ereriversei

ereri•  2024. március 8. 15:12

Álomszuszék




Álomszuszék


 

Az anyja hihette, jó helyre petézett,

ám ezzel vitázna tavasszal a lárva,

szerinte túl hamar megdőlt most e nézet,

s a sok zajt igenis sértőnek találja!


Ébredő természet? Hangzavar, kikelet?

Morcos, mert nem védi kellőn a platánfa,

kérge már megrepedt, passzentos viselet,

főleg, ha kopogtat kintről egy madárka...


Gyorsan dönt: meglapul, hisz el sem mehetne,

így talán önmagát kevésbé blamálja,

"Óh, bár még alhatnék!" - suttogja hebegve,

fohásza be is jön - csillapul a lárma.


Latolgat: igazán pont ma van ideje?

Gubózott eleget! Szégyent hoz fajára!

Mocorog bábjában, lassan, majd kikelve,

fellebben - s langy szellő lesz az új barátja.


ereri•  2023. december 2. 08:46

Önállóan

 Önállóan



Csiga lévén, avar mélyén készülök a télre,

még csak idén születtem, de kell kis pihi végre.

Hisz, amíg a csíkot húztam, kopott hasam alja,

ám így jár, kit magára hagy, korán apja s anyja…


Kíváncsian megbámultam mindent, ami mozgott,

takaros kis házamból sem hiányzott a komfort.

Velem nőtt, így kényelmesen magammal is vittem,

közös otthont - csiguszéknál - nem enged az illem.


Csakhogy ősszel kalandvágyam álmosságra váltott,

felkutattam ősüregem - gondolva: jó támpont -

innen bújtam sértetlenül, úgyis elő nemrég,

talán ismét elfér itt még, pár váratlan vendég…


Majdnem keresztbe állt szemem, hisz azt kellett látnom:

sok testvérem megelőzött, volt vagy tíz! Plusz három...

Sebaj, tovacsusszanok hát, nem kell vád és vita,

s puha levél ágyat vetek – én, a bátor csiga!

ereri•  2021. december 18. 23:00

Egymás hegyén-hátán



Egymás hegyén-hátán



Szunnyadó mormotánk mást nem is tehet,

próbálja túlélni a kemény telet.

Nincs ezzel baj, hiszen jó nagy a család,

oly sok a tesó, hogy jut föléd s alád!



Egymáshoz simultok, csendes lesz minden,

tán csak a tavasz, mely kikerget innen.

Akkorra nem bök már sok láb és könyök,

s ásítva pislogsz majd - álmodó kölyök!

ereri•  2021. augusztus 31. 18:28

Bénultan




Bénultan

 
Rossz alvó vagyok, így az álom elkerül,
feladtam régen, hogy érezzem legbelül:
kikapcsolt elmémben ne legyen gondolat,
férjen meg csepp derű s vesszen, mi fojtogat!
 
Bárcsak a tudatom elhagyna sokára!
Fenséges jutalom: nem vágyni csodákra...
Vívódni éjszámra, fájdalmas "miért"-en?
Kamatos a számla? Vagy sorsom kivédtem?
 
Pedig mily önfeledt mámorban, nevetnék,
testem sem gátoltan tűrné, hogy verejték
csorogjon le róla, könnyekkel keverten,
s teremtve bár jóra - meredten heverjen...
 
Sejteném-e vajon - e kép nem sajátom?
Remélhetném vakon? Ébren is ezt látom?
Mi okból várok, míg nyugalmam lesz belül?

Rossz alvó vagyok... így az álom elkerül...


/Itt már pár éve szerepelt ez a versike, de most egy picit átdolgoztam és tömörítettem/

ereri•  2021. május 29. 16:46

Talány





Talány

Spiritualitás? Vallás? Filozófia?

/Vagy csak szimplán lusta…/

 

A házi tanítóm utcán lelt szép cica,

messziről látszik, hogy egyedi széria!

Ha éhes, nézése természetfeletti,

ételét e szelíd módszerrel teremti.

 

Napszám csak meditál - szakítva jelennel,

szellemi síkokon békésen mereng el.

Végül is úgy tűnhet: (bár fegyver a karma),

egyetlen eszmében hisz - s ez a Nagy Dharma.

 

A Dharma - e szövegkörnyezetben – Buddha tanai:

Négy nemes igazság: 1. létezik szenvedés, 2. a vágyakból ered, 3. megszűnik ha nincs vágy, 4. az út ehhez: Nemes nyolcrétű ösvény

 Nemes nyolcas út: Helyes szemlélet, gondolat, beszéd, cselekvés, életmód, erőfeszítés, éberség és elmélyedés