Ének

Elpihen

Lábad merev, karod nehéz,

a derekad sajog...

Átmeneti gondok ezek,

nincsen semmi bajod!

Reggel felkelsz, – már hogyha bírsz –

elvégzed a dolgod...

Hogyha nem megy, van segítség,

csak reszeld a torkod!

Napközben már szinte gurulsz

– vagy tán igazából –

s ha felálltál, délidőben

szemezel a tálból.

Minden mindegy, jól is esik

a friss, meleg étel,

egésznapi semmittevés

majd ágyadra térdel.

Így jön az est bíbor fénnyel,

és kihuny a drága ––

Elpihen az ősi lélek

állhatatossága.

2017. március 31.

Rózsanóta

A szobában egyedül

A kis Szabó Egyed ül.

Inci-finci hegedűn

rózsanótát hegedül.

2014. május 27.

Mint az árnyék

Hangtalan jön, mint az árnyék,

nesztelen a surranója –

nagy titokban szívre ráég

ez ármányos Paranoia.

2017. március 21.

Óvakodj!

Óvakodj, ki eme sorokat látod.
Ha tovább állsz most, meg sohasem bánod!
Igényes ember nem ködben evickél,
naphatár mentén majd keserű vicc kél.

Óvakodj, ember, hunyd le a szemedet,
fordulj az úton, mely ide vezetett...
Vissza! Vissza! Kerüld ez erdőt messze!
Vigyázz, amid van, gondom le ne metssze!

Kerüld e sorokat, vigyázd az élted!
Félelem bére kezedben, s ha éget,
messze kerül a boldogság madara.

Orvosi eset ez. Hanyatló napnál
lélekben turkáló valaki babrál...
El az útból, el hát! Ébred a para.

2017. március 20.

Fagyhatár

Farkas ordít. Ó, hideg van!

Nem vigasztal a lélektan.

Kályhám deres. Hold fényében

Szél (s)üvölt a kéményében.

Vackom szakadt. Rideg szobám.

Zacskómban sincs vágott dohány.

Távoli, bús ének hangja

Létezésem nagyharangja.

2017. február 6.