Eratus

Selymek

Azt hiszem a modern kor vívmánya, hogy a nők már alig hordanak hálóinget, pólóban és bugyiban alszanak. (Vagy kezdetben, a "véletlenottalvással" végződő éjszakákon még a párjuk 5 mérettel nagyobb kockás pamutingében, de az határeset...) Pedig egy selyemből készült hálóruha, ami rásimul a nők alváshoz készülődő, kissé elernyedt testére, minden egészséges férfit rávesznek arra, hogy ne hagyja azt a testet tovább ernyedni... :)

A kalandozások kora

Volt idő, amikor becsukott szemmel belehullottam a kalandokba. Még akkor is, ha hányinger fogott el tőle reggelre. Akkor még siettem. Mostanra megnyugodtam és nem űz a kalandvágy már régóta. Komoly szívzűrök után már konkrét elképzeléseim vannak az Igaziról. Sajnos leginkább kizárásos alapon. Vagyis nem tudom ki az Igazi, csak azt, hogy ki nem… Szerencsére tudományos alapon sem egyszerűbb a helyzet. Még a legnagyobb elmék számára sem. Freud szerint egy fiúgyermek első szerelme az édesanyja. Ő viszont a gyermek édesapjába szerelmes. Egy ilyen boldogtalan és beteljesületlen szerelem örökségével persze hogy sokáig csak bukdácsolunk az Igazi felé. Találkoztam már sok fiatal nővel, akik belül 200 éves vénségek voltak. Éltem is együtt nálam sokkal fiatalabb lánnyal, aki mellett úgy éreztem magam időnként, mintha a nagymamám üldögélne mellettem és tévénézés közben terítőket horgolna az asztalokra. Persze mindenki más korban válik felnőtté. Van aki túl korán, van aki soha. Be kell vallanom, hogy az utóbbiakhoz vonzódom leginkább. Mindenesetre nem kell siettetnünk az időt. Rohan magától is sajnos! És a legjobb, ha közben a gyermeki énünk éppen visszafelé halad. Vannak akik nem a biológiai koruknak megfelelő korúak szellemileg, ők a kivételek, de ők úgyis csak erősítik a szabályt. Aki ilyen kivétel vagy pedig kivételes, akkor úgysem számít a kora.

Határok

Az elmúlt években az érzékszerveim kifinomultak, a lelkem már végtelen tájak kapuja, a szívem tágul, száguld, érez és fellángol... De mégis nagyon óvatos vagyok, mert túl sokszor égtem porrá korábban. Olyan az egész, mintha belekóstolnál egy finom ételbe, italba, de nem akarsz vele jóllakni. Csak ízlelgeted. Készítettem egy "lehet" nem lehet" listát. Néhány dolog teljesen kizárt. De a többibe belekóstolnék. Megkóstolni, ízlelgetni az ízét, de nem bevonódni teljesen. Lehet ezt így? Ilyen light-osan?? Mert ki ismeri a határait? És ha megismered be akarod-e tartani őket? Igazából csak azt tudom határozottan, mit nem tennék meg soha. Vagy mit nem engednék meg másnak. Persze minden a fejben dől el. A szexualitás sok dologgal határos. Az a legjobb, amikor összemosódnak a határok. Amikor leülsz valakivel szemben, mondjuk egy étteremben, és mindketten tudjátok, hogy már régóta nem az evésről szól az egész. Egy-egy mozdulat, egy gesztus, mind arra utalnak, hogy hol és hogyan folytatódik az este. Ezért nem lehet előre listákat sem készíteni. Lehet, hogy teljesen új dolog is rákerül. Tágulnak a határaink, de nem beteges, szélsőséges irányba. Hiszen ez egy csodálatos játék, amiben a partnereink érzései, vágyai határozzák meg a miénket is. De amennyiben jó játszótársat találsz, mindketten csak nyerhettek ebben a játékban. Nem egyszerű játék. Mert néha a gyönyörhöz könnyek vezetnek. De férfi létemre sosem szégyelltem a könnyeimet. Tágulnak az én határaim is, de egyet sosem lépek át: a végső és egyetlen határ a másik tisztelete. És elvárom én is ugyanezt...