Meddig még

Meddig még
Józan ész két agyfél kovakő szikrája,
lobbantja lángra a lélek parazsát,
s már békítő szó sem oltja el.
Előnyös profilból könyöklő akarat,
önző arrogáns,hazug szavaik össztüze,
a test hideg vérét forralja fel.

Meddig még ,mit szorgos hangya gyűjt,
azt máshol dölyfös sáska éli föl?
Van ki más pénzén hizlalja zsíros jószágát,
vagy zsírozza szekere kerekét,
saját szemében gerendát feledve,
bíráló szavait szegényre szórja szét.
Ő is fizet adót, de önmagát lopva meg,
másoktól is vesz el,
mert nem elég neki mit maga teremt.
Álszentül vallja mártírnak önmagát,
folyton másban lát bajt s hibát.

Vagy kik származnak aljas alomból,
arcpír nélkül vesznek az adóhalomból.
Nekik legnagyobb érték,
a máséból kidobott mérték.
A közösből többet és többet elvesznek,
száz és százan vannak,
egymással alkudva bűntelen lehetnek.

És ki nincs beírva hivatal könyvébe,
titkon bűnös üzelmet követ,
magát más fölött gondolva játssza ki a jogot,
és bíráját hagyja faképnél,
majd nevetve gőgösen lép tovább.
És az ki tudós vagy mecénás elméjét tagadja,
hazug dogmával fertőzi mások szellemét,
gáncsol igazat,és rombol szép tervet,
neveli a jövő szolgáját, a jelen gyermekét.

Hipokratesz sírjában forog,
mert orvos feledve esküjét,
mert nagy úr kényszeríti,
hogy kapzsinak tömje bő zsebét.
Bénát küld dolgozni, mert van oly' ember,
ki csalárdul szerez betevőt,
miért bűnhődjön miatta az, ki alig kap levegőt.

Vajon ki az, hol bújik az igazi féreg,
ki gyáván, arctalan bábozik balga vezérekkel?
Dirigál másnak titkos név és rejtek alatt,
de fél már, hisz' tudja,millió megtorlót nevel,
kik éles késükkel fák kérgét hántják,
kutatva férget és parazitát.

Van ki melléáll demagóg tanának,
páncélos számozott pribék,
de éles sípszavára útkő zápora válaszol.
Ember tenger szökőárja mossa majd el,
zászlós paloták kétlábú mocskát,
korrupt pénzember kövér jövőjét,
és díszes tábornokok aranyozott marsallbotját.