enikohalasz blogja

enikohalasz•  2020. június 13. 22:33

Valaki

Valaki


Valaki csak fölfestette az eget,

szürkén, feketén, fehéren, 

vakon szétdobálta a színeket 

nem számított semmilyen ígéret,


Valaki, letépte az összes levelet

lecsupaszítva minden ágat,

szőt belőle avar szőnyeget,

takarót az elmúlásnak és


Valaki eltakarja folyton a napot

és hideggé varázsolja a tájat

hadd vacogjanak csak a szívek

az avar illatú éjszakában.


de egyszer majd Valaki, 

kinyit egy csodás ablakot,

és a szeretet lágy ölelésével

mindenhová 

édes tavaszt varázsol

enikohalasz•  2020. június 13. 22:30

Életfonál

Életfonál


Napfényben fürdöl előttem

a mindennapok csokrában,

kegyes az ég,

mert az Úr hajol le hozzánk,

hogy áldással borítsa ránk tenyerét,

védelmezőn.



Minden imánkat, csendben hallgatja meg

és sóhajtásunk békévé válva 

száll vissza

tisztává téve elménk látását,

hogy mikorra, meglássuk egymást szemünk tükrében

belső világunk zegzugába

felismerjük örök létünk fonalát.


enikohalasz•  2020. június 13. 22:29

Elmélkedések

Elmélkedések


A reggeli szürkületben furcsa dolog ráébredni a helyzett valóságos voltára és meglepetten konstatálni mennyire vakon élünk időnként. 

Oly természetessé válnak a dolgok, a történések melyek folyamatosak körülöttünk, egyszerüen csak belesímulnak a hétköznapok körforgásába, álcázva magukat valamiféle diszkrét egyszerűséggel.


Valamikor régen olvastam, hogy a rák egy intelligens betegség. Mikor megjelenik a szervezetben, azonosul a környező sejtekkel, azok tulajdonságaival, gyakorlatilag becsapja, félrevezeti a szervezet „védelmező katonáit” és 

mire felismerik, hogy az ellenség beférközött a falak mögé, már legyőzhetetlen méreteket ölt. 


Talán így történik ez egy kapcsolat szétbomlásával is.

A változás nem történik egyik napról a másikra, ám mire rálátsz a dolgok valóságára, már fényévekkel vagy a kiindulási pont mögött. 

Széthullik az álca, a köd eloszlik a szem elől míg Te azon gondolkodsz,

az életednek melyik része a káprázat: a volt, vagy a lesz?


enikohalasz•  2020. június 11. 07:43

Lélekmorzsák

Lélekmorzsák


Szétestem, 

dirib-darabjaim keresem, 

néha egyet-egyet meg is találok 

örülök neki, ha

hol itt, hol ott felbukkan 

egy-egy új darab,

csavarnyi elme 

kortynyi lélegzet,

egyik másik összekéredzked,

rakosgatom egymásra térd, láb, lélek, 

fülek, szemek látni szeretnének, 

karok melyek ölelésre vágynak, 

a szívet végképp nem találva 

apró darabkák lélekmorzsák 

tárva, zárva,

javítva, csavarozzák.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom