Falu szélen furcsa udvar.... A csoda jövevények..

Falu szélen furcsa udvar....

A csoda jövevények....

 

Falu szélen magas fa alatt, 

Egy össze kalapált fa bodé roskad.

 

Tetejét egy két ágú pózna tartja,
Így emeli a nádfedelet a magasba.

 

Padlástérben friss széna hever,
Állatoknak lesz eledel s fekhely.

 

Domb tetején tarka kakas kukorékol,
Számolgatja meg van-e az összes tojó.

 

Szalma ágyon kapirgálnak,
Gazdaasszony lyukas kötényéből kukoricáznak.

 

Hej, mi a kő eszi azt a fene,
Mikor itt hullik le a sok finom csemege.

 

Így mélázik kakas úrfi kapirgálva,
Mikor ránéz a kettő érkező csodára.

 

Nézd már, kik ezek a tyúkok két kis fekete.
Valami megtámadta nyakukat nyúzta.

 

Szaporodott az udvar állománya,
Főtőr a domb tetején nagy büszkén "Kálmánka".

 

Beköltözött a két kis különc,
Nem más mint két csupasz kopasz nyakú csirke lányka .

 

Billegetik magukat kecsesen,
Sepregetik farktollukkal az udvart sebesen.

 

Nagy a hangoskodás rikácsolás,
Felverték az udvar megszokott csendes rendjét.

 

Ez a két balga kiknek farktolla rusnya,
Belelóg a sárba mocsokba.

 

Olyanok ők mint két fekete szarka.
Számkivetett baromfik itt az udvarba.

 

Furcsállva káricáltak a vének,
Micsoda világ ez ? - ez a divat nézd meg.

 

Zavarodottan néznek körbe,
Mindenki csak őket nagy szemekkel nézte.

 

Megsuhant a kötélen a száradó fehér ruha,
Ők ijedten ugrottak fejest a kis tóba.

 

Volt ám szegényeknek riadalom,
Nem volt ez a hely dámáknak való birodalom.

 

Ijesztő rémes fogadtatás,
Utána vízbe ugrás egy nagy mosdás.

 

Gazdaasszony sietve szedi a lábát,
Mi ez a ricsaj az ő háza táján.

 

Talán betévedt valami erdei vad,
Gondolja akad itt számára sok jó falat.

 

Kató néni elnéz jobbra s majd balra,
Látja nincs itt bizony senki fia se lánya.

 

Bizony nem is gondolta volna, hogy
Csak az ő udvarában van a bonyodalom.