Szájtár 🦉

                    Szeretve lenni...  


                    ( kis novella)
 
...A naplemente aranyló fénye bevilágította a kis kertet, ahol Anna és Péter ültek egymás mellett a padon. Anna szeme csillogott a boldogságtól, ahogy Péter kezét fogta.

- Szeretlek - mondta Péter, és mélyen Anna szemébe nézett.
- Én is szeretlek - válaszolta Anna majd mosolyogva simult Péterhez.

Aztán Péter elkezdte mesélni, hogyan ismerte meg Annát. Hogyan látta meg először a mosolyát, és hogyan lett azonnal szerelmes belé. Anna hallgatta érezte, hogy egyre jobban és jobban szereti.

- Emlékszel arra a napra, amikor először találkoztunk? - kérdezte Péter.
- Hogyne emlékeznék - válaszolta Anna. - Az volt életem legszebb napja.

Péter elmosolyodott, és folytatta a történetet.

- Én egy kávézóban ültem, írtam egy novellát. Te pedig bejöttél leültél mellém. Nem mertem hozzád szólni, de te rám mosolyogtál, én azonnal beléd szerettem.

Anna nevetett, és Péter kezét szorította.

- Én is észrevettem téged - mondta. - nagyon tetszettél nekem.

Ahogy a naplemente egyre mélyebb lett, Anna és Péter egyre közelebb húzódtak egymáshoz. A csendben csak a madarak énekeltek, a szél susogott a fák leveleiben.

- Szeretve lenni... - mondta Anna, és elgondolkodott. - Ez a legnagyobb ajándék az életben.

- Igen - válaszolta Péter. - Szeretve lenni, és szeretni valakit, aki viszontszeret... Ez az, amiért érdemes élni.

Anna és Péter egymásra néztek és tudták, hogy örökké szeretni fogják egymást. A naplemente utolsó sugarai is eltűntek, de a szívükben lévő fény soha nem fog kialudni.

Ahogy az éjszaka leszállt, Anna és Péter felálltak a padról, és kézen fogva sétáltak tovább a csendes utcákon. Tudták, hogy az életben lesznek nehézségek, de azt is tudták, hogy egymás mellett mindig erősek lesznek.

- Szeretlek - mondta Péter újra, ahogy megálltak egy lámpaoszlop alatt.

- Én is szeretlek - válaszolta Anna, mosolyogva csókolták meg egymást.

A csókjuk hosszú mély volt, Anna és Péter tudták, hogy soha nem engedik el egymás kezét. Szeretve lenni... Ez volt az élet értelme. Ők megtalálták egymást.

Ahogy sétáltak tovább, Anna és Péter beszélgettek az álmaikról, a terveikről, és a jövőjükről. Tudták, hogy együtt bármit elérhetnek, hogy a szeretetük erősebb lesz minden akadálynál.

- Együtt fogunk megöregedni - mondta Péter, és Anna szemébe nézett.

- Együtt - válaszolta Anna, mosolyogva simult Péterhez.

A csillagos ég alatt Anna és Péter tudták, hogy az életük egy új fejezete kezdődött el. Egy fejezet, amelyben a szeretet lesz a főszereplő. És ők örömmel várták, hogy mi fog történni....





2025.07.29.