ereriversei

ereri•  2018. november 28. 19:00

Karácsony este



Karácsony este

 

Baktatok este,

lentről a hegyre,

fényeket lesve

futok feléd.

 

Ott áll a házunk,

pont erre vágytunk,

ünnep van nálunk

- Veled lesz szép!

 

Ablakon át majd,

látom az árnyad,

szerelmem árad

s érzem: elér.

 

Terítesz szépen?

Mint egész évben,

elkéstem – szégyen,

de nyúlsz felém…

 

Átölelsz némán,

töprengek néhány

szív súgta témán:

dobban, mesél.

 

Leülünk csendben,

végre csak ketten

s szemedben menten

- olvad a fény.

ereri•  2018. június 22. 09:14

A szegény leány "élelmes" nyaralása





A szegény leány "élelmes" nyaralása


De jó lenne, júliusra bérelni - kis apartmant!

Kérdeztem is erről én egy utazót, ki tapasztalt.

Állította, hogy az ilyen, főszezonban túl drága,

könnyen dőlhet a naiv lány - így anyagi romlásba…

 

Nem bánom hát: türelemmel kivárom az októbert,

addigra még lehetek tán, olyan is, ki lottón nyert!

Úgyis csöppet csiszolásra szorul még az alakom,

de őszre már egész biztos: a bókokat aratom.

 

Nekifogtam koplalni hát - úgy tűnt: nem is hiába,

pár hónap még és mehetek, új formában - világba.

Spórolok az étkezésen, elszántságom már konok!

Tél lett? Sebaj! Sielek! - S új gavallérral táncolok!

ereri•  2018. május 7. 09:06

Te





Te

Kusza sorok - egy könnyáztatta füzetben



Te leltél rám, aki nekem lett,

így vált - két darabból - teljes szett.

Sötétlett felettünk az égbolt,

holt szívünk éledt, de másé volt.

Perceink szél után eredtek,

s nem mondtam ki még, hogy: szeretlek...


Ha láttál, szendergő reményed,

álmából érezted, felébred.

Féltékeny társ mellett laktam én,

otthonunk zárt, mint egy karantén.

Elmém és a szívem – pereltek,

továbbra sem mondtam: szeretlek...


Türelmed, töretlen ív mégis,

hisz, amit átéltünk – szintézis!

Vártál, hogy válthassunk néhány szót,

távolról csörrent csak forró drót.

Hangodért mély hála Istennek,

nem mondtam mégsem, hogy: szeretlek...


Változom, jól látta a párom,

sejtette, így hamar belátom:

régi e kapcsolat – kifáradt,

fizetnünk kell érte az árat.

A közös idők lám, elvesztek,

ekkor sem mondtam ki: szeretlek…


Engedett végül a családod,

ám helyed sehol sem találod.

Válásod lelassult - még sok hét,

gyötrelmes súly ez a távollét.

Ledöngölt, aljára vermemnek,

s nem tudtam mondani: szeretlek...


Fiaid anyjuknál maradtak,

akadt hely már régi javaknak.

Meghitt a hangulat minálunk,

csöpp házunk volt - egész világunk.

Éreztem életem teljesnek,

rejtély, mért nem mondtam: szeretlek…


Tudhattuk volna, hogy jön a vég,

túl messze küldött ki a nagy cég.

Más ország, nagy esély – nincs kérdés,

utazom utánad, pár hét - és

harminc év - örömet szereztek,

nem mondtam soha meg: szeretlek…


Esténként mindig írsz - ígérted,

bármilyen élményben lesz részed.

Néhány nap, baleset, telefon,

félelmem megbénít, körbefon,

repülőn – könnyeim erednek,

óh, hogy nem mondtam még: szeretlek?


Klinika, műszerek – mély kóma,

részvétlen ketyeg egy vén óra.

Elterel sejtésem – jelentől,

 szemem sem veszem le kezedről,

bús fejem támasztom mellednek,

késő – és nem mondtam: szeretlek...


Utolsó leveled széthajtom,

elér-e valaha válaszom?

Sorolod: csupán azt sajnálod,

nem lettem elsőként a párod.

Miértje - én vagyok – létednek;

küzdesz, hogy kimondjam: szeretlek!


Vágysz rám egy későbbi életre,

mert neked így van csak értelme.

Hogy milyen formában? Rég mindegy!

Lehetne másként, ha két szív – egy?

Rút átka Földnek és Egeknek!

Temetnek, s nem mondtam: szeretlek...


***


Ápolók, patinás intézet,

idős hölgy, ablakán kinézett.

Ujja közt régi toll - fényes réz,

sok száz szót megrajzolt már e kéz;

megsárgult lapjára füzetnek,

sír halkan, s kántál csak: „Szeretlek!”


ereri•  2018. április 9. 21:13

Szívzörej




Szívzörej

 

Rügybomláskor fáradt szív is

meglódulhat részegen,

új erőt kap a tél után

s pihenni ő képtelen.

 

Illatok és színek árja

támadja le mind vadul,

érett, mégis felébredve

új leckét: árat tanul.

 

Emlékei ki-kihagynak

nem érzi már mennyit bír,

nagy dübörgést nyilallás vált

sejti - várja már a sír...

 

Mégis hálát ad az Égnek

hisz láthatott új tavaszt,

elérte lám, mire vágyott

s nincs teendő - mit halaszt.

 

Ha megnézed élte filmjét,

 szemedre sót, s vizet hint

az utolsó dobbanásnak

neszét szellő, messze vidd!

 

Búcsú egy hozzám közel álló, boldog és megelégedett személytől

ereri•  2018. április 1. 10:04

Temetői romantika




Temetői romantika

 

Március, április - szeszélyes hónapok,

mondhatok több szépet, s ábrándost rólatok?

Csöppen-e még remény nektárként szívembe?

Sejtitek mennyire vágyom új ízekre?

Fényekre, illatra, tavaszra és társra,

épp, ahogy karjait - csak nekem - széttárja,

ölelem, s szippantom vele az életet,

kell, mint az elnyújtott hangzókra ékezet,

fonódva-tapadva fedjük el a követ,

amíg tart szerelmünk, rossz semmi nem jöhet,

elhiszem általa, hogy e sír: most oltár,

borostyán vagyok én - ő pedig folyondár...

 

2018.03.09.