Szájtár 🦉

Vallomás....

Szikra lobban....

Engem elborít a mámor. 

Téged látlak szemeim tűzében.

A zene üteme lüktet ereimben.

Ellágyítja a szívemet.

Az ital  égeti a torkom.

Szikra pattant közöttük érzem.

Perzseli testünket a lassú tánc.

Nincs határ  mi visszafoghat minket.

Sem álom ,sem valóság semmi.

Tánc összehozott minket.

Elűzött minden problémát.

Lelkünk hívta egymást.

 Én elveszek benned.

Te elvesztél bennem.

Újra éreztem szabad a testem.

Szemed szememnek csoda volt.

Szívem közben vadul dobogott.

Vakított a fény szűkült a tér körülöttünk.

Szerelmünk fellobant tiszta  igaz.

Tudatunkban erre vártunk régóta.

Egymásra néztünk az est folyamán.

A zene zaja lehalkult elnyelte a végzetünk.

Megragadt  minket a szenvedély.

Kerestük egymás tekintetét.

A zene csendesül az éjszaka végetér.

De szerelmünk lángja nem enyhül.

Összehozott minket a sors.

Mi vagyunk a szikra a tűzben.

Mi együtt vagyunk az álom.

Mégis az igaz valóság.

      2015.november.03.

Vallomás...   

Kellene valami nagy durranás.

Valami szívhez szóló vallomás.

Ami az agyadig behatol.

Kavarognak benned ezerrel.

Ott felfogod az eszeddel.

Percek telnek mire megérted.

Futkosnak benned az érzések.

Szemedben égnek  édes könnyek.

Tétova karjaid kulcsolod.

Bénultan állsz s csak bámulod.

Kellene valami nagy durranás.

Egy szívhez szóló kirobbanás.

Megfogalmazod szép szavakkal.

Előadod bájos mosollyal.

2022.10.05