A vadnyugati kietlen pusztaság.... 🐎

erika5185•  2023. március 19. 08:53  •  olvasva: 68

A vadnyugati kietlen pusztaság....




- Lovagolok tovább a kietlen pusztaságba.
Sehol egy emberi lélek. Csak a dögkeselyűk köröztek felettem. Ez a puszta táj nem is tudom igazán, valahol szép, de veszedelmes.
Foltokban kiégett a fű látszik a szárazság, forró a napsugara.
- Folyik a testemen végig az izzadság. De jól esne egy jó fürdő, lemosni az út porát.
- Lovam nyugtalankodni kezdett veszélyt érez. Ez biztosan egy kígyó lesz. Ebben a pillanatban felágaskodott a ló. Szerencse, hogy jó lovas vagyok meg persze ismerem a lovamat. Régóta járjuk együtt a kietlen kopár utakat. A kígyó ügyet sem vetve ránk tovább kúszott az útján. A lovam megnyugodott és szépen baktatott tovább az úton.
- Nem hajszoltam ebben a melegben. Víz sincs a közelben. Még sok kilométert kell megtennünk, hogy beérjünk a legközelebbi faluba.
- Én is várom a pillanatot, hogy a csapostól inni kérjek és fürdőt vegyek. A lovamat meg rábízom a lovászra és a fiára, hogy lássa el.
- A kis srác is biztos majd apja nyomdokaiba lép. Most is már a lovak közt sündörög. Imádja a lovakat meg hát mit is csinálhatna errefelé. Itt nincs mód tovább tanulásra. Hosszú veszélyes fárasztó út vezet a nagy városba.
A lovász sem engedné az egy szem fiát a veszélynek kitenni. Itt nem járnak autók megéldegélnek a lovak ellátásából patkolásából a szekerek javításából. Jó megbízható szakember lett az évek folyamán.
Én is jól megfizetem az árat a lovásznak, de az én szélvész lovamra nagyon vigyázzon.
- Így baktatunk végig a forró ég alatt.
- Bárcsak esne az eső, igaz nincs hová beállni itt a semmi hátán. De végre felfrissülne ez a nyomott levegő. Jobban elviselném, ha az eső áztatna átitatná izzadt ruhámat, testemet. Így viszont a forróságban csak ömlik rólam a víz, az izzadság bűzös szaga.  Felfrissülne a föld a növényzet. Ritkán esik erre felé az eső, de akkor nagy vihar kerekedik. Szakad az eső, villámok cikáznak az égen, megkezdődik az égi háború. Szerencsére néha kíséri heves szél, akkor viszont hatalmas a vihar kint a semmi hátán. Kísérteties, félelmetes a sivár puszta. A szabad ég alatt, mikor nincs lehetőség menekülni védő falak mögé, nincs tető a fejed felett. Tüskés elszáradt fű maradványokat csapkod a legkisebb szél is az arcomba.
- Amerre elnézek nincs egy fa sem, ahol kicsit is meg lehetne pihenni az árnyékában. Még egy fél napi kutyagolás és végre vízhez jutunk. Van még egy kevés a kulacsban, de már átmelegedett. Szinte égeti a kezemet.
- Az én drága jó lovam csak hűségesen baktat előre.
Fejét lehajtva fáradtan, bágyadtan.
Csak baktat előre.
- Erre az égtájra születtem. Ahol a napsugarak uralkodnak. Ahol a forróság az úr.
Kietlen, kígyóktól veszélyes. Kopár mégis szép.
Nekem varázslatos ez a hazám.
- Ha itt ér az éjjel akár életveszélynek vagyok kitéve, de mi ezt már a lovammal megszoktuk. Jelez, ha veszély közeleg.
Nem igazán tud legelni itt, nem alkalmas a növényzet. Tele szúrós tüskés kis ágakkal, néhol sikerül találni táplálkozásra alkalmas füvet, szénát.
- Félúton van egy tó, de legtöbbször ki van száradva. Nagy esők után feltelik. Itt dagonyáznak frissítik magukat az épp arra vetődő állok.
- Aki útra kell már felkészülten vágtat át ezen a tájon különben nem biztos, hogy a végére ér......

 

(Fantázia szülöttje.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!