Ének

Wekerléről

Wekerléről szól a dalom,
dúdolgatom minden napon...
Mert mióta várok a csodára?!
S nem jutottam sosem a nyomára.

Wekerléről jött a levél,
hozzám halkan, búsan beszél...
De akárhogy gondolok én rája,
nem jön elém csendes kis utcája.

Wekerlén a galambokkal
turbékolnék, pohár borral...
Ha előmbe hozna az Úr téged,
megváltozna bizonnyal az élet!

Wekerlén a Nap sem éget,
hűs árnyékban ülnék véled...
Zivatar is elkerülne minket,
megkeresnénk együtt minden kincset.

De a messze igen messze!
S kinek arra nincsen mersze...
Álom útján kis hajóban lengve,
csak e nótán szállhat fel a mennybe.

Mert Wekerle csakis tőled
álomotthon, s nekem szőhet...
- Mit beszélek, hisz már ébredek...
Álomsufni mélyén élhetek!

2018. május 3.

Zengeném dalom

Zengedezne víg dalom, ha volna,
elrepülne boldog énekem.
Vágyakozva, csak neked dalolva,
zengeném a tünde éveken.

S míg dalomra lelked ébredezvén,
visszatérne titkon óhajod,
szerzeményem új tüzén lebegvén,
szállna messze szűzi sóhajod.

Ám az ének alszik még a csöndben,
ráborult a bűvös őszi éj.
Álmodozva, félve úszik, könnyben -
Messze tőle minden ősi fény.

2018. április 18.