Kedvesemről

stapi•  2019. február 8. 09:44

Kedvesemről

 

Kedvesem ha itt lehetne végre,

leültetném asztal mellé, székre.

Feltálalnám legkedvesebb étkét,

aranyszálon kötnénk meg a békét.

 

Hideg sörrel öblítenénk végül,

nézném arcát egyre, amint szépül.

Rózsaszínre válna, s mosolyogna,

a két szeme csillogna, ragyogna.

 

Kis kacsóját a kezembe fognám,

képzeletünk lakna a hegy ormán...

Onnan szállna az egekbe létünk,

míg nem múló szerelemben égünk.

 

Így lehetne, s tudom, el is jönne,

de közöttünk a messzeség völgye...

Így plátói érzelmeink mentén

ernyedünk el a mindenség csendjén.

 

2019. február 8.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. február 10. 20:08

@Rozella: Bár mostani a vers, de nem Valentin napra írtam. Egész más az indíttatása...
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad!

Rozella2019. február 9. 19:35

Nagy költőinket is gyakran a plátói szerelmek ihlették a legszebb versekre,
lehet, hogy Valentin napra írtad, bár szerintem ez sokkal jobb egy alkalmi versnél.. :)

stapi2019. február 9. 09:17

@magdus: Drága Magdika, de jó, hogy eljöttél! Értő hozzászólásodat nagyra értékelem! (Hogy ki minek örül, nem tudom, de hogy a szívemből írtam, az biztos.)
Gyönyörű napot kívánok!

magdus2019. február 8. 20:40

Valentin napra illő verset írtál. Kár hogy mindez csak plátói lehet a messzeség miatt. De így is örülhet az akinek írtad. Gratulálok kedves stapi!

stapi2019. február 8. 12:05

@Törölt tag: Köszönöm szépen, hogy itt jártál!

Törölt tag2019. február 8. 11:48

Törölt hozzászólás.

stapi2019. február 8. 11:38

@pfbea: @Mikijozsa: Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen, hogy eljöttetek! :)

Legyen áldott, szép napotok!

Mikijozsa2019. február 8. 10:43

szerelmes gondolataid a földi élet korlátai között - óriási erők börtönében is kimondható, hogy nem véletlenszerű, valamilyen szinten átvihető egy másik dimenzióba, miért van ez így? nem tudjuk, szép gondolatok ezek

pfbea2019. február 8. 10:21

Istenadta tehetség vagy, István! Nagyon szép a vers.