Szájtár 🦉

Rejtélyes világ....

Ki ad választ ?
Melyik a helyes út ?

Elindulsz és majd megérkezel.

Elindulsz, mint minden újszülött.
Kapsz egy sorsot, amin végig kell menned. Cipelned kell a keresztet amit kaptál.

Hol tudsz magadon segíteni...
Hol várod, hogy segítsenek...
Hol várhatod, hogy segítsenek...

Hol boldog vagy...
Hol azt hiszed boldog vagy...
Hol mások hiszik azt, hogy boldog vagy...

Hol erősnek érzed magad...
Hol azt hiszed erős vagy...
Hol csak mások hiszik, hogy erős vagy...

Hol dühös vagy...
Hol nem akarsz dühös lenni...
Hol mások hiszik, hogy te dühös ember vagy...

Így telnek az évek sorra.
Nézeteltérések, csalódások, pofonok, néha vidámságok, örömök sora.
Gürcölés, harcolás, hadakozás a fenntartásáért, fennmaradásáért. Egy színt elérése, és igyekezet a színt megtartásért.
Azt hiszed jobb jön, de csalódnod kell, mert mindig nehezebb idők jönnek.
Aztán az idő múlik, öregszel, az erő fogy.
A napok mennek és mennek. Egyik év gyorsan követi a másikat. Azt hiszed most már megpihenhetsz, de tévedsz.
Dolgozni kell !
Dolgozni amíg bírsz !

Azután jön a legtöbb esetben.... végleg megpihensz....
Nem tudsz nyugodtan élni, megöregedni ( mint az előtted élők ) folytatni a nyugodt éveket.

Megszületünk kapunk itt a földön éveket.
Rejtélyes világ.
Születésünkkor meg van a sorsunk vele együtt megkapjuk a halált. Aki megszületik az egyszer meg is hal.
Ki több évet, ki kevesebbet kap.
Ki jobb sorsot, ki mostohát kap.
Vajon hol dől ez el ?
De, ha tudod és vallásos vagy, hogy mi szerint kell élni, hogy méltó életet élhess.

Akkor miért van ez a nagy felfordulás ?

Ez a felbolydult világ ?
Ez a mérhetetlen telhetetlenség ?

A jó mellé megkaptuk most a rosszat is !
Viselnünk kell.

Rejtélyes világ !

Mi, miért van ?

Valóban van benne valami ?
Amit te adsz, azt kapod vissza ?

Valószínűleg igen.

Találkoztam olyan emberekkel akiknél bizony fordult az a bizonyos kocka.

Ezt lehetne boncolgatni több szemszögből is mint minden mást.

Vajon egyszer megtanuljuk azt, amire rendeltetve vagyunk ???

De minden évtizedben, évszázadban, évezredben történt és történik valami.

Valami ami nem jó.
Tehát mindig, mindenhol történik valami.
"Jó"... és inkább rossz.

Rejtélyes a világ !

Vannak (természetes) természeti katasztrófák, de nagyon sokat az emberi "nagy tudás" kreált....

Miért pusztítjuk önmagunkat ?

Kora reggeli elmélkedés....

....Fátyolszerű vékonyan esett érintetlen szűz hó. Milyen szép még senki sem érintette. Sehol egy nyom, sem lábnyom az éjjel esett.
Az elpiszkolódott lucskos, mocskos régire esett a friss pihe puha hó.
Szinte nincs kedvem rálépni söpörni, hogy bepiszkítsam ezt a szép látványt.
Enyhült a hideg mintha megpuhult volna a levegő. Nem olyan csípős eszeveszetten maró. A szél is kicsit alábbhagyott nem rázza a kopasz faágakat. Milyen furcsa évszakoknak megfelelően öltözködnek vagy épp eltűnnek majd előjönnek a növények.
A természet csodái .
A nap nem süt,
de világosabb van elbújt a felhők közt úgy mint tegnap.
Ma feljebb húzódott a szürkeség, tisztul lassan az ég. Most ismét belátni a völgyet a maga igaz szépségében még így is. Nyáron bizony csodálatos hely, de ha hó lepi éppen olyan szép.
Közel és távol senki sehol. Egy lelket sem látni, de még állatokat sem.
Korán van még nincs mozgás hisz vasárnap van aki teheti tovább lustálkodik. Ez a hét utolsó napja kell egy kis pihenés.
Na, persze nem mindenki teheti ezt meg. Ma is korán kel fel az ágyából.( Az "udvar népének"" enni kell adni. ) Legalább a korán kelők is gyönyörködhetnek a friss hó látványában.
Olyan szép, olyan mesés.
Minden fehér hófehér.
Gyönyörű !
Se a határban, se az úton, sehol senki.
Az erdő is néma, csendes.
Se fatolvaj nem oson belőle, se járókelő az utcán olyan
mintha kihalt volna a falu.
- Megállt az idő ?
- Nem.
- Az csak a mesében létezik.
Bizony inkább szalad az idő.
Rohan, ha mondom !
A madáretető körül viszont van némi mozgás.
Jó, hogy tegnap feltöltöttem eleséggel. Gondoltam én a kis éhezőkre. Drága gyönyörűséges madárkáim. Ők is az ég adományai. Becsülni kell szeretni, segíteni őket.
Három kis madárka veri és veri kitartóan
a megkaparintott magvakat a csőrükkel A napraforgómagot, a tökmagot és van ott még mindenféle jó finomság. Szerencse faluhelyen akad nekik bőségesen eledel.
Óvatosan kinyitom aztán becsukom az ajtót.
Nem fogok zajt csapni, mert megzavarom őket és elrepülnek.
A házban még mindenki alszik csend van mindenütt.
A kutyák is elbújtak a fészerben érzik hideg van itt kint.
Különben valahányszor kilépek az ajtón az udvarra,
mindig játszani akarnak velem vagy lesik a kezemet mit hozok nekik enni.
Megszokottan végzem dolgomat,
jövök és megyek a házban az udvarban.
Az állatok közt és ha kijön a jó idő akkor a kertben.
Nekem ez a természetes, teszem a teendőket.
Szabadnak érzem itt magam.
Szabad vagyok térben munkában nem kötött.
Teszem a dolgom, de a magam ura vagyok.
Úgy mint rég, ahogy éltek az emberek. Termeltek, tenyésztettek.
De ma már könnyebb ?
- Van ami talán könnyebb.
- Van ami ma már létezik régen nem volt.
-Hmm.... Eh..., ha mondom.
Bemegyek a melegre megnézem mit csinál a család.
A madárkák csak had válogassanak a magok közt.
De ez a szép frissen esett hó gyönyörű. Én bízom benne, hogy még ma esik több is.
Amott hátul a dombtetőn ismét szürkül az égalja. Meghozza a havat vagy akár a szeles fergeteget. Had essék itt az ideje....

( sk )

Állj meg és gondolkodj.....

Téli estén a meleg szobában ülve van több idő elgondolkodni.
- hogyan teltek a napok, hónapok, akár az évek.
Érdemes kapkodni, sietni, szaladni ?
- elszállnak az évek, megfakulnak. Az erő elfogy.
Jó érzés, ha magad után bármit hagyhatsz.
- a családnak.
Rossz érzés, ha nincs semmid.
- esetleg nincs veszekedés a hagyaték miatt.
Mi a jó ?
Tanulj meg élni kihasználni az életet.
- hogy élj és adni is tudj.
Beosztani azt ami van ?
Vagy szórni szórakozni ?
Vagy együtt a kettőt ?

Okosan élni és mellette szórakozni.
- hogy majd elmondhasd éltél és szórakoztál.
Rövid az élet ( hamar szalad ) vannak akiknek különösen rövid.
- kevés az életév ami megadatott nekik.
A sok betegen született gyermek.
- akik sosem tudják meg milyen az igaz élet. Akik nem tudnak játszani, korlátozottak.
De ők épp úgy szeretetre méltóak mit mindenki más. ( Minden elismerésem azoké a szülőké akik kitartással nevelik, ápolják beteg gyereküket a nap 24 órájában. Csak minden jót kívánhatunk számukra. )

Gyermekként (átlagos) minden olyan más aztán rájövünk nem is olyan egyszerű feladat felnőttnek lenni. Megküzdeni nap mint nap a feladatokkal. Aztán a betegségekkel. Aztán jön minden sorba. Különböző sorsok vannak mindenki küzd ki így, ki úgy. Ki nyer, ki veszít.
Ha elérsz egy célt érdemes tovább rohanni ?
- vagy csak egyszerűen élni....

Ha egyszer elmúlik....

Tizenhét napja halott,

Ezek a napok üresek.

Elvitte az összetartozást,

Mit a családnak adhatott.

Nem is sejtve mit hagyott,

Mindent hátrahagyva távozott.

Nélküle minden más,

Bekövetkezett a széthullás.

Anyai jó szív ami összetart,

Bármi történik ő mindig ott van.

Ha ez egyszer megszakad,

Eljött az idő igazi felnőtt vagy.

Az igazi apai szív oly mostoha,

Nem megyünk vele sokra.

Űzi, hajtja egyre a családot,

Ő maga sosem bírta a társaságot.

Esti villanyfénynél.....

Az égen felhők gyűlnek,
Beborítják az eget.
Sötétedik az égalja,
Meghozza a szelet.

Szélnek bátorsága,
Erejének méltósága.
Térdre kényszerítve teret,
Kergeti az esőcseppeket.

Emberek munkából,
Sietve mennek.
Kezükben a szél,
Esernyőt tekerget.

Fényes az aszfalt,
Eső búsásan áztatja.
Csillog az út köve,
Az utcai világításba.

Esteledve mind kigyúlnak,
A fények szertehullnak.
Emberek csendesednek,
Az utcák kiürülnek.