Paródiák és marhaságok

janow•  2009. szeptember 10. 09:28

Egyedül magamnak

Fájdalmamra alvadt jeges holnapok
Rámtetovált világba fájtok óvón
Mert sebbelógatott tampon csak álmom:
Hogy vagy nekem, fekete zúgó péntekem
Kárhozd belém szívbillentyűd hegeit
S én újraszüllek makacsul gyászénekem

egyedül magamnak, s nekem!

 

Csécsei druszámnak baráti szeretettel.

janow•  2009. szeptember 10. 09:01

Hú de hosszu péklapát! (Küldj nekem...)

Korpa hull a gőzmalomba'
Hófehér a péklapát
Küldj nekem: paródiát.
Küldj egy versparódiát.

Rá sülök a pék nyakára
-tényleg hosszú péklapát!
Küldj nekem: paródiát.
Küldj egy versparódiát.

Poén nélkül ezt az éjjelt
szerinted hogy éljem át
Kutyatár, kutyatár... a francba!
...Küldj nekem: paródiát.
Küldj egy versparódiát.

Röhögéstől hullna könnyem,
egész álló héten át.
Küldj nekem: paródiát.
Küldj egy versparódiát.

Nem találom tollamat,
de mégis eltalál.
Küldj nekem: paródiát.
Küldj egy versparódiát.

A szó csak dől és el nem áll,
csak dől és el nem áll.
Küldtél: egy paródiát.
Egy marha rossz paródiát.

 

Szeretettel Für János barátomnak! ;-)

janow•  2009. szeptember 8. 11:58

Ribanc élet

Életem kötöttem hozzád -átkos kapocs
se veled se nélküled -mondjuk nem átlagos
Rusnya tűsarkúd gerincemen tapos
Lehelleted minden nap másnapos

Bírom én, mint Isten a szidást -minden Más napod
csak egy van mit többé én már nem hagyok

hogy elsrticheld a holnapom, s csak
rúzskeretes csikk legyek az asztalon
 
Pedig egykor milyen jóban voltunk!
Még nem fajultál el, nem voltál állat
Nem röhögött pofámba a teliholdunk
Nem kopott fel miattad az állam

 
Miattad iszom léggyel a sört
Miattad vagyok én utolsó vendég, s
utcakövön zárás után csak miattad ülök
S láttatja ingemen a lyuk az aszott bőrt

Kihasználni magam támasztékul
önzésednek többé már nem hagyom
Kanapé kárpit foltjait hajnali fényben
rád várva már sosem  számolom

Menj, amerre látsz, fel is, le is út!
Nálam többé nem fogsz látni bút
Kötök egy nyakkendőt, viszlát holnap!
Rohadj meg szépen, ottan ahol vagy!

 

Közös dühöngés Narniával

janow•  2009. szeptember 8. 11:57

Még sírnék (Még írnék)

Sírnék a nyálversektől
melyekben égig ér a vágy
s a végén ki a fene hinné,
rímnek ott lapul az ágy

Sírnék még a nagy arcoktól,
kik vallják, viaszuk legspanyolabb
Miközben felkent soraiktól gyönyörű
nagy foltokban pereg a vakolat

Sírnék még a hagymától is
Ha lenne némi jelképértéke
Így csak elszántan felszelem
vigaszom zsíroskenyerére

-----------------------

És sírnék még a röhögéstől is
ha Janow oldalamra ül,
és elszavalja a ''Lennék porost''
vasszárú szemüveg mögül.:-)))) 

 

Sok szeretettel Barbarának! :-)

janow•  2009. szeptember 8. 11:56

Szutymorgó szonett (Szuszogó szonett)

Fárasztó munkás nap után
kedvenc fotelomban ülve
csészémben kávém kihűlve
füleimet hegyezem sután

Mi a franc szutymorg itten?!
Kilukadt az a fránya lefolyó?
Kéményembe esett egy golyó
Vagy a szemetest ki se vittem?

Egyre furább lesz e talány
Egyre zavartabbak leszek
Vagy csak képzelődnék talán?

Vajon mik ezek a fránya neszek
Átszivárogva szobám falán...
Legjobb, ha mégis felébredek!

 

Szeretettel Marie Marelnek!:-))