Érdekességek, gondolatok, pályázataim

Netikett
   A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A netikett szó az angol "netiquette" (network etiquette) magyarosított formája, és a hálózati kommunikáció általános illemszabályait foglalja össze. Konkrét útmutatásai a következő területekre terjednek ki: e-mail, Usenet, levelezési listák, internetes vitafórumok, IRC stb.

Példák a Netikett irányelveire:

• NE ÍRJ CSUPA NAGYBETŰVEL, mert az kiabálásnak számít, használj kis- és nagybetűket is!
• Egy sor ne legyen 70 karakternél szélesebb!
• ­Légy tömör anélkül, hogy túlságosan lényegretörő lennél!
• Amikor egy levélre válaszolsz, csak annyit idézz az eredeti anyagból, hogy érthető legyen a válaszod és ne többet!
• ­Ne keveredj flame war-ba! Ne írj heves leveleket és ne válaszolj ilyenekre!
• Ne sértsd meg más vallási és hazájához fűződő érzelmeit!
• Ne káromkodj, ne írj trágárul!
• Ne írj a chatre vagy a fórumba nem illő dolgokat!
• Ha ezeket nem tartod be akkor a fórumból kitilthatnak.
• Használj szóközt is! (Felsorolásban a vessző nem helyettesíti a szóközt!)
• Ne használj többszörös írásjeleket!

Egy ember kommunikál egy másikkal, mintha szemtől szembe állnának; mint egy dialógusnál. Itt általában az emberekkel való társalgás normál illemszabályai az érvényesek. Viszont figyelembe kell venni, hogy az interneten hiányzik többek között a metakommunikáció és a hangszín(!)

Elsősorban tisztázni kell, hogy kit illet meg az e-mail tulajdonjoga és milyen szabályok kapcsolódnak hozzá. Semmi olyasmit nem szabad elektronikus levélbe írni, amit nem küldenénk el akár levelezőlapon is. Hiszen, ha nem titkosított csatornán keresztül folyik a levelezés, akkor fel kell tételeznünk, hogy mindenki elolvashatja azt. Az interneten történő levelezés csak akkor biztonságos, ha valamilyen rejtjelező eszközt használunk (legyen ez szoftver vagy hardver). A levelek továbbküldésének (forward) legfőbb szabálya, hogy ne változtassuk meg annak szóhasználatát. Ha ez a levél személyes üzenet volt, de egy csoportnak szeretnénk továbbítani, akkor mindenképp ki kell kérni a szerző engedélyét. A „lánc” levelek elektronikus továbbítása tilos az interneten. A megszegés hálózati jogok csorbításával járhat. Az elektronikus levelezés alapszabálya, hogy konzervatívnak kell lenni a küldésben, de liberálisnak a fogadásban. Nem szabad indulatos leveleket („flame”) küldeni, még akkor sem, ha provokáció hatására történne. A flame levelekre nem ajánlott válaszolni.

Érdemes először végigolvasni, vagy legalább beleolvasni a már leírtakba, mert nem szeretik, ha már sokadszorra teszi fel valaki ugyanazt a kérdést. Főleg akkor, ha erre megtalálható a válasz a „Gyakran Ismételt Kérdésekben” (GYIK/FAQ)

POET: GYIK

Szigorúan tilos csupa nagybetű használata. Ez olyan, mintha ordítás lenne, és sértő a címzettel szemben. A hangszínt smiley-kal (mosolygók ☺) lehet szemléltetni, viszont mértékletesen és óvatosan kell velük bánni.

Az azonnali üzenetküldés (instant messaging, IM) olyan kommunikációs módszer, amely lehetővé teszik két ember interaktív párbeszédét számítógépen keresztül. Nagyjából ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az elektronikus levelezésre, néhány kiegészítéssel:

A mondanivalónak rövidnek kell lennie, ezért ajánlott maximum 70 karaktert egy sorba írni, és egy megnyilvánulás alkalmával maximum 12 sort. Mindig el kell köszönni, és időt kell hagyni, hogy a másik is meg tudja ezt tenni. Figyelembe kell venni, hogy a másik fél egy másik környezetben tartózkodik, és lehet, hogy közben más elfoglaltsága is akad.

1. Levelezési listák és az Usenet Legalább egy, de ajánlott két hónapig olvasni az adott levelezési listát, illetve hírcsoportot mielőtt postázunk valamit. Hiszen feltétlenül szükséges megismerni az adott csoport kultúráját, mielőtt postázunk valamit. Tudni kell, hogy a postázott üzenetet széles közönség olvashatja, és archiválni is szokták. Így az hosszú időn keresztül olvasható lesz. Az üzenetek és cikkek legyenek rövidek és célratörők.

Válaszüzenetnél az eredeti szövegből csak annyit idézzünk, hogy érthető legyen a válasz. Ha rossz helyre küldtük az üzenetünket, mindenképp kérjünk bocsánatot. Hiszen elküldött üzenetet nem lehet visszavonni. Hirdetni pedig csak az arra hivatott csoportokban és levelezési listákban szabad.

Vannak olyan internetes szájtok (oldalak), ahol az egy-egynek és az egy-sokaknak kommunikáció szorosan összekapcsolódik. A publikálási és magatartási szabályok megegyeznek az interneten általánosan elfogadott normákkal. Ezek az oldalak mostanában nagyon népszerűek, hiszen mindenki kialakíthatja ezeken belül a maga kis felületét képekkel, szöveggel, esetenként videókkal együtt. Ilyenek az iWiW, a Facebook és a MySpace is.

Apa Para
2013. május 16., csütörtök

 Nem(i) egyenlőség

 Először is egy-két axióma

1. Női egyenjogúság-párti vagyok, rosszul vagyok az üvegplafon-effektustól és attól, hogy ugyanabban a beosztásban nő és férfi nem ugyanannyit keresnek.
2. Hányingerem van azoktól a férfiaktól, akik azt hiszik, hogy kidudálhatnak a kocsiból egy jó segg láttán, vagy hogy megítélhetnek egy nőt bokaátmérő alapján, azokról nem is beszélve, akik úgy köszönnek egy nőnek, hogy sziasztok.
3. Felháborít, hogy egyáltalán nincs megoldva Magyarországon a részmunkaidő, a férfiak gyesre menése nem elterjedt (bár épp tegnap este beszéltük meg, hogy a következő gyerekünkkel én megyek gyesre), és a nők szülés utáni munkaerő-piaci reintegrációja is erősen bénázik. (Íme egy ezzel a témával foglalkozó, egész friss tanulmány).
4. Nem akarok képmutató lenni, valóban sokkal kényelmesebb a tablettás fogamzásgátlás, mint bármi más, de ezzel együtt nem értem, hogy miért a nők korlátozott számú petesejtjét kell lebénítani, amikor ott van a mi végtelen számú spermánk. Amint lesz elérhető és kényelmes férfi-fogamzásgátlás, hát állok elébe.

1. Hogy lehet úgy megírni egy hetero bejegyzést, hogy abban azért egyértelmű legyen, hogy közben  átjöjjön: ugyanolyan fontosnak tartom az örökbefogadó, az LMBTQ-, a hetero és a lombik-, illetve az egyedül nevelő szülők gender- és szülőséggel kapcsolatos problémáit.

Azt gondolom, hogy alapvetően a fenti axiómákkal kellene foglalkozni, néhány emancipált férfi nyafogása marginál ahhoz az elnyomáshoz képest, amit a nők kénytelenek átélni minden nap. És az már egész jó, ha átéli, reflektál. Mert az elnyomásnál talán még ijesztőbb, amikor egy nő azonosul is a rá osztott konzervatív szerepekkel. (Erről is készült két elég jó tanulmány, az egyiket már egy korábbi bejegyzésbe is belinkeltem, annak továbbra is a 14-18. oldala releváns, a másiknak érdemes a 171-174. oldalak táblázataiban és grafikonjaiban elmerülni.)

De azért ezzel együtt néha kiakaszt a férfiaknak és apáknak szánt szerep, most újra írok róla, megihletett ugyanis Cziglán Karolina cikke a divany.hu-n.

Merthogy alapból persze én is az egyenjogúság híve vagyok, mert én nem segítek otthon a háztartásban és nem segítek a gyereknevelésben, nem. Ezeket együtt csináljuk, és ez nem kis különbség. De nem könnyű. Nem azért, mert émelygek, ha olyat csinálok, amit az evolúció nem nekem szánt. Hanem azért, mert rettenetesen könnyen belecsúszik az ember bizonyos szerepekbe, mégpedig azokba a szerepekbe, amiket a társadalomnak, illetve a helyzetnek köszönhetően bizonyos esetekben én is magamévá teszek. Merthogy nem annyira könnyű emancipált férfinak és apának lenni. Mert mondjuk a terhesség alatt nem léteztem. No meg a legtöbb tudományos és kevésbé tudományos fejlődéspszichológiai (kézi)könyv, ha egyáltalán, akkor is csak mellékesen említi az apukákat. És hát az is van, hogy a munkahelyemen minden alkalommal, amikor otthonról hozok kaját, meglepődnek, hogy jé, te főzöl?! 

Egyenjogúság ide, egyenjogúság oda, észre sem vettem, és már nem is biztos, hogy szeretnék változtatni azokon a rögzült helyzeten, amikben mi, emancipált párként benne vagyunk. Az etetés például - bár én főzök többször - valahogy a feleségemé lett. Persze már alig kell etetni, de az egész projekt kommunikációs része kicsúszott a kezeim közül. Persze, ha egyedül vagyok a fiammal otthon, akkor sem marad éhen a gyermek, elfogadja tőlem is a kaját, és azt hiszem, ízlik is neki, amit főzök, sőt, a hétvégi tükörtojásaim fehérjét rendszeresen megeszi előlem. A körömvágást simán elfelejtem, és ha rajtam múlna, bizonyára nem mindig lenne pótpelenka, vagy váltásruha a babakocsiban. És fordítva: amikor kölcsönkérjük az anyósomék autóját, általában én vezetek. Persze, mindenki épségben eléri célját nélkülem is, de mégis, így lett. Pedig mielőtt megszületett volna a gyerekünk, nagyjából ugyanannyit vezettünk. Aztán ott vannak a betegségek körüli remek elfoglaltságok: orrszívás, különböző kemikáliák orális és nazális bevitele, a pontosság jegyében anális lázmérés, ezeket rendre én csinálom, nem mintha a feleségem erre zsigerileg képtelen lenne, és nem mintha nekem viszont az orrcseppes pipetta lenne az átmeneti tárgyam.

Szóval nem könnyű kitartóan emancipáltnak lenni, de azért érdemes megpróbálni. Még akkor is, ha testileg alkalmatlanok is vagyunk a terhességre, szülésre és a szoptatásra. De jelen lenni lehet. Ott is, ahonnan nem csak a fizika, hanem még a divat is kitúr minket, illetve ahol csak részben van ránk szükség. Az igény szerinti szoptatás egyik - számunka - kevésbé előnyös hozadéka például, hogy egész sokáig kimaradunk az etetés és a megnyugtatás élményéből.

Ha pedig csak a női WC-hez adnak pelenkázót, hát menjünk be. Én mondjuk akkor is a nőibe megyek, amikor férfi gusztustalan és/vagy nincs benne szappan. Amikor pedig az orvos kitartóan a feleségemnek magyaráz, az én kérdéseimet pedig meg se hallja, hát kitartóan kérdezek és nézek, hátha idővel a hallóreceptorai a mélyebb frekvenciákra is érzékennyé válnak, netalántán véletlenül összetalálkozik a csak a nőt (el)ismerő szakember tekintete az enyémmel. Ebben a folyamatban az is sokat segít, hogy majdnem mindig ott vagyok és mutatom, hogy úgy viszonylag képben vagyok a gyerekem életét illetően.

De akad ám anyai oldalról is bőven mit tenni. Például lehet figyelni a feladatok egyenlő elosztására. Lehet bízni az apában, sőt, el lehet fogadni, ha esetleg hibázik a másik. Be lehet vonni a férjet abba, amitől az esetleg ódzkodik, vagy abba, amiről esetleg a feleség azt gondolja, hogy csak ő érthet hozzá. Olyan ugyanis nincs. Egy apának is lehet véleménye a szoptatásról, a gátmetszésről, sőt, akár az abortuszról is, és ők is, mi is fel tudunk öltöztetni egy gyereket.

Persze nem az a cél, hogy mindenki ugyanolyan legyen. Igenis vannak különbségek a szülők között, az egyik szigorúbb, a másik engedékenyebb, az egyik jobban szeret kirakózni, a másik állatokkal játszik inkább, az egyik alacsonyabb, a másik magasabb, de ezek nem a nemiség függvényei.

Kedves macsó, hímsoviniszta, vasárnaponként teátrálisan focizó, a fiókok között eltévedő, gyereke méreteit tévesztő, mosogatástól száradó kezű, pelenkázni képtelen szexéhes apukák és kedves gyereknevelést kisajátító, a férfiakra, kizárólag mint sperma- és pénzdonor sofőrökre tekintő, a szexet csak gyereknemzésre használó, az apukák általi öltöztetést kontrolláló, a munkaerőpiacról önként kiugró anyukák!

AJÁNLOM! OLVASSÁTOK!

GESZTI PÉTER levele
Levél Nemecsek Ernőnek
Cím: Nemecsek@grund.hu

Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában ( forrás: http://www.kulturpart.hu/irodalom/707/szobrot_kapott_nemecsek_erno  2007. szeptember 29.), amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter

https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/p480x480/941479_587304591280893_341023926_n.jpg

Ez szinte hihetetlen!

http://tv2.hu/musoraink/az_enek_iskolaja/126080_bari_lacika_-_caruso.html

Messziről jött ember azt mond, amit akar - Férfifajták a társkeresőn

Jankovics Anna, 2013. február 22

Távol álljon tőlem, hogy kategorizáljam a férfiakat, hiszen nem lehet… mégis ezt fogom tenni. Csak pár lehetőséget fogok említeni,  pedig tapasztalataim szerint nagy az Isten állatkertje. Három év alatt elég sok mindent láttam, olyat is, amit nem akartam… mármint olyan lelkivilágokat, olyan testrészeket. 

Bemutatkozás, e-mailcím és pár alapinformáció cseréje után nem tudsz olyan dolgot írni neki, amit ne értene félre. Ha bugyiban pózolós képet küldesz neki és nem írsz egy szót sem, azt is félreérti.

Minden szavadra tökéletesen emlékszik, csak a sajátjaira nem. Úgy fáraszt ki téged, mint valami horgászzseni a pontyot. Ha megérted életfilozófiáját, akkor valószínűleg már túl régóta vagy magányos.

Levelei olyan hosszúak, mint a Bűn és bűnhődés. Stílusilag is azt a szintet karcolgatja, gyakorlatilag csak körmondatokat használ. Előszeretettel használja a szeretet, megértés, világbéke szavakat, azok minden szinonímáját ismeri.

Mosolyogva, könnyes szemmel siratja gyermekkorában elpusztult húsvéti nyulát, tropára ment házasságát, de leginkább saját magát. Együttműködő fajta, de úgy lemerít téged, mint egy laposelemet.

Ne vezessen félre a kor, láttam negyvenéveset is ebből a fajtából. Szimultán levelezik a társkeresőn több nővel is. Ismérve, hogy – ha van rálátásod a közösségi oldalon begyűjtött ismerőseire – több száz olyan ismerőse van, akinek vagy a kora nagyon alacsony, vagy a kosármérete nagyon nagy.

Olyan fotót tesz ki magáról, mely az első unoka születését jóval megelőzve készült. Már annak is örülni lehet, hogy nem a gimnáziumi tablóképe a profilfotója.

Bemutatkozójának első mondata az, hogy a hagyományos értékeket kedveli, örök életre szóló társat keres. Második mondata az, hogy milyen ételeket kedvel. Harmadik mondata az, hogy általában ő mit kedvel, és mindenképp megemlíti valahogyan – ha másként nem, utalva rá – édesanyját. Mint követendő példát.

Körömszakadtáig tagadja, hogy köze lenne a hímsovinizmushoz. Ha elég kitartó vagy és kapcsolatig fajul a dolog, egy pofonnal ezt be is bizonyítja neked.

Bemutatkozójában kimerítő részletességgel taglalja, hogy milyen jellemvonásokkal rendelkezik. Miért is ne tenné, hiszen – úgy véli – ismeri saját magát. Különös ismertetőjegye, hogy csak jó tulajdonságokkal rendelkezik, de abból mindegyikkel. Profilfotóján látod mind a harminckét fogát, akkora önbizalommal mosolyog.

Nagyon precíz listát olvashatsz arról, hogy milyen az általa preferált nő. Határozott elképzelései vannak általa alkotott kényelmi- és komfortszintekről, melyeket még ínséges időkben sem lép át. Emiatt gyakorlatilag mindig ínséges időket él. 

Ez az a típus, mely nem behatárolható. Nem tudja, hogy ő maga kicsoda, azt sem tudja, hogy kit akar. Szerencsére egy dologban biztos, abban, hogy nőt. Második levélváltás során végeláthatatlanul és részletesen ecseteli, hogy a szex és az oda vezető út számára intellektuális és esztétikai élmény, melyet, te, mint nő, csak élvezhetsz.

Kezdj gyanakodni, ha megkérdezi: Szereted, ahogyan szeretlek? Amennyiben ilyennel hoz össze a” jó sors”, borítékolható, hogy kézzelfogható randid sosem lesz, egy hónap múlva is még a levelezésnél fogtok tartani, és értetlenül fogsz pislogni a monitor előtt, mint bagoly a vakura.

Szakmáját illetően kazánkovács-nőgyógyász kategória. Mindent elkövet, hogy elérhetőségeidet megkaparintsa. Az információk azon része érdekli csak, mely mellbőségedre, bugyid színére vonatkoznak.

Minden egyéb adat elveszik valahol a füle és az agya között. Előszeretettel fogad örök hűséget, feltéve, ha a végítélet két héten belül bekövetkezik. Különös ismertetőjegye, hogy legalább három gyereke van, három különböző alomból.  Nem csak szapora fajta, de ebből a kategóriából van a legtöbb a netes társkeresőn.

Egy szó, mint száz, egy netes társkeresőn nem csak pasizni lehet, hanem szórakozni, tanulni is. Teljes szociológiai metszetet kaphatunk, aminek később hasznát vehetjük az életben. Személy szerint, humorérzékem ezeknek az oldalaknak köszönhetem... bár egyes esetek után megfordult a fejemben az alkoholizmus is, mint választási lehetőség.

Voltak maradandó agykárosodást okozó levélváltások, ám mindent egybe vetve van esély arra, hogy megtaláljuk a szerelmet... február 15.-én volt az eljegyzésem. Úgyhogy, hajrá...