Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az aranytojást tojó tyúk
stapi• 2018. november 1. 11:02
Az aranytojást tojó tyúk
Aranytojást tojó tyúkom végét járja.
Nem lehet az életversem vendégsztárja.
Volt is, van is... de nem lészen, ha elpusztul.
Nélküle az éhes múzsám is ellustul.
Levágom hát, az lesz a jó. Lesz majd másik!
Leveséből jóllakatom, míg elázik.
Az utolsó aranytojás hogyha kikel,
a csőrében, meglátjátok, engem cipel!
Engem cipel, meglátjátok, de nem soká...
Nem vihet el már engemet ő sehová.
Mert akinek csak ennyit ér az a kis tyúk –
Fusson addig, míg a szele fülébe zúg!
2018. november 1.
stapi2018. november 2. 09:26
@Mikijozsa: @csillogo: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és örülök, hogy megértettétek versemet! :)
csillogo2018. november 2. 09:01
a te öregséged még nem öregség! :)
Amit hátrahagyunk, lesz, kinek érték lesz - a többi nem számít...
meseszerű, viccesnek is tűnő - közben komoly mondanivaló a versed
Grt.
Mikijozsa2018. november 2. 06:13
tanulságos történet őszinte versedhez futok tyúkot enni, nagyon jó