Torma Zsófia, az első régésznő a világon

Marie_Marel•  2013. április 13. 18:53

Torma Zsófia élete  
Azoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy ki volt Torma Zsófia. Ő egyike azoknak a méltatlanul mellőzött és elfeledett embereknek, akik nélkül a történelemtudomány ma nem ott tartana, ahol éppen tart.
Torma Zsófia nem csupán az első magyar régésznő volt, de az első régésznő a világon! Valamint a Kolozsvári Egyetem díszdoktora.
1840-ben született Csicsókeresztúron, édesapja Torma József régész és édesanyja Dániel Jozefa volt. Zsófia Károly nevű fiútestvéréhez hasonlóan már gyermekkorában a régészet bűvkörébe került és haláláig ennek foglya maradt.
Károly, Zsófiával ellentétben a hivatalos régészet nyomvonalán haladt, ezzel folyamatosan összeütközésbe kerültek egymással. Károly nevéhez fűződik például Aquincum feltárása és a szabadtéri múzeum létrehozása, a Csörsz árok és sok római erődítmény feltárása is.
Zsófia, miután árván maradt, 1853-ban nővéréhez költözött, aki egyedül nevelgette gyermekeit, mivel apjukat, Makray alezredest császári kegyelemmel 16 év várbörtönre ítélték halálbüntetés helyett.
Zsófia 25 kérőt utasított vissza élete során. Ezt környezete értetlenül fogadta. Nem tudták elfogadni, hogy honleányi kötelességének érezte hazája pusztuló emlékeinek gyűjtését és megőrzését, felismerve ennek pótolhatatlan értékét.
1875. áprilisában kezd ásatni Tordoson, a Maros leomló partrészein Vén András tordosi tanító javaslatára. 1876-ban vesz részt először nyilvános szereplésen, a IX. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszuson. Ezen a legnagyobb látványosságot Zsófia tordosi gyűjteménye jelentette. Itt kivívja sok kutató elismerését, jónéhány barátságot is köt, ugyanakkor sok ellenségre is szert tesz, irigyei igen sokan lettek hirtelen. A Kongresszuson megismert későbbi barátai Sayce, Langenschmit, de legfőképp Schliemann, Trója feltárója és Schliemann neje, Sophie.
1879-ben megjelenik első régészeti munkája „ Hunyadvármegye neolith (kőkorszaki) telepei” címmel. Nagy elismerést arat vele szakmai körökben. Ezután elkészíti „A nándori barlangcsoporzat” című művét, amely után meghívják 1880. augusztus 15-ére Berlinbe, a Német Antropológusok Naggyűlésére. Itt köt barátságot Virchow-val, korának legnagyobb tekintélyű ethnográfusával. 1884-ben pedig Kossuth Lajos Torinóból ír neki tisztelgő levelet.
Sikerei ellenére, vagy éppen amiatt, a Magyar Tudományos Akadémia nagyszabású munkára bíztatja, melyet soha nem szándékozik kiadni. Ezért ez a műve németül jelenik meg 1894-ben „Ethnographysche Analogien” címmel. Ennek hatása óriási. Rengeteg felkérést kap Európa-szerte egyetemekről, hogy előadást tartson. De már nem tud menni, mivel súlyos beteg. Torma Zsófia sokaknak segítette munkáját, még többen pedig felhasználták leleteit, anyagait. Legtöbben még említést sem tesznek a régésznőről. Például Paul Reinecke német régész, aki a tordosi leletanyag kutatásával alapozta meg hírnevét egyáltalán nem említi Zsófia nevét munkáiban. Hampel József régész és Hunfalvy Pál tevékenysége és féltékenysége nagyban hozzájárult Zsófia mellőzéséhez és munkájának ellehetetlenítéséhez.
1899 május 24-én a Kolozsvári Egyetem díszdoktorává nevezi ki. Fél évvel később hunyt el, november 14-én.

 

Szentiványi É.

http://youtu.be/oBuiKI6dheQ

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dvihallyne452013. április 13. 19:27

Köszönöm ,hogy olvashattam!!!Sarolta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom