Ének

Kiscipó

 

Kiscipónak vakarék az alapja,

anyám rendben a teknőjét vakarja.

Ha egy cipó összejönne belőle,

nekem adja, s én dönthetek felőle.

 

Sok az idő, forró már a kemence,

kellene a pandórai szelence...

Kinyitnám én, hogy a remény kijönne,

s a cipóm is rögtön felém köszönne.

 

Kisült végre a kis kenyér, forró még,

amíg kihűl, itt ez a nagy forgószék.

Beleülök, körbe-körbe forgok én,

ha kiesek, az lesz csak a nagy poén!

 

Ehető már a kiscipóm, megszegem,

kistesómat a felével meglepem.

Kettétöröm, odaadom, hadd egyen...

Hogyha forró, jobb, ha nem én könnyezem!

 

2019. augusztus 23.

Elrontott kenyér

 

Van az úgy, hogy nem romlik el.

Akkor el kell rontani!

Gondoltam, hogy nem mondom el...

Be kell ezen zsongani –

 

Kenyeremet dagasztottam úgy, ahogy

a nagy könyvben meg is vagyon írva.

Meghajtottam háromszor, de valahogy

gubancos lett, mint a kerti nyírfa.

 

Ráadásul elöl deszka, hátul léc,

lapos, mint a leeresztett lángos.

Hogyha látná, kiröhögne a vigéc,

kinek képe megvetéstől ráncos.

 

Na, de sebaj, van orvosság odaki!

Folyton éhes, ugatástól hangos...

Megbecsüli! A feladat lovagi,

a foga meg ettől lészen harcos!

 

2019. június 14.

Tejfölös kenyér

 

Tejfölös a kedvem, ha a cigány húzza...

Ja, nem így van, kérem, hiszen úgyis unja!

De ha a kenyérbe dagasztod, úgy látom,

az állaga jobb lesz, mint egy selymes álom.

 

Megéri karácsonyt, addig ki se szárad,

– ha szentestén sütöd, s nem tátod a szádat!

Lágy a bele, forró, a haja meg roppan,

örül az új vendég, ha éppen betoppan!

 

Lehet, hogy kevés lesz, ezért számolj többet!

A vendégszeretet kerékbe is törhet...

Süss vagy kettőt-hármat, hisz a tejföl bírja,

majd a költő tolla a többit leírja.

 

Lényeg ami lényeg, egy kis tejföl lágyít,

tovább marad frissen, és ez sokat számít!

Ezzel ha jóllaktok, bort kíván a zúza,

jöhet a cigány is, fületekbe húzza!

 

2019. június 8.

Lekváros Pista

 

Majszos-bajszos kisgyerek

jön felém az úton,

keze majdnem letörik,

nem rágódik múlton.

 

Óriási a kenyér,

jó sok lekvár rajta,

szeme csillog, hogy harap,

élvezettel falja.

 

Tudom nevét magam is:

ő Lekváros Pista,

s ha nem tudnám, akkor meg

fejemben a lista.

 

Fel van írva mindenik,

szép sorokban, rendre,

de csak ő az, amelyik

hajlamos a csendre.

 

Neki mondom e mesét,

mit az imént varrtam...

Hatvan évvel ezelőtt

magam is ezt faltam.

 

Így néztem ki, éppen így,

bajszos optimista...

Akkoriban én voltam

a Lekváros Pista!

 

2019. június 8.

Kovászos kenyér

 

Az élesztő nem tetszik már,

jobb lehet a kovász.

Dagasztom a kenyeremet,

fel-felszáll a fohász.

 

Ha a lisztet megvadítom,

egy-két hétre kovász,

vadnak hívják, éppen ezért

kezelhetné lovász...

 

Csipetet a vadkovászból,

négy-öt annyi lisztet,

hat-nyolc óra, így lesz aktív,

felfuttatom mindet.

 

Több, mint ennyi lisztet mérek,

vízzel megdagasztom,

fél órára megpihenhet,

de el nem szalasztom!

 

A kovászt is hozzáteszem,

elvegyítem szépen,

nem túl kemény állagában

pihen újabb félen.

 

Aztán jön a hajtogatás,

vigyázva kímélem,

fél-fél óra elteltével

kétszer megismétlem.

 

Utoljára megformázom,

cipó lesz, vagy vekni,

szakajtóban elpihenhet

néhány órát, kelni.

 

Sütőkövön meghasítom,

a sütőbe vetem,

még egy óra, és a végén

sülten kivehetem.

 

Amíg ezzel szórakozom,

el is megy a hetem!

 

2019. június 6.