Szájtár 🦉
SzerelemAz isztambuli menyasszony... 👰
Az isztambuli menyasszony...
....Isztambulban élt egy fiatal nő, akit Ayşének hívtak. Ayşe gyönyörű volt okos és kedves, mindenki szerette őt a városban. Ayşe családja gazdag volt, és ők a város egyik legbefolyásosabb családja voltak. Ayşe azonban nem akarta követni a hagyományokat, nem akarta elfogadni a számára kijelölt férjet. Ő saját maga akarta választani a párját, saját maga akarta irányítani az életét.
Egy napon, Ayşe találkozott egy fiatal férfival, akit Faruknak hívtak. Faruk szegény volt, de nagyon okos és ambiciózus. Ayşe azonnal beleszeretett Farukba, és eldöntötte, hogy vele akarja leélni az életét.
De Ayşe családja nem fogadta el Farukot, nem akarták, hogy Ayşe hozzámenjen. Ayşe és Faruk titokban találkoztak, terveket készítettek a jövőjükről.
Ayşe apja, Adem bey, egy gazdag befolyásos ember volt, aki nem akarta, hogy a lánya egy szegény férfihoz menjen hozzá. Adem bey mindent megtett, hogy Ayşe és Faruk ne találkozzanak, de ők mindig találtak módot arra, hogy együtt legyenek.
Végül, Ayşe és Faruk eldöntötték, hogy megszöknek, titokban összeházasodnak. De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték. Ayşe családja nagyon dühös volt, Adem bey kitagadta Ayşét.
Ayşe és Faruk Isztambulban kezdtek új életet, de sok nehézséggel kellett szembenézniük. Faruknak keményen kellett dolgoznia, hogy eltartsa Ayşét és saját magát. Ayşe pedig alkalmazkodnia kellett az új életéhez, el kellett fogadnia, hogy nincs többé része a gazdag életben.
De Ayşe és Faruk szerelme erősebb volt, mint bármilyen nehézség. Ők együtt dolgoztak, együtt építették fel az új életüket. Végül Ayşe családja is meglátta, hogy Faruk egy jó ember, és hogy Ayşe boldog vele.
Ayşe és Faruk története egy igazi szerelmi történet, amelyben a szerelem erősebb volt, mint bármilyen akadály. És ők boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
2025.08.01.
Szeretve lenni... 👫💓
Szeretve lenni...
( kis novella)
...A naplemente aranyló fénye bevilágította a kis kertet, ahol Anna és Péter ültek egymás mellett a padon. Anna szeme csillogott a boldogságtól, ahogy Péter kezét fogta.
- Szeretlek - mondta Péter, és mélyen Anna szemébe nézett.
- Én is szeretlek - válaszolta Anna majd mosolyogva simult Péterhez.
Aztán Péter elkezdte mesélni, hogyan ismerte meg Annát. Hogyan látta meg először a mosolyát, és hogyan lett azonnal szerelmes belé. Anna hallgatta érezte, hogy egyre jobban és jobban szereti.
- Emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk? - kérdezte Péter.
- Hogyne emlékeznék - válaszolta Anna. - Az volt életem legszebb napja.
Péter elmosolyodott, és folytatta a történetet.
- Én egy kávézóban ültem, írtam egy novellát. Te pedig bejöttél leültél mellém. Nem mertem hozzád szólni, de te rám mosolyogtál, én azonnal beléd szerettem.
Anna nevetett, és Péter kezét szorította.
- Én is észrevettem téged - mondta. - nagyon tetszettél nekem.
Ahogy a naplemente egyre mélyebb lett, Anna és Péter egyre közelebb húzódtak egymáshoz. A csendben csak a madarak énekeltek, a szél susogott a fák leveleiben.
- Szeretve lenni... - mondta Anna, és elgondolkodott. - Ez a legnagyobb ajándék az életben.
- Igen - válaszolta Péter. - Szeretve lenni, és szeretni valakit, aki viszontszeret... Ez az, amiért érdemes élni.
Anna és Péter egymásra néztek és tudták, hogy örökké szeretni fogják egymást. A naplemente utolsó sugarai is eltűntek, de a szívükben lévő fény soha nem fog kialudni.
Ahogy az éjszaka leszállt, Anna és Péter felálltak a padról, és kézen fogva sétáltak tovább a csendes utcákon. Tudták, hogy az életben lesznek nehézségek, de azt is tudták, hogy egymás mellett mindig erősek lesznek.
- Szeretlek - mondta Péter újra, ahogy megálltak egy lámpaoszlop alatt.
- Én is szeretlek - válaszolta Anna, mosolyogva csókolták meg egymást.
A csókjuk hosszú mély volt, Anna és Péter tudták, hogy soha nem engedik el egymás kezét. Szeretve lenni... Ez volt az élet értelme. Ők megtalálták egymást.
Ahogy sétáltak tovább, Anna és Péter beszélgettek az álmaikról, a terveikről, és a jövőjükről. Tudták, hogy együtt bármit elérhetnek, hogy a szeretetük erősebb lesz minden akadálynál.
- Együtt fogunk megöregedni - mondta Péter, és Anna szemébe nézett.
- Együtt - válaszolta Anna, mosolyogva simult Péterhez.
A csillagos ég alatt Anna és Péter tudták, hogy az életük egy új fejezete kezdődött el. Egy fejezet, amelyben a szeretet lesz a főszereplő. És ők örömmel várták, hogy mi fog történni....
2025.07.29.
Folytasd nélkülem, folytasd máshol...
Folytasd nélkülem, folytasd máshol...
Egy apró parázs,
Mely lángra kap.
Nem oltható,
Mint forró tűz.
Éveken át tartó,
Hideg s meleg.
S most haldoklik,
Kihunyni látszik.
Nem fog ki rajt,
Tomboló vihar.
Sem bús bánat,
Sem keserű harag.
De eljött az idő,
Mennem kell.
Számomra óhajod,
Szigorú parancs.
2025.07.28.
(M.M.M.★PN.)
Szeretet a télben... Őszinte szívvel...
Szeretet a télben...
Őszinte szívvel...
Tudnál-e mellettem állni,
Amikor mindenki más elfordul?
Tudnál-e vigyázni rám,
Mint egy értékes kincsre, amit óvni kell?
Tudnál-e szeretni engem,
Akkor is, ha az idő múlása,
Nyomot hagyott az arcomon?
S a hajam őszbe fordult?
Tudnál-e szeretni engem,
Ha a szívemet neked adnám?
Tudnád-e melengetni a lelkemet,
Egy hideg téli estén?
Ha csendre vágysz, én leszek a csend,
Ha magányra vágysz, én leszek a társad,
De ha kell, melletted leszek,
S szeretlek, minden körülmények között.
Tudnál-e hallgatni rám,
Amikor szavak nélkül beszélek?
Tudnál-e érezni velem,
Amikor a szívem dobog?
Tudnál-e mellettem maradni,
Amikor a vihar tombol?
Tudnál-e szeretni engem,
Akkor is, ha én nem vagyok tökéletes?
Ha félelmet érzel én leszek a védelmed,
Ha szomorúság ér én leszek a vigaszod,
Ha örömöt érzel én leszek a társad,
S együtt ünnepelünk minden nap.
Szeretlek, minden körülmények között,
Minden pillanatban, minden nap,
Akár a napfényben, akár az árnyékban,
Mindig melletted leszek, szívem dobbanásával.
2025.05.10.
Vihar a szívemben...
Vihar a szívemben...
Tombol kint a vihar, lelkemben is a fájdalom,
Villám hasít az égen, szívembe szúr mint a kés.
A szél süvöltve zeng, lelkem mélyén sírok,
A fájdalom és a bánat el akar emészteni.
Mint a vihar, úgy tombol a szívemben a szenvedés,
Mint a villám, úgy hasít belém a fájdalom.
A lelkem mélyén érzem a sebeket,
Amelyeket a múltbeli fájdalmak hagytak.
De ahogy a vihar elcsendesül, és a napfény áttör,
Úgy érzem, hogy a szívemben is elcsendesül a fájdalom.
A szeretet és a remény felragyog,
És a szívemben újra béke és nyugalom lesz.
2025.07.20.