Megbocsátás...

Marie_Marel•  2014. április 11. 10:12

"Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az étteremben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcíme valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul, a karton doboz is kellett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.

Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak tehetünk!"

Forrás: https://www.facebook.com/agi.haas.1/posts/812816828746296?notif_t=close_friend_activity

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Attila_the_hun2015. április 23. 13:34

A buta ember mindenkinek megbocsájt jórészt a butasága miatt. Az abszolút intelligens ember szintén megbocsájtó, jórészt az intelligenciája miatt. A kettő között él a legtöbb ember, aki nem elég egyszerű ahhoz, hogy spontán átlépjen a megbántások felett, vagy pedig nem elég intelligens ahhoz, hogy a lehető legszélesebb skálán lássa a humán élet eredményeit. Én a buták közé sorolom magam.

pauleve552014. április 11. 20:43

Remek történet! Alapvető igazsága ez a léleknek.

Törölt tag2014. április 11. 17:51

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2014. április 11. 13:03

Mindenkinek szabad választása van cipelni/nem cipelni saját spirituális nehézségeinek súlyát. Az ő élete lesz tőle nehezebb/könnyebb.

Marie_Marel2014. április 11. 12:53

Példabeszéd a műfaja.
Nem, nem vicces. Nincs is a Humor kategóriába sorolva.

Mikijozsa2014. április 11. 12:23

ez csak egy mese, és nem is vicces :)

Törölt tag2014. április 11. 11:28

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom