A sors... (Egy kis részlet...Kitalált történet.)

A sors.....    

(Egy kis részlet...Kitalált történet.)

-Megmondtam Bella.

- Öt évet vártam, mert fiatal volt, de lejárt az idő. Nincs több haladék. Tudja jól, hogy családbarát tisztességes cég vagyunk, illetve ez a részleg. Nem kívánunk zűrös kollégákkal dolgozni itt mivel családsegítő programban vagyunk. Nem engedhetem, hogy ne járjunk példával a családok előtt. Nekünk itt bizonyítani kell, hogy méltóak vagyunk az emberek bizalmára. Egyszóval, ha nem történik változás az életében nem több mint három hét múlva át fogom innen helyezni más munkakörbe . Tudom, hogy szeret itt dolgozni. De mielőtt bármit is mondana most mondom.

- Nem érdekel !

- Kifogások nem érdekelnek !

Holnaptól addig is kap három hét szabadságot vagy felmutat nekem valamit vagy innen mennie kell !

- Ezzel sarkon fordult és elviharzott az irodából.

- Még utána is néma csend volt senki sem mert megszólalni. Öt íróasztal mögül egy szó sem hagyta el senki száját csak döbbenten ült mindenki a helyén.

- Bellának nem is volt ideje megszólalni a főnök nem hagyta. Valóban volt már eszében, hogy vészesen kifutott az időből várható volt főnöke támadása.

- De a sors.....

- A sors úgy hozta, hogy neki még nem jött össze. A sorsával nem tud szembeszállni. 

-A sors...

- Suttogta.

- De, hát mit csináljak lányok most ? Honnan akasszak le egy férfit, egy barátot, egy férjet ? Vagy mit tudom én kit ? Ez nem egyik napról a másikra működik. 

- Ezt az ostoba szabályt !

- Mérgelődött levegőért kapkodott Bella.

- Belefoglalni egy szerződésbe kötelezni valakit arra, hogy....áh. Mindegy akkor aláírtam és nem teljesítettem máig sem.

- De a sors....

- Ha a sorsom mást akart velem.

- Hiába is tiltakozom a szabály az szabály. De, ha még nem jött össze a dolog mit tegyek. Ezt nem lehet erőszakkal csinálni. 

- Most mi lesz ?

- Nem akarok innen elmenni.

- Ez a munkám.

- Belerázódtam az évek alatt most ezért az ostobaságért adjam fel ?

- Most mit csináljak ?

- A többiek még mindig nem tudtak megszólalni, bár ők is tudták, hogy előbb utóbb eljön ez a nap. Ez volt annak idején a főnök kikötése szingli nők nem dolgozhatnak ebben a pozícióban. Be is tartotta, mert ő maga is komoly férfi lévén példás családi életet élt. Így volt alapja a kikötésének. 

- Bella nem is figyelt a többi nőre csak járt az agya mitévő legyen. A munkahelye a tét. 

- Csendben dolgoztak tovább de, megígérték a lányok gondolkodni fognak valami jó megoldáson. De fogalmuk sem volt, hogy mit tudnának ebben segíteni.

- Bellán látszott, hogy ideges. Jobbnak látták, ha nem szólnak semmi olyat a férfi témákról. Ők is belátták nem lehet csak úgy leakasztani a szegről egy férfit. Főleg háromhetes találka után sem csak úgy hopp, ilyen nincs.

- Bella éjszaka csak forgolódott nem bírt aludni. Reggel felé sikerült kicsit elszunyókálnia, de ismét a főnöke szavai visszhangoznak a fülében. Megmondtam....vártam....nincs több haladék.... változás....át fogom tenni....

- Bella felijedt, mintha rémálomból lépett volna ki. 

- Nincs egy perc nyugton ! Na... és akkor elmegyek ! Majd mást fogok dolgozni !

- Észre sem vette, hogy potyognak a könnyei. 

- Nem hiszem el, egy férfi miatt veszítem el az állásomat. 

- Nem azért, mert van és problémáink vannak, hanem egyszerűen azért, mert egyáltalán nincs férfi az életemben. 

- Ez tiszta őrület !

- Hol az igazság ilyenkor, ki véd meg engem, hogy ez a sorsom, hogy nem tehetek róla ?

- Ráadásul elküldött szabadságra. 

- Mit csinálok ennyi nap ? 

- Ja, keresek magamnak pasit, persze, mert az csak úgy van.

- Megcsörrent a telefon.

- Szia Bella !

- Van egy jó hírem !

- Beszéltem a férjem öccsével a problémádról. Ha nem haragszol érte, talán megtaláltuk a megoldást.

- Szia Boni !

- Jaj, ne is emlékeztessél rá !

- A sógoroddal?

- Egyszer említetted, de kapcsolatban van.

- Nem, már szakítottak.

- Egy kis rábeszéléssel vállalja a barátod szerepét.

- Nos ??? Bella.

- Bella szeme felcsillant.

- Figyelj Boni gyere fel hozzám munka után vagy gyertek fel mind a ketten és megbeszéljük.

- Rendben van Bella akkor megyünk. 

- Szia

- Hé.. Boni ! Köszönöm !

- Ne, ne nekem köszönd és letette a telefont.

- Huu... Ez igaz lenne ?

- A sors keze... Mégiscsak a sors keze időben.....

- Bella, hogy teljen az idő leszaladt a boltba, utána zenehallgatás közben sütött egy gyorsan elkészíthető süteményt, hogy megkínálja a vendégeket. El is szaladt az idő.

- Csengettek.

- Megjöttek végre. - Belenézett a tükörbe igazított a haján kinyitotta az ajtót.

- Csalódottan vette tudomásul, hogy Boni egyedül állt a lépcsőházban.

- Szia Bella !

- Szia Boni ! 

- Gyere be mondta kissé szomorúan. Úgy látszik a férfi meggondolta magát.

- Bella szótlanul követte a nőt.

- Szóval Bella az a helyzet, hogy a sógorom meggondolta magát. Szomorú arcot vágott Boni.

- Semmi baj Boni, hisz őrültség az egész. Nem is várhattam volna el tőle, hogy....ekkor csengettek.

- Vársz valakit ? Mosolygott és kérdezte sejtelmesen Boni.

- Nem, én csak benneteket vártalak.

- Nem nyitod ki megnézni ki az ? - kérdezte Boni.

- Ja, de megyek. - felelte Bella.

- Kinyitotta az ajtót ekkor szembetalálta magát egy nagy csokor virággal. Aki hozta nem látszott a virágok mögül.

- Hát ez ? - kérdezte.

- Hoztam a barátnőmnek. - felelte egy kellemes férfi hang.

- Bella már akarta volna mondani, hogy ez tévedés lesz amikor odalépett Boni.

- Bella had mutassam be a sógoromat ő Thomas.

- Bella csak nézett sikerült a meglepetés.

- Thomas elvette a virágokat az arca elől, hogy láthassák egymást a lánnyal.

- Boni tátott szájjal figyelte őket. Mintha szikra pattant volna fel közöttük. Csak némán bámulták egymást zavarba jöttek mind a ketten. Majd behívta a férfit a lakásba.

- Nos, Boni elmondta milyen bajban vagy és te vagy a barátnője segítsek, ha tudok. Hát, különös kérés nem tagadom, de miért is ne, ha ez segít rajtad. - mondta Thomas.

- Hát, mint látod zavarban is vagyok, de szeretném megtartani a munkámat, de sajnos ez az ára. - válaszolta Bella pirulva.

- Nos, gyerekek nekem most mennem kell beszéljétek meg a dolgokat, ahhoz én nem is kellek.

- Elment Boni a megmentő.

- Kettesben maradtak majd Bella behozta a süteményt és italt. Megbeszélték a dolgot, hogyan legyen részletes mesét találtak ki. 

- Majd gyakoroljuk van rá három hét.

 -Nevettek.

A többi hátralévő időt kellemesen töltötték el. Jókat nevettek. Felszabadultan beszélgettek mintha valóban régóta ismernék egymást.

- Bella végre megnyugodott, ha ez így megy akkor nyert ügye lesz a főnökénél. Csak okosan kell játszani, mert a főnök nem buta ember.

- Ez a három hét hamar eltelt. A fiatalok minden nap találkoztak gyakorolták a nagy szereplést. Természetesen gyakorolták a csók jeleneteket is. De, még maguk sem vallották be, hogy bizony ez már élesben megy. Ez bizony már nem játék. Az utolsó nap sétálni mentek csodálatos felejthetetlen napot töltöttek együtt. Önfeledten nevetgéltek észre sem vették, hogy a csókok amiket váltottak a parkban nézőközönségre akadt. Megálltak a korlát mellett egymás szemébe néztek és érezték, hogy megkezdődött közöttük valami. Ez már nem színjáték nem mese.

- Jó napot Bella !

- Látom jót tett a szabadság. - szólalt meg Bella főnöke.

- Jó napot főnök ! - dadogta a lány.

- Nem mutat be a barátjának ? - kérdezte.

- Ő itt Thomas . - zavarban volt.

- Jó napot Thomas! - 

majd kezet ráztak a férfiak.

Thomas vagyok Bella barátja.

- Igen, azt láttam. - majd sejtelmesen mosolygott.

- Bella hétfőn sok beszélni valónk lesz az irodában várom. Nehéz eset a Vilhfor ügy, addig is jó szórakozást de, most mennem kell..- majd távozott.

- A fiatalok összenéztek majd felnevettek. Megnyertük a csatát, pedig semmit nem mondtunk. Egyszerűen csak látta.....rajtunk....., hogy a sorsunk egybeforrt.....