Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fájdalmad hagyd magad mögött
voodoo• 2015. november 20. 22:16
A holnap tükrében
Mondd, merre induljak, hol legyek,
hogy a köd fátyla mögött derengő
napfényből szőtt álmok utolérjenek?
Látod, ebben még mindig hiszek,
nyújtsd a kezed... veled megyek,
elindulok, nem szólok senkinek...
Ujjam végén a Hold fényébe mártom
a levélerekből hulló vércseppeket,
sós ízük tenger, magam előtt látom
a hullám verte hófehér szirteket,
nyújtsd a kezed... veled megyek...
a végtelen kék csodákat rejteget...
Tollaim keresem a múlt mocsarában,
felszállok, sötét árnyak szállnak
utánam... de angyalként szeretem,
amit emberként mindig úgy utáltam,
nyújtsd a kezed... veled megyek...
ott messze fent mindig nyár van...
Fájdalom és szégyen halk morajában,
elfelejted majd a tegnapok nyűgét,
reggel a holnap tükrébe nézel bátran,
és hinni kezdesz újra... a mában...
nyújtsd a kezed és én veled megyek
ebben a gyöngyszínű éjszakában!
Törölt tag2017. április 6. 17:02
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2015. november 21. 20:00
El bizony!
Előfordul, hogy egy szép és érdekes zene hangjain keresztül kérdezlek meg, vajon tetszik-e, és sosem mért idő után érkezik a válasz, szép versben, a mellékelt, de nem mellékes linkkel együtt!
Vigyázni fogok a szememre, hogy szólhassak Nektek, ha látok egy elejtett tollat, és örömmel vigyázom, óvom, hogy egy se hiányozzon a felemelkedéshez!
Szeretettel kívánom, hogy járjatok, szálljatok sikerrel, egymás felé!
Ez a dal, mindig kedvencem marad, amíg csak élek, azután meg talán találkozom azzal a zsenivel, akiről szól, aki olyan esendő volt, annyira gyermekien ártatlan, és nem vágyott másra "csak" a szeretetre.
Örülök, hogy beszélgettünk!
https://www.youtube.com/watch?v=dipFMJck
voodoo2015. november 21. 19:11
@Kicsikinga: ... hadd folytassam még egy mondattal: ... néha csak pislákolsz, de akik megismertek, olyankor is lobogó lángként őrzik a szeretetet, amit a lényeddel (szíveddel, lelkeddel) sugárzol felénk... Sosem hittem, hogy ezen az oldalon majd "megszelidülök" magam is, szeretetről, fényről, angyalszárnyakról írok majd... Ebben komoly szerepet játszol ám Te is, pedig sokkal kevesebbet szólítalak meg az oldalon, mint amennyit beszélek hozzád egyébként... és mégis azt hiszem mindig, hogy eljut hozzád minden szavam...
voodoo2015. november 21. 19:03
@Kicsikinga: Ez van Kingácska... Mi mindketten tudjuk, hova tartunk és miért, néha azért még ebben a térben és időben is jelzőfényeket gyújtunk egymásnak... hátha... Te viszont nem olyan angyal vagy, mint mi, akik önként dobtuk el a szárnyainkat,,, és most lázasan keressük a tépett tollakat a sárban. Te igazi, szeretet-fény vagy, aki néha csak pislákol(sz), de sok-sok olvasód szívét mégis reménnyel töltik meg a soraid...
voodoo2015. november 21. 18:59
@molnar.szofia: Becca/Szofia... köszönöm! De nem vallomás... :))
Kicsikinga2015. november 21. 14:31
Gyönyörű, ahogy segítesz a másik töröttszárnyúnak, tudva sejtetve, szeretettel szuggerálva, hogy a felhők fölötti meleg nyárban, majd megszárad a most még sárban ázott toll, és minden szép lesz, jó lesz...
Kapjatok jó szelet, Ti kedvesek!
Törölt tag2015. november 21. 11:19
Törölt hozzászólás.
voodoo2015. november 21. 10:09
@Moonflower: Igen, igen, ez most csakis együtt... egész...
Moonflower2015. november 20. 23:09
@voodoo elolvastam, és a másikat is. Szinte zavarbaejtő, de egyben csodás is, ha összerakom a darabokat.
voodoo2015. november 20. 22:39
@Moonflower: Holdvirág... ha elolvasod azokat a sorokat, amik a sajátjaimat előhozták, megérted: nekem már sikerült :)) És én már a címet is komolyan veszem... :)
Moonflower2015. november 20. 22:32
@voodoo "fájdalmad hagyd magad mögött" , de úgy érzem mégsem ezt teszed........ 😢
voodoo2015. november 20. 22:26
Ide is kihozom a linket a megérintő sorokhoz...
http://blog.poet.hu/Sheeny/_mert-egyszer
voodoo2015. november 20. 22:22
Sárba tiport tollakkal szállni...?? Adrenalin-függő angyalok számára kiváló elfoglaltság... :))