ereriversei
Álomszuszék
Álomszuszék
Az anyja hihette, jó helyre petézett,
ám ezzel vitázna tavasszal a lárva,
szerinte túl hamar megdőlt most e nézet,
s a sok zajt igenis sértőnek találja!
Ébredő természet? Hangzavar, kikelet?
Morcos, mert nem védi kellőn a platánfa,
kérge már megrepedt, passzentos viselet,
főleg, ha kopogtat kintről egy madárka...
Gyorsan dönt: meglapul, hisz el sem mehetne,
így talán önmagát kevésbé blamálja,
"Óh, bár még alhatnék!" - suttogja hebegve,
fohásza be is jön - csillapul a lárma.
Latolgat: igazán pont ma van ideje?
Gubózott eleget! Szégyent hoz fajára!
Mocorog bábjában, lassan, majd kikelve,
fellebben - s langy szellő lesz az új barátja.
Önállóan
Önállóan
Csiga lévén, avar mélyén készülök a télre,
még csak idén születtem, de kell kis pihi végre.
Hisz, amíg a csíkot húztam, kopott hasam alja,
ám így jár, kit magára hagy, korán apja s anyja…
Kíváncsian megbámultam mindent, ami mozgott,
takaros kis házamból sem hiányzott a komfort.
Velem nőtt, így kényelmesen magammal is vittem,
közös otthont - csiguszéknál - nem enged az illem.
Csakhogy ősszel kalandvágyam álmosságra váltott,
felkutattam ősüregem - gondolva: jó támpont -
innen bújtam sértetlenül, úgyis elő nemrég,
talán ismét elfér itt még, pár váratlan vendég…
Majdnem keresztbe állt szemem, hisz azt kellett látnom:
sok testvérem megelőzött, volt vagy tíz! Plusz három...
Sebaj, tovacsusszanok hát, nem kell vád és vita,
s puha levél ágyat vetek – én, a bátor csiga!
Egymás hegyén-hátán
Egymás hegyén-hátán
Szunnyadó mormotánk mást nem is tehet,
próbálja túlélni a kemény telet.
Nincs ezzel baj, hiszen jó nagy a család,
oly sok a tesó, hogy jut föléd s alád!
Egymáshoz simultok, csendes lesz minden,
tán csak a tavasz, mely kikerget innen.
Akkorra nem bök már sok láb és könyök,
s ásítva pislogsz majd - álmodó kölyök!
Bénultan
Bénultan
Rossz alvó vagyok, így az álom elkerül,
feladtam régen, hogy érezzem legbelül:
kikapcsolt elmémben ne legyen gondolat,
férjen meg csepp derű s vesszen, mi fojtogat!
Bárcsak a tudatom elhagyna sokára!
Fenséges jutalom: nem vágyni csodákra...
Vívódni éjszámra, fájdalmas "miért"-en?
Kamatos a számla? Vagy sorsom kivédtem?
Pedig mily önfeledt mámorban, nevetnék,
testem sem gátoltan tűrné, hogy verejték
csorogjon le róla, könnyekkel keverten,
s teremtve bár jóra - meredten heverjen...
Sejteném-e vajon - e kép nem sajátom?
Remélhetném vakon? Ébren is ezt látom?
Mi okból várok, míg nyugalmam lesz belül?
Rossz alvó vagyok... így az álom elkerül...
/Itt már pár éve szerepelt ez a versike, de most egy picit átdolgoztam és tömörítettem/
Talány
Talány
Spiritualitás? Vallás? Filozófia?
/Vagy csak szimplán lusta…/
A házi tanítóm utcán lelt szép cica,
messziről látszik, hogy egyedi széria!
Ha éhes, nézése természetfeletti,
ételét e szelíd módszerrel teremti.
Napszám csak meditál - szakítva jelennel,
szellemi síkokon békésen mereng el.
Végül is úgy tűnhet: (bár fegyver a karma),
egyetlen eszmében hisz - s ez a Nagy Dharma.
A Dharma - e szövegkörnyezetben – Buddha tanai:
Négy nemes igazság: 1. létezik szenvedés, 2. a vágyakból ered, 3. megszűnik ha nincs vágy, 4. az út ehhez: Nemes nyolcrétű ösvény
Nemes nyolcas út: Helyes szemlélet, gondolat, beszéd, cselekvés, életmód, erőfeszítés, éberség és elmélyedés