Szájtár 🦉

Gondolatok
erika5185•  2022. október 15. 20:43

Ártatlan évekből a valóságba....



Ártatlan évekből a valóságba......

Átlépés....


Amíg gyermek voltam mindenfélét gondoltam,

Gyermek ésszel tele tervekkel ábránddal.

Azt képzeltem  boldogok az emberek,

Majd én is úgyan ilyen leszek.


Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.


Teltek az évek vártam a csodára,

Felnőttem és visszagondoltam arra a boldog siheder srácra.

Addig vagy boldog amíg gyermek vagy,

Ha felnőttél gondod mindig nagy.


Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.


Szüntelen bántják egymást az emberek,

Gazdag lenézi a szegényet.

A jó létből semmi sem lett,

Így maradtunk mi álmodozó szegények.


Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.


Az egyszerű ember gazdagsága a becsület,

Piszkos pénzzel nem vehető meg.

Az irigység az emberek megrontója,

Készülj fel ha csalódás ér a barátokba.


Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.


      2022.09.16.

erika5185•  2022. október 14. 20:15

Maradj önmagad



Maradj önmagad....


Arra ítéltek engem az égiek,

Hogy mocskosak legyenek velem az emberek.

Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni.

Nem foglalkozik velem senki,

Ellőknek engem maguktól.

Elmennek előlem az útból,

Nem akarják megérteni.

Én csak barát akarok lenni,

Nem érdekelnek a pletykák.

Nem érdekelnek a rossz pofák,

Szemembe néha kedvesek.

Hátat fordítok  rögtön nevetnek.


Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni .

Senkit sem érdekli,

Mit csinálok rosszul nem tudom.

Bemérgedtem ezt már unom,

Ide figyeljetek égiek.

Elmondom most nektek,

Van bennem büszkeség.

Azt senki sem tépheti szét,

A mocsokban nem fetrengek.

Lábtörlő sem leszek,

Tiétek odafent az akarat.

Akkor sem hagyom magamat.


Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni. 

De úgy látom nem is  érdemes rá senki,

Aki azt várja szeressék.

Aki azt várja öleljék,

Bennük a mohóság.

Bennük a kapzsiság,

Én nem fogok szerepet játszani.

Nem fogok senki kedvében járni,

Ha nem tetszik a képem ki lehet kerülni. 

Ha valaki akar úgyis meg fog ismerni,

Azok az emberek akik sokat képzelnek.

Nem érdekel ,hogy teli szájjal köpködnek.


    2022.09.14.

erika5185•  2022. október 13. 07:44

A kirekesztett



A kirekesztett....



Kirekesztett lettél

Egy felesleges darab

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted meg

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos



Csak bámulnak mint  fenevadat

Marcangolnak húsodig

Úgy kezelnek ,hogy fáj neked

Úgy érzed a szíved megszakad

 Nem néznek feléd kerülik a tekinteted

Szívedben már a tudat

Így éled szomorú sorsodat

Kísért az állandó gondolat



Kirekesztett lettél 

Egy felesleges darab 

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos



De nem ismerik az életed

Nem látták a keserű könnyeid folyni arcodon

Nem érezték sós ízét ajkadon

Összeroskadt tested elernyedve

Nem éltek át kilátástalan helyzeted

A kínt mit átéltél szüntelen

Az emberek rosszindulat 

Mindig büntetlen 



Kirekesztett lettél 

Egy felesleges darab

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted meg

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos



Nem érdekelnek gúnyos megjegyzések

Sem báj vigyorok

Suttogással teli szájjal rosszindulatok

Megveted őket kik ezzel élnek

Másoktól elvesznek  esélyeket

Azzal tengetik napjaikat

Másoknak bánatot okozzanak

Ők ebben a nemzedékben a semmit nem érők....


          2022.09.09.

erika5185•  2022. október 12. 21:34

Éjszaka magánya

Éjszakák magánya

A sötét, csillagos éjszakában
Szobám nyitott ablakán át
Beszűrődik a holdsugár fénye,
Lágy szellő simogatja függönyöm.

Arcom a párnámhoz érve
Nem jön álom a szememre,
Pihen testem a sötétségben
A beszökő fénysugarait lesve.

Nézem a falon ketyegő órát,
Oh, Atyám, holnap mi vár reám?
Gondolataim megállíthatatlanok,
Peregnek előttem a napok.

Nézek én előre, s néhanap vissza,
Az életem mindig olyan mostoha,
Elmélázok a változtathatatlan múlton,
S belátom, most vagyok igazán talpon.

Az életemből hiányzik a szeretet,
Ezt igyekszem találni meg.
Leélni egy életet enélkül?
Nem kívánhatja tőlem senki.

Szememet bánatosan lehunyom,
Könnycsepp perdül végig arcomon,
Hagyom folyni párnámra,
Keserűen nézek a világra.

A szememet most kinyitom,
A félhomályt pásztázom,
Eszembe jut kedves barátom,
Aki biztat, legyen optimizmusom.

Ő emberek közt is ember,
Hisz igazából nem is ismer,
Figyelme mégis rajtam,
Ez engem nagyon vigasztal.

Most megkönnyebbült a lelkem,
Nézek a világgal bátran szembe,
Csorba szívemet kitárom nagyra,
Hisz az élet maga a nagy csoda.

Szememre érkezik nehéz álom,
A hold sugarait sem látom,
Testemet simítja lágy fuvallat,
Angyalok őrzik már álmomat.

2015. június 16.


erika5185•  2022. október 12. 18:36

Utolsó égi üzenet



Utolsó égi üzenet........

(Búcsúdal......)


....Kopogtattak,

 nekem ez az utosó kopogás.


Ez most csak nekem szól.


Elém toppant,

egy sötét alak.


Azt mondta, 

érted jöttem.


Én vagyok a halál !


Most indulni kell.


Nincs időm,

mennem kell,

értem jöttek.


Szó nélkül megyek,

ne sírassatok.


Ne szomorkodjatok,

de menni kell.


Én hiába kértem,

még had búcsúzzak el.


Azt a választ kaptam,

 már nincs idő.


Indulni kell,

várnak rám odafent.


Most én is,

hosszú útra megyek.


Nem tudom,

mi vár rám.


De úgy érzem,

már semmi sem fáj.


Nincsenek érzések.


Nincsenek panasz szavak.


De ha ti itt lentről,

nem engedtek el.


Az bizony ott fent,

 mindig fájni fog nekem.


Én hiába kértem,

még had búcsúzzak el.


Ezért ne szomorkodjatok.


Nekem szabad utat adjatok.


Szívetekből  engedjetek el.


Az emlékem, 

ami nektek örökre megmarad.


Én...


Porból lettem,

most porrá leszek.


A testem,

amit most a földnek adnak.


Végleg megpihen.


Arra vágytam életemben.


Ha eljön az idő,

mindenkitől búcsút veszek.


Szívembe zárlak,

 benneteket.


De ezt nem tehettem meg.


Elém toppant,

egy sötét alak.


Azt mondta,

 érted jöttem.


Én vagyok a halál !


Most indulni kell.


Mikor felálltam, hogy kövessem.


Akkor láttam,

 a testem az ágyon békésen pihen.


Még egyszer visszanéztem.


Ilyen hát,

 mikor elhagyom a földet.


Elmegyek,

már a végtelenségben utazom.


Könnyed lebegést érzek.


Minden itt hagyok,

el sem búcsúzom.


Nem viszek magammal,

semmit.


Csak az emlékeimet,

amík bennem égnek.


A halál,

végigkísér az úton.


Mutatta az alagút végén,

 a fényt.


Menjünk hát halál,

 ha menni kell.


Nem búcsúzom,

 senkitől,

nem búcsúzom.


Akit szerettem,

az úgyis viszont szeret.


Megőrzi,

szívében az emlékemet.


Látjátok barátaim,

 ennyi egy élet.


Váratlanul értem jöttek.


Én...


Porból lettem,

most porrá leszek.


Nem felejti a szív,

kit igazán szeret.


Fájdalom nélkül,

könnyek nélkül,

 szeretni úgysem lehet.


El kellett hagynom a földi utat,

Felköltöztem az égbe.


Én már jól vagyok,

utánam ne sírjatok.....


2022.09. 26.