A nagy találkozás.... 11.rész

A nagy találkozás...

11.rész

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

- Rober látta Kitty elhagyta a bungalót nem tudta hová tart a nő. Ő épp az étteremből tartott az iroda felé mikorra látta elsétálni ebben a zord időben. Az ösvény végén elfordult talán az istállók felé vette az irányt. Ő felment a lépcsőn benézett a nappaliba ott találta a fiát.

_ Szervusz fiam, hogy vagy ? Most jövök az étteremből. 

_ Szervusz apa ! 

Jól vagyok. Én meg arra gondoltam kimegyek az istállóba megnézem Sátánt a lovamat. 

_ Te, hogy vagy apám ?

_ Remekül sok a tennivaló nem érek rá unatkozni. Elromlott a konyhán egy sütő azt orvosolni kellett mihamarabb .

- mosolygott Rober.

_ Jól van fiam , menj tedd amit elterveztél. Én kicsit pihenek a dolgozószobában és van egy pár levél átnézem. Lányok jóízűen ették a tortát amit Annabella készített. Most ő szórakoztatja őket. Szerintem mostanában nem térnek ide vissza. De felügyelet nélkül úgysem hagyjuk őket. Bár már nem olyan kicsik és talpraesett lányok. De nem szeretem, ha egyedül koszállnak nagy az üdülőhely nem akarom őket egész nap keresni. Így viszont tudom merre járnak a kopé unokáim. Jól érzik itt magukat itt nőttek fel mondhatjuk. De a városban épp úgy szeretnek élni. Jól van ez így fiam.

_ Igen apa a lányok szeretnek itt is és a városban is lenni. Szerencsém van, hogy remek gyerekeim vannak. Korukhoz képes nagyon okosak bizony találékony gyerekek.

- mosolyogtak el mind a ketten.

_ Nos, akkor elindulok, ha visszajöttem megkereslek.

- mondta Henry édesapjának és elindult az ajtó irányába. Hátra fordult még odaszólt apjának.

_ Apa !

_ Tölthetnénk egy napot együtt csak mi négyen . Rád férne egy kis kikapcsolódás.

- vetette oda apjának Henry. Boldognak tűnt az apja, de ő tudta, hogy édesanyja halála óta már nem olyan mint rég. Igen, hogyan is lehetne ugyan az az ember mikor elvesztette élete párját. Nem mutatja, de mindenki aki ismeri a történetüket és Rober Walchot tudja milyen fájdalom van az idős ember szívében. Sajnos, nem adatott meg, hogy együtt öregedjenek meg úgy, ahogy azt ők megálmodták. Ez sok ember álma, de vagy így vagy úgy, de nem valósulhatott meg. A régi emberekben meg volt az a tulajdonság, hogy egy életre választottak párt. De ma már nem így van, minden kis bukkanónál megállnak és feladják. Meg sem próbálják a bukkanót átugrani, átlépni. Ne legyünk azért teljesen negatívak ebben a kérdésben, mert vannak kivételek. Le élnek egymás mellett hosszú éveket. Ez nagyon szép és példaértékű.

_ Rendben van fiam, majd egyeztetünk melyik legyen az a nap. De most menj vár a lovad.

_Rendben van akkor később beszélünk.

Szervusz apa !

- kinyitotta az ajtót és elment.

- ebben a pillanatban jutott eszébe Robernek, hogy talán összefut fia Kittyvel bízott benne, hogy megismerkedik fia a bájos Kittyvel. Beleült a kényelmes foteljébe lehunyta a szemét. Sóhajtott egyet és drága felesége arca jelent meg előtte, mintha azt mondaná nem lesz baj Rober ne aggódj. Ezzel el is aludt. Nem csoda hiszen reggeltől estig dolgozik, hogy minden rendben működjön, azért ne essünk túlzásba, mert néha elszunyókál kicsit. De tulajdonképpen ez érthető nem fiatal már nem olyan az ereje mint régen.

- Henry elindult az ösvényen elgondolkodott az apján. Tudta, hogy fáradt, de igyekezett más képet alkotni magáról. Sok munka van mindig, de Henry tudta, ha beteszi a szobája ajtaját magányos emberré válik. Sajnos anyja halála mindannyiunknak nagy csapás volt. Tudták, hogy már nem lehet rajta segíteni, eljön a vég, de addig is próbálták meg szépíteni utolsó napjait. A családnak keserves napok voltak ezek. Kínkeserves volt a tudat, hogy bármely órában bekövetkezhet az elvesztése. Megborzongott Henry

 - az emlékek felelevenítése ma is fájdalmas, talán sosem múlik el.

- egyenesen a lova boxához ment.

_ Szia hűséges barátom ! 

- kiáltott a ló irányába. _ Az én drága hókirályom. Gyere csak közelebb hoztam neked egy almát. Tudom, hogy szereted a kedvenced. Na ugye, mekkorát haraptál bele. Hé... Ne olyan mohón Sátán. Emlékszem mikor kiscsikó korodban olyan mókás voltál és csintalan. Odajöttél a hátam mögé és a vállamat böködted. Így hívtad fel magadra a figyelmet. Olyan mókás volt veled tölteni az időt. Olyan voltál mint egy nagy hópehely, sőt télen elvesztél a hóban. Én hófehér Sátánom.

- egy puszit nyomott a ló fejére. Már nem fiatal ló, de ő az istállóban a lovak közül a mindene, hiába szereti mindegyiket, de ez az ő lova. Bizony Henry nagy állatbarát. Különösen a lovak imádója annak idején Sátánt és Kalandort egyszerre vásárolta meg. Magával ragadta a fehér fekete párosítás. A nevüket már az előző tulajdonos adta nekik. Felesége Kalandort választotta, őt szerette volna a saját lovának. Furcsállta Henry, hogy nem a fehér lovat választotta. Az lett volna nőiesebb. De azt felelte, hogy ez a ló sötét mint az éjszaka, de a sörénye csillog mint égen a csillagok. Ő ezt szeretné magának. Henry titokban örült is, mert Kalandor még szelídebb volt mint Sátán. Nagyon féltette Isabellát ő volt az élete a mindene. - A felesége öt évvel idősebb volt mint ő, de sosem zavarta. Szerelem volt első látásra. Egy törékeny aranyszőke hajú kedves, bájos nő volt. Sosem vetődött fel köztük a korkülönbség. Nagyon boldogok voltak imádtak az üdülőben élni. Minden úgy alakult mint a mesében. Milyen boldogok voltak amikor megtudták Isabella gyermeket vár. Főképpen amikor kiderült, hogy ikreket vár. Felhőtlen volt a család boldogsága. Néha Isabella nem érezte jól magát, de az ikerterhességnek tudták be a dolgot. Nem is sejtették, hogy sokkal nagyobb a baj. A babák szépen fejlődtek, de Isabellán nem igazán látszott a betegség előjele. Néha fáradt volt, de soha nem gondolták volna, hogy a szíve gyengül. Mikor eljött a szülés ideje bementek a kórházba még minden rendben látszott. Természetes úton születtek a babák és ez terhelte meg Isabella szívét végleg. Nagy volt az öröm a két kis egyforma lány olyan csodás látványt nyújtott. Isabella karjaiba vette őket folytak az öröm könnyei, de érezte, hogy valami furcsa dolog történik vele. Valamit mondani akart, de már nem tudta elmondani becsukódtak a szemei kezei elernyedtek. Azonnal mentek az orvosok, bár minden tőlük telhetőt 

 megtettek nem tudták megmenteni az életét. Henry ott maradt kettő kis csecsemővel a feleségét elvesztette. Majd az eszét vesztette fájdalmában. Keserves évek kezdődtek, bár imádta lányait, de nem találta a helyét. Tudta felfogta, hogy Isabella nincs többé, de mégis mintha őt várta volna vissza. Eltelt tíz év és tudja , hogy változtatnia kell nem mehet ez így tovább. Ahogy gondolataiból visszatért arra lett figyelmes, hogy egy kellemes női hang hallatszik a szomszédos boxból. Milyen kedvesen beszél Kalandorhoz.

- Elmosolyodott mikor hallotta, hogy mondja Kalandor valóban egy kalandor. Milyen szeretettel bánik egykori felesége lovával. Mintha csak felesége beszélgetne a lóval. Micsoda hasonlóság. Eltelt így az idő, hogy lopva kihallgatta a nőt. Mikor észrevette, hogy távozni készül sebtében utána indult, de akkor már csuklyával a fején távozott. Esett kint az eső csak a kabátban elsiető karcsú nőt látta az arcát nem. Henry csalódott volt visszament Sátánhoz. Felcsigázta a figyelmét ez a nő, úgy szeretné látni vagy inkább megismerni. Kezdi belátni változtatnia kell a sorsán és a lányokén. Lányoknak is szükségük van egy pót anyára, hisz megy az idő lesznek női dolgok amiket csak egy anyával lehet megosztani. Henry bizonygatta magának, hisz még ő sem öregember. Igen...Ez az...!  Megpróbálja kideríteni ki ez a nő és hogyan néz ki. Nagyon felkeltette az érdeklődését. A túlzott szépség nem minden, ha esetleg nem olyan szép. A belső sokkal fontosabb és, hogy szeresse a lányait.....

Folyt. köv.