Érdekességek, gondolatok, pályázataim

Torma Zsófia élete  
Azoknak, akik ezeket a sorokat olvassák, valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy ki volt Torma Zsófia. Ő egyike azoknak a méltatlanul mellőzött és elfeledett embereknek, akik nélkül a történelemtudomány ma nem ott tartana, ahol éppen tart.
Torma Zsófia nem csupán az első magyar régésznő volt, de az első régésznő a világon! Valamint a Kolozsvári Egyetem díszdoktora.
1840-ben született Csicsókeresztúron, édesapja Torma József régész és édesanyja Dániel Jozefa volt. Zsófia Károly nevű fiútestvéréhez hasonlóan már gyermekkorában a régészet bűvkörébe került és haláláig ennek foglya maradt.
Károly, Zsófiával ellentétben a hivatalos régészet nyomvonalán haladt, ezzel folyamatosan összeütközésbe kerültek egymással. Károly nevéhez fűződik például Aquincum feltárása és a szabadtéri múzeum létrehozása, a Csörsz árok és sok római erődítmény feltárása is.
Zsófia, miután árván maradt, 1853-ban nővéréhez költözött, aki egyedül nevelgette gyermekeit, mivel apjukat, Makray alezredest császári kegyelemmel 16 év várbörtönre ítélték halálbüntetés helyett.
Zsófia 25 kérőt utasított vissza élete során. Ezt környezete értetlenül fogadta. Nem tudták elfogadni, hogy honleányi kötelességének érezte hazája pusztuló emlékeinek gyűjtését és megőrzését, felismerve ennek pótolhatatlan értékét.
1875. áprilisában kezd ásatni Tordoson, a Maros leomló partrészein Vén András tordosi tanító javaslatára. 1876-ban vesz részt először nyilvános szereplésen, a IX. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszuson. Ezen a legnagyobb látványosságot Zsófia tordosi gyűjteménye jelentette. Itt kivívja sok kutató elismerését, jónéhány barátságot is köt, ugyanakkor sok ellenségre is szert tesz, irigyei igen sokan lettek hirtelen. A Kongresszuson megismert későbbi barátai Sayce, Langenschmit, de legfőképp Schliemann, Trója feltárója és Schliemann neje, Sophie.
1879-ben megjelenik első régészeti munkája „ Hunyadvármegye neolith (kőkorszaki) telepei” címmel. Nagy elismerést arat vele szakmai körökben. Ezután elkészíti „A nándori barlangcsoporzat” című művét, amely után meghívják 1880. augusztus 15-ére Berlinbe, a Német Antropológusok Naggyűlésére. Itt köt barátságot Virchow-val, korának legnagyobb tekintélyű ethnográfusával. 1884-ben pedig Kossuth Lajos Torinóból ír neki tisztelgő levelet.
Sikerei ellenére, vagy éppen amiatt, a Magyar Tudományos Akadémia nagyszabású munkára bíztatja, melyet soha nem szándékozik kiadni. Ezért ez a műve németül jelenik meg 1894-ben „Ethnographysche Analogien” címmel. Ennek hatása óriási. Rengeteg felkérést kap Európa-szerte egyetemekről, hogy előadást tartson. De már nem tud menni, mivel súlyos beteg. Torma Zsófia sokaknak segítette munkáját, még többen pedig felhasználták leleteit, anyagait. Legtöbben még említést sem tesznek a régésznőről. Például Paul Reinecke német régész, aki a tordosi leletanyag kutatásával alapozta meg hírnevét egyáltalán nem említi Zsófia nevét munkáiban. Hampel József régész és Hunfalvy Pál tevékenysége és féltékenysége nagyban hozzájárult Zsófia mellőzéséhez és munkájának ellehetetlenítéséhez.
1899 május 24-én a Kolozsvári Egyetem díszdoktorává nevezi ki. Fél évvel később hunyt el, november 14-én.

Szentiványi É.

http://youtu.be/oBuiKI6dheQ

L'art pour l'art Társulat- A költő és a lektor

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=TejqR3RXtjU

 Verselemzés 1.

BOCI-BOCI TARKA,

SE FÜLE SE FARKA,

ODA MEGYÜNK LAKNI,

AHOL TEJET KAPNI.

Most, hogy igazi költőkké avanzsáltunk, ismerkedjünk meg az ellenséggel, azaz az irodalmárokkal-lektorokkal; akik mindenféle értelmet keresnek ezen a sivár világon felülemelkedő s a hétköznapi ember számára felfoghatatlan művészetünkből! Legjobban saját életkörnyezetükben ismerkedhetünk meg velük, ezért nézzünk egy verselemzést. Az elemzett mű a Boci-boci tarka.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat.

Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja.

Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében. A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk".

Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata.

Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkene a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne.Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet érteleme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik. A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportsul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket.

A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk???

 (Nem tudom, ki írta az elemzést; szívesen megjelölném pedig a forrást)

***

Én itt leltem: http://napirim.blog.hu/2009/11/08/verselemzes_3

Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.

Jókai Mór

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Anthony de Mello

''Az emberekből hiányzik a kiegyensúlyozott önszeretet, vagyis nem rendelkeznek egy olyan állapottal, amit én belső békének hívok.
Ha ezt valaki megszerzi, akkor lesz képes olyan érzésvilágot kialakítani a másikkal, amelyben már nem akarja őt sem birtokolni, sem kisajátítani, nem erőszakoskodik vele, és bármi áron szeretetet sem akar kicsikarni tőle.''

Csernus Imre

A fejlett humorérzék – megfizethetetlen kincs
Percy H. Whiting

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

Paulo Coelho

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Vavyan Fable