szeret a fiam, de...

Marie_Marel2013. március 14. 20:07

Igen, Pera, erre gondoltam. A férfi is, a nő is neveltetésénél fogva ''hozza'' a régi szerepbeidegződéseket. Borzasztóan nehéz kilépni ebből... Az a baj, hogy ha nem tesszük meg: továbbadjuk - akaratlanul is - mindezt a következő nemzedéknek, hisz ők is azt látják otthon: apa (jó esetben) maximum ''besegít''. Pedig éppúgy ő is közösséget vállat a házasságkötéskor, mint a nő.

Pera762013. március 14. 12:16

Marie, beleolvasgattam.
Ahogy visszaemlékszem arra, mikor még dolgozgattam, utána még enyém volt a háztartás, a gyerekek, s még mezőre is menni kellett. Szerintem attól is vagyok huzatilag átjárható. :)
Hát nem könnyű.
Azt hiszem, az, hogy a férj mennyit vállal át és miből, attól is függ, milyen nevelést kapott anno, mit látott modellnek, hol él - mert pl. ha falusi környezetben van, mi a fejérnépre tartozik, vagy van ''a férfidolog, ne szólj belé.'' Nehéz a berögzött szokásokra hatni olykor, ha kiskorában szépen elbaszarintották a nevelést... Látni kéne, egyenlőnek tekinteni a társat, nem háztartási rabszolgának. Ami ezelőtt volt, akkor volt. Most más istenjárások vannak.
Az én nagyobb fiam, abbéli félelmében, nehogy kideregjek az ablakon, inkább ő pucolta meg. Nem-e egy csomóan felszólogattak neki. Egy volt - s az is városon lakik - ki azt jegyezte meg, ő is segít az édesanyjának otthon ilyensmit.
Ott, ahol még együtt vagy kénytelen lakni az egyik fél szüleivel, még hátráltat az is... Sok mindenben.
Nem kopik el senkinek a körme, ha kompromisszumokat köt, se a pasiké, se a gyerekeké, önállósodnak inkább. S nem besegítenek a nőknek. Ezt kellene megértsék. Mert nem a nő feladata minden háztartási munka. Hanem besegítenek. A közösbe...

Marie_Marel2013. március 14. 12:03

Igen, így kellene lennie, de a családok nagy részében nem így történik. Hogy miért? Mert már gyerekkorban így szocializálták a feleket. Férfi, női szerepkörökre.
''Apa mosdik, anya főz''
Nehéz ebből kilépni. Rengeteg nő él úgy, hogy övé a második műszak, a háztartás, és övé a harmadikk is, a gyermeknevelés minden terhe és a párja kimarad mindebből. Vagy ''segít'' néha. Nem tekinti mindezt a maga dolgának éppúgy, mint ahogy a nőének. Az ilyen nő kétféle viselkedést követ: vagy a zsörtölődő, örök elégedetlent, vagy az önmagát hibáztató, magát megadó, agyonhajszolt nő szerepét viseli. Az utóbbiak többnyire társfüggőek is, önbizalom híján (amit gyakran férjük tudatosan döngöl a földbe) nem is tudják elképzelni, hogy egyedül is képesek lennének élni. Ők azok, akik tűrik akár a bántalmazást is jó ideig, és nem lépnek ki a kapcsolatból.
Persze, a férj viselkedésétől is jócskán függ, hogy melyik helyzet alakul ki. Ritka a valóban egyenrangú kapcsolat.

kovacsagi2013. március 14. 10:33

bocsánatot kérek néhány nyelvi ügyetlenségért, kapkodva írtam...

kovacsagi2013. március 14. 10:31

húú... fogós téma. minden kommentet nem olvastam el.

azonnal ellenkezéssel kezdeném. nyilvánvaló, hogy az apának is hatalmas a szerepe-felelőssége abban, hogy milyenné válik a fia. de egy kicsit egyoldalúnak érzem a cikket, mintha az egész felelősséget a férfiakra akarná tolni.

szerintem, ott kezdődik a dolog, hogy milyen társat választ a nő. mi az, amit hajlandó eltűrni. mennyire hajlandó alárendelődni a kapcsolatban. ilyen értelemben, a saját felelőssége, hogy a párja hogyan bánik vele, és ebből majd mit szűr le a fiúgyerek. állandó zsörtölődés és mártírszerep helyett lehetne nyílt kommunikációt folytatni, ha kell, nyílt konfliktust felvállalni - magyarán elmondani a párjának, hogy mire van szüksége a kapcsolaton belül. nem azért mondom, mert én olyan jó vagyok ebben, pusztám érzem,-tudom, így kellene. gyakorlom. a zsörtölődés biztosan megmérgezi egy család életét. láttam ilyet. tudom milyen, mikor nincs egy veszekedés nélküli karácsony vagy egyéb családi ünnep. pedig mindenki igyekszik kivenni a részét, mégsem jó semmi, ami segítség gyanánt érkezik.

úgy gondolom, hogy bizonyos keretek közt, de nagy ívben le lehet tojni, hogy hogy néz ki a lakás, ki mennyi zoknit gyűjtött a szobájában, ha arról van szó, hogy beszélgessünk egy jót vagy nézzünk meg együtt egy jó filmet. érvényes ez gyerekre férjre egyaránt. ehhez persze olyan társ kell. akinek simán belefér, hogy hagyd a francba a mosatlant, gyere olvasd el mit írtam, vagy beszélgessünk. akivel együtt tudunk nevetni azon, hogy az ünnepi menü felét elfelejtettem megfőzni vagy kihagytam egy fontos alkotórészt valamiből, de közben írtam két rövid novellát.

szóval, így hirtelen, olyasmit gondolok, hogy a nőnek a saját kapcsolata minőségéért igenis felelősséggel tartozik. ez fog majd kihatni a gyerek szocializációjára.