A híres regényíró..📖 II. fejezet

📖 A híres regényíró – II. fejezet

....Az őszi nap lassan leereszkedett a városra, arany fényben fürdetve a macskaköves utcákat. Márkó először érezte, hogy szíve bizonytalanul, de izgatottan dobban, amikor Maja felbukkant a kávézóban. Most nem a szeleburdi lányt látta, hanem a kíváncsi, érzékeny nőt, aki mögötte rejtezett.
– Szia – köszönt Maja, és a szokásos bohém mozdulata helyett egy apró, zavaros mosollyal ült le az asztalához. 
– Tudod, ma elhatároztam, hogy bejárjuk a várost… csak úgy, felfedezzük a titkos helyeket.
Márkó egy pillanatra habozott. 
Utazni? 
Együtt? 
Még soha nem engedett senkit ilyen közel. De valami a lány tekintetében azt súgta neki, hogy ez nem csupán játék.
– Rendben – mondta végül. 
– Mutasd meg azokat a titkos helyeket.
Ahogy sétáltak az utcákon, Márkó észrevette, hogy Maja minden kanyarban új arcát mutatja. Volt, amikor nevetve körbeugrált egy régi kút körül, máskor csendesen megállt egy elhagyott könyvesbolt előtt, és mélyen a polcok között barangolt.
– Tudod – szólalt meg Márkó, miközben egy régi, kicsi hídon álltak 
– eddig azt hittem, hogy a könnyedséged csak álarc… de most látom, hogy a valódi te is benne van minden pillanatban.
Maja hirtelen elkomorodott. 
– Igen… – suttogta. 
– De néha könnyebb az álarcot viselni. A világ ritkán látja meg az igazi énem.
Márkó közelebb lépett, és finoman megérintette a kezét. 
– Nem mindenki a külsőt látja, Maja. Vannak, akik a lelkedet keresik. És én… én szeretném látni minden részét.
Maja szeme megtelt könnyel, de nem fordult el. A lány lassan engedett a falai mögül. Márkó érezte a kis lépések bizalmát, és valami új, meleg érzés öntötte el a szívét, a remény és a kapcsolat lassú, de biztos kibontakozása.
Ahogy a város esti fényei kigyúltak, Márkó és Maja egymás mellett sétáltak, csendben. Nem volt szükség harsány szavakra, nevetésre, csak a jelenlétükre. Az a csendes összhang, amely mindent elmondott, amit eddig nem mertek kimondani.
 Márkó tudta, ez a nap, ez a közös séta, a kezdete valaminek, amit eddig soha nem tapasztalt: egy kapcsolatnak, ahol a lélek, a valódi érzések és a kölcsönös bizalom minden külső színfalat felülír.