Szájtár 🦉

Egy bátorító érintés...

Emberségből jeles....

....Fogta a kezem s szótlanul ,

Bátorítóan a szemembe nézett.

Szeme csillogása olyan nyugtató hatású,

Azt sugallta - nem vagy egyedül. 

Mozdulatlanul némán  ült mellettem,

Az ő kéz érintése most igazán jólesett.

Ültünk egymást néztük,

Gondolataink egymás szemébe mélyedt.

A fájdalom szívemben elcsendesedett, 

s a zsongó gondolataim

 megnyugodtak.

Éreztem az emberi kezet kezemen, 

Amely az idegeimet nyugtatta.

Váratlanul rám zuhant nyomorúságom, 

Bánat fojtogatta a  szívemet.

Az emberi önzetlen segítség, 

Minden rossz közepette is működött.

Arcán mégis  megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni.

Ő tehetetlenségében mosolyog rám, mintha érezné, hogy bátorít.

Tudásának legjavát adta,

Ez minden amit ebben a pillanatban adhatott.

Egy ember a legvégső szükségben ennyit  tehet egy másik emberért.

Egy ember aki minden bajban ember tud maradni.

Elfeledve akár pillanatnyi saját baját is, hogy segíthessen.... 😊

      2022.10.20.       

Lebegés.....

Múlnak a percek.....

Mennyi könnycsepp

hull, hogy legyen könnyebb elviselni.

Elviselni napokat , perceket,

Amik kínoznak, égetnek.

Mondom, ha fáj, és bánt lesújt a percek átkos átka .

Milyen könnyű lenne adni magam bele az árulásba, 

de akkor minek is élek. 

Én sosem hittem a csendet,

a magány pillanatnyi semmiség.

Csak vagyok bent, mélyen lebegek a könnyű semmit tevésben. 

És ha örömet hozott 

vagy épp rosszat, hallgattam csak némán.

Most mámorít az édes  érzés, 

hagyni fogom, járja csak át mindenem. 

Könnyű a testem, minden valós, 

és még benne élek .

       2022.10.16. 

Ártatlan évekből a valóságba......

Átlépés....

Amíg gyermek voltam mindenfélét gondoltam,

Gyermek ésszel tele tervekkel ábránddal.

Azt képzeltem  boldogok az emberek,

Majd én is úgyan ilyen leszek.

Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.

Teltek az évek vártam a csodára,

Felnőttem és visszagondoltam arra a boldog siheder srácra.

Addig vagy boldog amíg gyermek vagy,

Ha felnőttél gondod mindig nagy.

Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.

Szüntelen bántják egymást az emberek,

Gazdag lenézi a szegényet.

A jó létből semmi sem lett,

Így maradtunk mi álmodozó szegények.

Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.

Az egyszerű ember gazdagsága a becsület,

Piszkos pénzzel nem vehető meg.

Az irigység az emberek megrontója,

Készülj fel ha csalódás ér a barátokba.

Ártatlan éveinknek kevés a száma,

Élet útadat sokszor a bánat járja.

Bölcsebbé válsz, ha megöregszel,

Fiatalokat jó  tanácsokkal lásd el.

      2022.09.16.

Maradj önmagad....

Arra ítéltek engem az égiek,

Hogy mocskosak legyenek velem az emberek.

Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni.

Nem foglalkozik velem senki,

Ellőknek engem maguktól.

Elmennek előlem az útból,

Nem akarják megérteni.

Én csak barát akarok lenni,

Nem érdekelnek a pletykák.

Nem érdekelnek a rossz pofák,

Szemembe néha kedvesek.

Hátat fordítok  rögtön nevetnek.

Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni .

Senkit sem érdekli,

Mit csinálok rosszul nem tudom.

Bemérgedtem ezt már unom,

Ide figyeljetek égiek.

Elmondom most nektek,

Van bennem büszkeség.

Azt senki sem tépheti szét,

A mocsokban nem fetrengek.

Lábtörlő sem leszek,

Tiétek odafent az akarat.

Akkor sem hagyom magamat.

Hiába próbálok szeretni,

Hiába próbálok ölelni. 

De úgy látom nem is  érdemes rá senki,

Aki azt várja szeressék.

Aki azt várja öleljék,

Bennük a mohóság.

Bennük a kapzsiság,

Én nem fogok szerepet játszani.

Nem fogok senki kedvében járni,

Ha nem tetszik a képem ki lehet kerülni. 

Ha valaki akar úgyis meg fog ismerni,

Azok az emberek akik sokat képzelnek.

Nem érdekel ,hogy teli szájjal köpködnek.

    2022.09.14.

A kirekesztett....

Kirekesztett lettél

Egy felesleges darab

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted meg

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos

Csak bámulnak mint  fenevadat

Marcangolnak húsodig

Úgy kezelnek ,hogy fáj neked

Úgy érzed a szíved megszakad

 Nem néznek feléd kerülik a tekinteted

Szívedben már a tudat

Így éled szomorú sorsodat

Kísért az állandó gondolat

Kirekesztett lettél 

Egy felesleges darab 

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos

De nem ismerik az életed

Nem látták a keserű könnyeid folyni arcodon

Nem érezték sós ízét ajkadon

Összeroskadt tested elernyedve

Nem éltek át kilátástalan helyzeted

A kínt mit átéltél szüntelen

Az emberek rosszindulat 

Mindig büntetlen 

Kirekesztett lettél 

Egy felesleges darab

Érzed összeesküdtek ellened

Te nem ezt érdemelted meg

Nem kérsz a sajnálatból

Ezt mindenki magának tartsa meg

Kirekesztett lettél

Egy dacos magányos  harcos

Nem érdekelnek gúnyos megjegyzések

Sem báj vigyorok

Suttogással teli szájjal rosszindulatok

Megveted őket kik ezzel élnek

Másoktól elvesznek  esélyeket

Azzal tengetik napjaikat

Másoknak bánatot okozzanak

Ők ebben a nemzedékben a semmit nem érők....

          2022.09.09.