Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
az elveszett színek szigetén
voodoo• 2015. november 20. 21:14
Az elveszett színek szigetén
Bámultam az eget egy őszi nap reggelén,
csodásan kéklett fel aznap felettem,
sajnos azóta sosem került úgy újra elém,
de máig sem sikerült elfelednem,
valahol messze, az elveszett színek szigetén,
azt a kéket kellene megkeresnem.
Valahol messze, az elveszett színek szigetén,
azt a vöröset is meg kell keresnem,
amitől végre lángra lobbanna a szenvedély,
s ha oltára előtt kell térdre esnem,
imádkozom majd, míg a Nap a horizontra ér,
hogy a lét igaz szavát ne feledjem.
Azt hittem, hogy aznap éjjel biztosan összeér
két szív és lélek, sajnos felébredtem,
itt találtam magam egyedül a világ másik felén,
eltűntél mire neved elrebegtem,
de egyszer majd, az elveszett színek szigetén,
megfakult álmunkat is újrafestem.
Shanti72017. január 24. 14:17
Ez a legszebb vágyakozó vers amit valaha olvastam. Csodálatos lelked van. Örülök, hogy Rád találtam. Shanti
Moonflower2015. november 21. 20:10
@voodoo Jó messzire kerültél innen
Itt élek már egy ideje, de megunhatatlan. Kedvencem a Szentendre és Lepence közötti út. Talán ősszel a legszebb.
voodoo2015. november 21. 20:00
@Moonflower: Sosem fogom elfelejteni a Visegrádon töltött időket... többször, több felállásban, józanul vagy nem egészen szomjasan is megfogott a látvány. Egy időben gyakran jártam Esztergomba is, és sohasem mentem a rövidebb úton, mindig csak Szentendre felé. Vác, a Pokol sziget és Tahitótfalu is még élénk képek... na szóval a Dunakanyar is mesés... :))
Moonflower2015. november 21. 19:43
@voodoo igen, így kéne, bár nekem nincs teraszom. Nekem a Dunakanyar látványa jelenti azt, amit neked a tó és a hegyek.
voodoo2015. november 21. 19:20
@Moonflower: télen, nyáron a teraszon... :)) Olyan nincs, hogy reggel ne torpanjak meg egy pillanatra, ne legyen pár percem magamra (és egy kávéra) és ne csodálkozzak rá a világra egy kicsit... Ezek a pillanatok elkísérnek, segítenek egész nap. Ennyi mindenkinek jár... :))
Moonflower2015. november 21. 12:05
@voodoo Elhiszem, miért is ne hinném, hogy nincs semmi baj. Bár nem ismerlek, örülök, ha jól vagy és ilyen szép verseket írsz.
Azért a gőzölgő kávéért kicsit irígykedem, főleg, ha a teraszodon kávéztál, ma sajnos nem volt időm a reggeli kávémra.
További szép napot!
voodoo2015. november 21. 10:20
@Moonflower: Tudod, vannak napok, amikor mindent szürkének látok, és vannak olyanok is, amikor nem látom a színeket, hanem a bőrömön, sejtjeimben érzem... valahogy így ébredtem ma is... Nagyon kedves vagy, de ennek az írásomnak a mottója most a "sorok között"... és valóban az idézett "Sheeny" vers sorai között találtam a saját soraimat. Elhiheted, most tényleg nincs semmi baj, az ősz, a közeledő tél sem visel meg úgy, mint máskor... például kisütött a nap is már, a kávém is itt gőzölög előttem... és ami mindennél fontosabb, írok újra. :))
Moonflower2015. november 21. 09:56
@voodoo Ez a versed is szívetmelengető. De attól tartok, amíg pont azt a kéket és pont azt a vöröset keresed, elmész egy másik gyönyörű kék és vörös mellett. Így a szivárványod mindíg szürke marad, lehet halvány színes emlékcsíkokkal.
voodoo2015. november 20. 22:28
Néha nem megy a "linkelés", ide is kihozom...
http://blog.poet.hu/Sheeny/amikor-rad-go
voodoo2015. november 20. 21:20
a sorok között találtam... néhány rég elvesztett színt. Jók lesznek a szürke szivárványba reménycsíkoknak...