Egy bátorító érintés....

Egy bátorító érintés...

Emberségből jeles....

....Fogta a kezem s szótlanul ,

Bátorítóan a szemembe nézett.

Szeme csillogása olyan nyugtató hatású,

Azt sugallta - nem vagy egyedül. 

Mozdulatlanul némán  ült mellettem,

Az ő kéz érintése most igazán jólesett.

Ültünk egymást néztük,

Gondolataink egymás szemébe mélyedt.

A fájdalom szívemben elcsendesedett, 

s a zsongó gondolataim

 megnyugodtak.

Éreztem az emberi kezet kezemen, 

Amely az idegeimet nyugtatta.

Váratlanul rám zuhant nyomorúságom, 

Bánat fojtogatta a  szívemet.

Az emberi önzetlen segítség, 

Minden rossz közepette is működött.

Arcán mégis  megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni.

Ő tehetetlenségében mosolyog rám, mintha érezné, hogy bátorít.

Tudásának legjavát adta,

Ez minden amit ebben a pillanatban adhatott.

Egy ember a legvégső szükségben ennyit  tehet egy másik emberért.

Egy ember aki minden bajban ember tud maradni.

Elfeledve akár pillanatnyi saját baját is, hogy segíthessen.... 😊

      2022.10.20.