Edzőpark

Edzőpark

 

Edzőparknak adott otthont

a Hársliget hűs árnya,

csodálkozó kismadárnak

felberregett csöpp szárnya.

 

Körözött vagy tizenkettőt,

fütyörészve továbbállt,

s a napsugár szikráiban

elsuhanva köddé vált.

 

Percek múlva a „Platánról“

szólt ismét a muzsika,

tán helyeselt, hogy e mókán

jót mulatna a csiga.

 

Felidézte, hogy bokája

mint fordulna kifelé,

ha a rúdról – megcsusszanva –

kapálózna lefelé?

 

Nem tudom az okát, kérem,

de e dallam jóleső,

pláne, ha a lombok alatt

záporoz a csókeső...

 

Szerelmespár bontogatja

első röptre szárnyait,

nem rejti a véka alá

egyik sem az álmait.

 

Lám, a költő is csak ember,

ottfelejti a szemét,

s gondolatban nyalogatja

rég-régi nagy sebét...

 

Nem gondol már az edzésre,

hazaindul csendesen,

otthon aztán festegeti

ezt a képet, lelkesen.

 

Edzőparkot létesített

a szobában, írogat...

Edzi lelkét, le-leírja

örömét, s a kínokat.

 

2019. október 30.