enikohalasz blogja

Valaki

Valaki csak fölfestette az eget,

szürkén, feketén, fehéren, 

vakon szétdobálta a színeket 

nem számított semmilyen ígéret,

Valaki, letépte az összes levelet

lecsupaszítva minden ágat,

szőt belőle avar szőnyeget,

takarót az elmúlásnak és

Valaki eltakarja folyton a napot

és hideggé varázsolja a tájat

hadd vacogjanak csak a szívek

az avar illatú éjszakában.

de egyszer majd Valaki, 

kinyit egy csodás ablakot,

és a szeretet lágy ölelésével

mindenhová 

édes tavaszt varázsol

Életfonál

Napfényben fürdöl előttem

a mindennapok csokrában,

kegyes az ég,

mert az Úr hajol le hozzánk,

hogy áldással borítsa ránk tenyerét,

védelmezőn.

Minden imánkat, csendben hallgatja meg

és sóhajtásunk békévé válva 

száll vissza

tisztává téve elménk látását,

hogy mikorra, meglássuk egymást szemünk tükrében

belső világunk zegzugába

felismerjük örök létünk fonalát.

Lélekmorzsák

Szétestem, 

dirib-darabjaim keresem, 

néha egyet-egyet meg is találok 

örülök neki, ha

hol itt, hol ott felbukkan 

egy-egy új darab,

csavarnyi elme 

kortynyi lélegzet,

egyik másik összekéredzked,

rakosgatom egymásra térd, láb, lélek, 

fülek, szemek látni szeretnének, 

karok melyek ölelésre vágynak, 

a szívet végképp nem találva 

apró darabkák lélekmorzsák 

tárva, zárva,

javítva, csavarozzák.