.köv.

A nagy találkozás...

1.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

_Kitty nagyon figyelte az utat, nehogy rossz helyen forduljon le az autójával az útról.
Nem akart ebben a hűvös időben feleslegesen le meg fel kocsikázni . Így is vigyáznia kellett, mert ez már az üdülőhely része. Figyelnie kellett a táblákat, hogy el ne tévedjen. Gyorsan amúgy sem mehetett, de ezek a bungalók elég közel álltak egymáshoz. Nézte melyik lehet az övé amit bérelt.
Felsóhajtott végre ki pihenheti a fáradtságos munkával szerzett munka  eredményeit.
Nagy feladatok voltak előtte . Mára már mind teljesítette kitűzött céljait. Mindent megtett, hogy a szakma elismerje. Sok lemondással járt. Irigykedve nézte a korabeli nőket akiknek már családjuk volt. Elgondolkodott rajta vajon mindez megérte . Hát persze, hogy meg. A szakmában sikeres megengedhet magának már alkalmazottakat is.  Most már saját magára is fog figyelni . Lesz szabadideje kis szórakozásra. Úgyis minden kapcsolatát felemésztette a munka.
_Hopp azt hiszem ez lesz az. Szép kis lak. Jól néz ki barátságos.
Óh, de jó már befűtöttek tudták, hogy jövök,
-hisz felhívta a tulajdonost.
_Itt lesz időm azt csinálok amit akarok.
Nem csörög az óra, nem lesz Kitty szedd már a lábad elkésel.
Bár ha őszinte akarok lenni . Pár esetet kivéve mindig időben érkeztem...
Befordult a bejárat elé.
_Igen, ez lesz az.
-Kiszállt az autóból, kinyitotta a csomagtartót, hogy kiszedje a nagy bőröndöt.
Ekkor odaszaladt hozzá egy csuda édes kutya, hogy üdvözölje .
Annyira belefeledkezett a kutyussal a játékba észre sem vette az üdülőtelep tulajdonosát. Mosolyogva nézte őket nem szólt had ismerkedjenek össze. A kutya nagyon barátságos volt szerette az embereket.
A nagy hancúrozás közepette vette észre  Kitty, hogy valaki figyeli.
_Elnézést .
- mondta.
_De ez a kutya levett a lábamról.
- felszabadultan mosolygott.
_Ön bizonyára Kitty Kellher.
Üdvözlöm a nevem Rober Walch velem beszélt telefonon. Ez itt az én kutyám nagyon szereti a vendégeket és persze a gyerekeket. A neve Lord. Látom már össze is barátkoztak.
_Üdvözlöm Rober.
Szia Lord.
-Egy idős ember állt előtte látszott rajta , hogy fiatal korában bizony jóképű ember lehetett. Most is jól tartja magát. De bizony az idő vas foga megmutatta rajta a nyomait. A mosolyában volt valami lehengerlő rögtön szimpatikussá vált Kitty számára, kedves idős embert ismerhetett meg benne.........

Folyt.köv.

Egy fiatal szív

Egy perc alatt megszűnik dobogni...

Volt egy fiú és egy lány,
Szívük egy dobbanásra járt,
Fiatalok voltak még, de a
Lelkük egy verőfényes napsütésben
Egymásra talált.

Egy meleg nyári délután
Szellő rebben az égen,
Madarak csicsergése száll,
Pillangók hada
Cikázik az égen.

A fiú vággyal tele
Fordult a lány felé,
Szemében tükröződtek s
Ragyogtak a csillagok,
A sötétségen is áthatolt.

Szeme csillogása,
Szíve tisztasága,
Nyílt tekintete
Mindig igazolta Őt,
Szerelme, mint egy nyitott könyv.

A lány kacérsága
Arca pirulása elárulta,
A fiú volt mindene,
Élete fellege,
Fiatal szívének szerelme.

Várta a napnak
Minden pillanatát,
Mikor láthatja a fiút.
Testén remegés fut át,
Lényét beszőtte a boldogság.

Egy hűvös, esős napon
Süvít felettük a szél,
A kabátjukat összehúzva,
Kéz a kézben bandukolva
Sétának az utcán.

A szerelemtől átitatva
Egy óvatlan pillanatba`
A fiú az úttestre lép,
Hatalmas fékcsikorgás, s megáll a nép,
Kezét összecsapva.

A szürke felhő gomolyogva,
Lassan megnyílik az égen,
A nap süt át rajta,
Olyan, mint egy égi tünemény.
A csukott szemre szomorúan néz le,

A földön fekvő szép fiú testére.
Meleg sugarait visszahúzva
A szürke felhőknek a teret adja,
A nap sugaraiból egy kövér könnycsepp
A földre hull eső formájában.

A lány szeméből is
Könnyek csorognak,
Megállíthatatlanul potyognak,
Folynak végig arcán,
Csak néz némán, s vár.

Várja kedvese hangját,
Kedvese mosolyát,
Felpattan az útról,
Nem történt semmi,
S forrón öleli Őt át.

Néma csend mindenütt,
S szívig hatoló döbbenet,
Távolból egy sziréna hangja,
De nem tudja, már minden hiába,
A fiú halott, senki se várja.

Mindenki arcán a döbbenet,
Így ért véget egy fiatal élet,
Senki nem figyel a lányra,
Aki ott áll egymagába`,
A szemében remény tüze ég.

Nézi szerelme kihűlő testét,
Benne a remény hiába ég,
Nem jön hozzá többé.
Mondd, hol hibáztam, Istenem,
Hogy elvetted a szerelmem?

Keresi a fiú csillogó tekintetét,
Nem lát mást, csak a csukott szemét,
Hallani véli a hangját,
De látja a csukott száját,
Teste mozdulatlan.

Ekkor a lány megfogadja,
Nem fog szeretni mást soha,
Testén örökké fekete ruha,
Élete végéig a fiút siratja,
A túlvilágon majd a szerelmüket folytatja...

2015. május 23.