Szájtár 🦉

Gondolatok
erika5185•  2023. augusztus 16. 17:19

Kérem, ne menjünk el mellette... 😞

Kérem, ne menjünk el mellette...


Azok a régi szép emlékek...

 

Üdvözlök Mindenkit szeretettel !

 

Először is nagyon köszönöm mindazoknak akik ellátogatnak hozzám
-a blogomba,
és
-a főoldalamra.

Ma szeretnék megosztani egy érzést. 

Egy olyan érzést ami mióta a világ, világ azóta létezik.

A szeretet.
A szereteten belül is a hiány érzését.
Most egy konkrét dologra gondolok amit szeretnék megosztani.
Tudom, mind átéltük, átéljük és át fogjuk élni.
Ez az elvesztés konkrétan
A HALÁL.
A halál ami ellen nincs semmi amit tehetnénk.
Nincs visszaút.
Nincs orvosság.
Nincs gyógyszere.
Ez azért jutott eszembe, mert történnek olyan hétköznapi dolgok vagy bármi más amit szeretnék elmondani valakinek az ANYUKÁMNAK.
De pillanatok alatt történik mindez.
Felvillan, hogy elmondom az anyukámnak, hogy felhívom telefonon az anyukámat.
De abban a pillanatban jön a tudat egy mellkasnyomás a felismerés.

De hisz már féléve nem él az anyukám.

Nem hívhatom,
nem mondhatom,
nem panaszolhatok el neki semmit.
Talán valahol meghallgat,
talán valahol lát engem,
talán valahol mondja,
de én nem hallhatom már.
Ezt bizony élő ember nem tudhatja.
De jó hinni,
de jó álmodozni, hogy valahol élnek tovább.
Betegség, fájdalom, kínok nélkül.
Boldogságban, szeretetben, békességben ott ahol sohasem létezik a harag, a bánat.
Jó hinni azt, hogy jó helyre költöztek a halottjaink, hogy fentről mosolyognak ránk.
Ma még minden sötétedéskor automatikusan felnézek az égre.
Azt kérdezem, HOL VAGY ANYUKÁM ?
SÓHAJTOK, KÖRÜLNÉZEK AZ ÉGEN.
Mintha várnék egy jelre, mert az én anyukám halála előtt csillagot látott.
Bennem maradtak a szavai.
Ő egy szép zöld csillagot látott, de azt nem tudta megmondani hol volt akkor, nem tudta megmondani hol látta.
De látta.
Olyan érzés volt mintha a saját csillagát látta volna.
Furcsa dolgok ezek.
Akarjuk hinni, hogy van valami földöntúli.
Akarjuk hinni, hogy jó helyünk lesz.
Akarunk valamibe kapaszkodni, hogy a földi elmúlást követi valami más, hogy nincs vége.
Nem lehet csak a puszta némaság.
A temetői csend, ahogy a sorok között süvít a szél, ahogy beragyogja a napfény, aztán az est eljöttével néma síri csend.
Mi ezt látjuk.
Maradnak csak az emlékek.
A bevillanó régi képek, mosolyok, beszélgetések hangfoszlányok.
Nagyon fáj, hogy minden csak a múlt.
Nem lesz több jelen.
Az idő előrehaladtával ott lesznek mindig a szívünkben, de évek múlásával fakóbbá válnak. Milyen érdekes ez.... az idő gyógyítja a sebeket.
A mindennapok távolabb visznek.
De soha nem feledünk.
Ilyenkor mindig visszaforgatnánk az idő kerekét.
De jó volna, ha..... újra,
ha ismét.....,
ha kicsit még....

Stb.....
De bizony nincs visszaút, csak előre haladhatunk.
Elmondanám az anyukámnak milyen napom volt ma, mi történt ma, megkérdezném mit csinált ma, de nem tehetem. Ő már nincs velünk.
Azt akarom hinni, hogy mindent hall.
Azt akarom hinni, hogy mindent lát.
Azt akarom hinni, hogy megért és velem van.
Azt akarom hinni, hogy nem hiába mondom neki, hogy gondolok rá, és soha nem feledem akkor sem, ha szalad az idő.
Tudom, akik olvassák a soraimat megértik, hogy néha ki kell mondani azt ami belül, legbelül szorít és fáj.
Minden nemzedék így születik és hal el. Ez a világ rendje. De olyan jó kiírni, búcsúzni, emlékezni és szeretni amikor hiányzik valaki a családból, rokonságból, barátok közül vagy épp egy szomszéd .

Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna aláírni egy személyt, sőt többet is.
Ha úgy érzed tedd meg ! (tegye meg)

Anyukám örökké hiányozni fogsz....
és azon felül
még a sok elvesztett rokonom
akik voltak számomra a múlt.
Nem vár már az anyukám többé.
Hiába is akarok neki mesélni, mondani, adni....😢😢😢

Aki teljes szívvel szereti a szüleit igyekezzen minden percet kihasználni velük.
Szalad az idő és bármi közbeszólhat.
Eljön a nap, amikor már nem lesz idő sem visszaút.
Hiába mondjuk, hogy ezt is, azt is másképp csinálnánk,
ha élnének még.

Igen, itt fent a Poet.hu oldalon vannak sokan aki koruknál fogva már rég elvesztették a szüleiket illetve olyanok akik betegség vagy baleset által vesztették el a szüleiket.
A gondolataim írása közben mind mind eszembe jutottak.
De emlékezzünk szeretettel mindnyájukra.

((( Külön szívből sajnálom azokat akik sorsuk alakulása miatt más véleményen vannak. Teljes szívvel megértem őket.

Ezenfelül :
Igen, tudom adott esetben egy nevelőszülő többet ért, mint a hús-vér szülő. )))

Szeretettel: Erika

 

2023.08.16.         

                                 ....Gondolatok....

 

erika5185•  2023. június 13. 08:06

Ha majd nagy leszek.... Meseország....

Ha majd nagy leszek....


Meseország....



Megszülettem.

Gyermekként bámultam a felnőtteket.

Azt gondoltam milyen szép az élet. Vártam türelmetlenül, hogy végre már nagy legyek. Nem is sejtve, hogy bizony nem úgy van az, ahogy elképzeltem. A felnőtté válással vége lesz a gondtalan életnek. Megkezdődik az igazi harc. Gyermekként elég gátlásos voltam.

Soha nem szerettem szerepelni. 

Soha nem akartam szerepelni. 

Igaz, soha nem is kaptam semmilyen biztatást, hogy én is próbáljak meg felszabadulni, hogy induljak el bátran. 

Nem szerettem, talán féltem is mindentől, ahogy nőttem sem sokat változott a helyzet. Sokat álmodoztam, ábrándoztam. Természetesen semmi sem alakult úgy, ahogy elterveztem. 

Sőt még a közelében sem jártam az álmoknak. Csalódások sorozata következett. Gyereknek lenni mesevilág, de soknak az sem adatott meg, hogy átéljen jó dolgokat. Meséből jöttünk és szeretnénk mesébe visszamenni. Felnőttként bizony küzdeni kell. Nincs mese álmodozás.

Csak a valóság.

Terheket cipelni, megoldani, próbálni helyesen cselekedni nap mint nap. 

Soknak nem sikerül különböző okok miatt helyes útra terelődni. De vannak akik megtalálják a helyes utat, hogy boldoguljanak. 

Vannak lehetőségek, de valószínűleg sokunknak nincs elég bátorsága változtatni lépni.

Kilépni abból amiben nem érezzük jól magunkat. 

A félelem amikor feltesszük magunknak a kérdést.

Mi lesz, ha nem.....,ha nem és újra és újra mi lesz, ha nem ? 

Hát, nem lesz semmi, ha meg sem próbáljuk. 

Megpróbáltam ugyan sokkal jobb nem lett. 

Talán ez a sorsom ?

Vagy a beletörődés ?

Elindulok és valahogy visszakerülök szinte ugyan oda. 

Elindultam egy úton, de a körülmények úgy hozzák, hogy valami mindig az utamat állja, mint valami gát.

Hol a lehetőség hiánya.

Hol a lehetőség meg van, de a pénz hiány a gond.

Sajnos, a pénz hiány ami sok tekintetben nem ad lehetőséget előre lépni, persze vannak dolgok amihez a pénznek semmi köze. 

A cselekedet hiánya, a lustaság, az igénytelenség vagy ki tudja még mi az oka.

De, ha és itt van az a HA nincs pénz akkor az emberek keze nagyon meg van kötve, hisz ma már szinte minden pénz kérdése. 

Sok pénz...., minden drága. A kényelem, a biztonság érzet stb...

Pénz nélkül vajon lehet boldognak lenni ?

Bele lehet vagy bele kell törődni, hogy ez van ?

Lehet rajt változtatni ?

Szerencsémre engem, ha az élet nehéz dolgok elé is állított, de azért szűkösen, mondjuk meg volt ami kellett. 

De messze álltam a jóléttől. 

De, HA nincs pénzed elég akkor, hogyan élj úgy, hogy jól érezd magad ?

Lehet annyi pénzt keresni főleg, HA nincs egészség ? 

HA nincs egészség akkor pénzt hogyan lehet teremteni egy egyszerű embernek ?

Különben is mire elég egy átlagkereset ?

Ezen is lehet gondolkodni, mert nagyon sokan csak minimálbérből élnek.

Akik egészségügyi problémákkal küzdenek plusz 4-6-8 órában dolgoznak.

Nem is beszéltem a munkahely hiányról. Mindenki nem tud kimenni külföldre dolgozni jobb pénzért. 

Fiataloknak nagyobb esélyük van rá illetve egészségesebb embereknek. 

De mi lesz a többi emberrel ?

Nekik nincsenek szükségleteik ?

Ők nem szeretnének előrébb jutni ?

Nyilvánvaló dolog, hogy azok az emberek akik csak a szenvedély betegségüknek élnek azokat nem sorolom ide.

Ők más kategóriák.

Ők nem tudnak akár segítséggel sem leszokni olyan dolgokról amik lehúzzák őket a mélybe.

Nincs akaratuk, nincs erejük.

Gyengék.

Van akiknek sikerült kimászni és sokra is vitték.

De térjünk vissza a folytatásra.

Vajon, hogyan van ez ?

Hogyan létezik ez ?

Valami mindig akadályozza, hogy előrébb jussak. Az eredménye, hogy az ember gátlásossá válik, hogy szerencsétlennek érzi magát az életben, az élethez.

Belekezd valamibe ami igazából "talán" nem is megy. Mindig visszakerül oda ahová nem szeretne.

Hiába próbálkozik nem, semmiért sem sikerül. 

Csak egy példa :

Elhagytam egy házat ahol rosszul éreztem magam. Pénz hiányában szülői ház, albérletek azután ismét szülői ház és.... mit ad a sors ?

Pénz hiányában visszakerültem ugyan oda, ugyan abba a házba, de már megváltozott helyzetbe. Tehát elindultam és visszaérkeztem 10 évvel később.

Itt állok értetlenül, hogy hogyan lehetséges ez ?

Hogyan süllyedhettem vissza ?

Tehát, az élet sok embernek tele van buktatókkal.

Nem csoda, hogy sok a depressziós ember.

A sok elkeseredett ember.

Mindazáltal a sok lenézett ember.

Nem hiába mondjuk, hogy jobb lenne inkább gyereknek lenni most is.

Miért ?

Főleg a mai világban kevés gyerek dolgozik az a dolga játsszon. De mi a játék ma már ?

Internet

Visszamennénk meseországba.

Oda ahol minden gondtalan. 

Ahol mindent megoldanak a szülők.

Ahol lehet még álmodozni.


HA majd nagy leszek akkor...



2023.06.13.

erika5185•  2023. június 7. 16:01

Szunnyadó parázs.... Lesz lehetőség....

Szunnyadó parázs....


Lesz lehetőség....



A sötétségen túl, 

van izzó fény,

ha szundít a parázs,

mely újra izzik.

Újra lángra csap,

s mindig van,

hit s remény, 

de hinned kell.


A hited az,

amit ne adj fel,

lesz szeretet,

a gyűlölet után.

Jön a nyugvás,

édes lelki béke,

a félelem helyett,

megérkezik a ragyogás.


A nagy kapun,

egy kopott ajtó,

s végeláthatatlan,

út a zárt ajtón túl.

Van mindig emberi,

vészkiáltás kifelé, 

segélykiáltás: helló,

add a kezed süllyedek.


Hol tűnik a hit,

lesz lehetőség,

száz s száz remény,

a fájdalom helyett.

Keresni a jót,

lesz széles vigyor,

az arcokon vörös pír, 

a sűrű könny mind lehull.


2023.06.07.

erika5185•  2023. május 25. 15:05

Nálunk a hagyomány....

Nálunk a hagyomány....


Az én korom nem kevés,

de volt egy hagyomány,

Anyukámnak nem volt nehéz.

Volt három gyermeke és

három kis kedvence,

mindemellett egy dédije.

Minden ékes gyermeknapra,

kitalálta ő bíz csokit ad ajándékba,

de ez a hagyomány most megszakadt,

mert Ő bizony év elején meghalt.

Most nincs már nekem anyukám,😢

és nem kapom meg többé a csokikám. 

______-______-______-______-______-______

"Nem köszönthették nőnapon,

Nem kaphatott anyáknapjára virágot."

Ezentúl már örökre így lesz,

Ő többé nem lesz.

erika5185•  2023. május 1. 10:35

Lassan itt a nyár.... ⛱️

  •  

  •  

  •  

    Ha itt van a május lassan itt a nyár.

    A szabadságok napja.

    De nem egyszerű, mert sok helyen a munkahely rendelkezik a napokkal.

    Előírás, hogy X nappal, de bizony ez nem mindig így van.

    Jönnek külső tényezők.

    Örülünk a melegnek hisz drága a fűtés is.

    De viszont nem mindenki bírja a meleget, no nem dacból egyebekből hanem általában egyszerűen egészségügyi okokból.

    Hát közéjük tartozom én is..

    Én úgy gondolom minden évszaknak megvan a maga csodája.

    Sajnos, télen már lassan nem nagyon látunk havat. A régi időkben bizony akár térdig is lehetett benne járni. Csúszkáló gyerekek hada nem félve a csonttöréstől sem.

    Szülők szánkóval húzták a kisebb gyerekeket. Nagyok viszont egymás húzták felváltva. Felnőttek félve lépkedtek.

    Ma már ez is csak emlék legalábbis ahol én lakom. Eltűnt az igazi tél.

    Tavasz jön aztán indián módra mondva sutty itt sincs.  Követi a fagy és a hideg. A virágzó növényeket fájdalmas nézni. Szegény tavaszi virágok fáznak. Mire felocsúdunk itt a nagy meleg. Az igazi tavasz eltűnt.

    Nyár érdekes, mert néhanap túl hideget ad. Elkelt a kabát akár sapka annak aki nagyon fázott. Érdekes lett az időjárás. Amúgy meg menekülés van a hűség elől. Az a kimerítő forróság. Teletűzdelve viharokkal, katasztrófákkal vagy éppen szárazsággal. Az igazi nyár eltűnt.

    Ősszel elhúzódik minden mondhatni meleg van.

    De ragyogó a táj. Valahol örülünk később kell fűteni. De akkor sem az igazi ősz.

    Változik minden nem csak a korszak az emberek hanem minden.

    Semmi sem a régi és már nem is fog hasonlítani semmi a régire.

    Minden csak megfakuló emlék.

    Jön az új tetszik vagy sem.

    Meg kell barátkozni mindennel.

    A tisztelet, szeretet, becsület hiányával is.

    A hatalom vágyok, a lenézők, a sértegetők, a marakodok világa ez.

    De ne feledkezzünk meg azért van sok ember akik a nehézségek árán is emberek tudnak maradni. Ez a dicsőség és nem a pompa.

    Szerintem.

    Üdv Mindenkinek !

    Kellemes időtöltést a nyárra és természetesen jó írást, verselést mindenkinek.

    Szeretettel: Erika