Érdekességek, gondolatok, pályázataim

"26 éves vagyok. Épp most kentem össze az egész hasam csokival. Volt egy barátom aki felnőtt. Mindig furcsán néz rám azóta. A tekintetében egyszerre van lenézés, és irigység. A barátom szerint fel kéne nőnöm, hogy legyen belőlem valaki. Szerintem pedig gyereknek kell maradnom, hogy ne nézzek le senkit. A barátom, aki annyi idős mint én, de már három éve 'fel van nőve', szóval szerinte az élet szar. Nehéz, és szomorú. Szerinte ezt minél hamarabb megtanulom, annál könnyebb lesz nekem. Szerintem annyi fontosabb dolgot kell megtanulnom, mint felnőni a gondoknak. Szerinte a az élet nem játék. A problémákat meg kell szüntetni. Szerintem az életben a problémák csupán egy játékban a feladványok, minden váratlan helyzetben izgatott leszek, és igen tudom, hogy mi az a halál, és mi az a nyomor. Tudom micsoda fájdalom elveszíteni valakit. Viszont azt is tudom, hogy akivel együtt játszom, az nem fog kinevetni ha vesztek. Aki játszani szeret, az nem csal, és nem tapossa le a másikat a győzelemért. Engem csak azok az emberek tudnak bántani, akik azt hiszik, hogy felnőttek. Akik a halálukat jelölték ki a célnak, és minden lépésüket az addig tartó félelmük motiválja; hogy veszthetnek, miközben azt hazudják, hogy az élet nem is játék. Az élet egy olyan játék ahol mindenki vesztes. Ezt én mondom. csak azok nyernek akik a játékot szeretik és nem a győzelmet. Van a hasamon egy mogyoró darab is. Gondolom mindent tartalmaz nyomokban"”

Szendrői Csaba
Forrás: http://szendroicsaba.blogspot.hu/2013/05/margo.html

Tatiosz: Hinned kell a boldogság lehetőségében...

Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar, vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

"26 éves vagyok. Épp most kentem össze az egész hasam csokival. Volt egy barátom aki felnőtt. Mindig furcsán néz rám azóta. A tekintetében egyszerre van lenézés, és irigység. A barátom szerint fel kéne nőnöm, hogy legyen belőlem valaki. Szerintem pedig gyereknek kell maradnom, hogy ne nézzek le senkit. A barátom, aki annyi idős mint én, de már három éve 'fel van nőve', szóval szerinte az élet szar. Nehéz, és szomorú. Szerinte ezt minél hamarabb megtanulom, annál könnyebb lesz nekem. Szerintem annyi fontosabb dolgot kell megtanulnom, mint felnőni a gondoknak. Szerinte a az élet nem játék. A problémákat meg kell szüntetni. Szerintem az életben a problémák csupán egy játékban a feladványok, minden váratlan helyzetben izgatott leszek, és igen tudom, hogy mi az a halál, és mi az a nyomor. Tudom micsoda fájdalom elveszíteni valakit. Viszont azt is tudom, hogy akivel együtt játszom, az nem fog kinevetni ha vesztek. Aki játszani szeret, az nem csal, és nem tapossa le a másikat a győzelemért. Engem csak azok az emberek tudnak bántani, akik azt hiszik, hogy felnőttek. Akik a halálukat jelölték ki a célnak, és minden lépésüket az addig tartó félelmük motiválja; hogy veszthetnek, miközben azt hazudják, hogy az élet nem is játék. Az élet egy olyan játék ahol mindenki vesztes. Ezt én mondom. csak azok nyernek akik a játékot szeretik és nem a győzelmet. Van a hasamon egy mogyoró darab is. Gondolom minden tartalmaz nyomokban"

Szendrői Csaba

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben. 

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. 

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. 

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?"

Forrás: http://azeletigazsagai.net/nemreg-egy-szupermarketben-vasaroltam/