emonye blogja
Jelenés
Megadott szavak: robban, száguld, lassít, fél, érzés, zápor, kulcs, áttetsző, gyolcs, sudár
Jelenés
Áttetsző ablaküvegen keresztül
Felrobban egy érzés
Szemgolyóból záporként
Szóródik a félés…
Az addig száguldó idő lassít
A szemtanú szívébe felismerés hasit…
A férfi kit látni vél sudár, egyenes
Patyolat fehér gyolcs ruhába
Imában elmerengve, csak annyit mond:
Húsvét szent titkához én vagyok
A kulcs…
Áldozati bárány
Izmos mellkasoddal szemezek
Akkor veszem észre, mik ezek?!
Nem fénylőn ragyogó szemgolyók
Formás, pirospozsgás mellbimbók
Melleden a puha, bodor szőr
Ingerelve izgat először
Majd el- elsodró vágyat érzek
Midőn testeden végignézek
Mély, bársonyos tekintetedtől
Olvadok, megveszek lényedtől
Minden kimondott szavad ige
Kár, hogy szűk rád szerelmem inge
Te vagy az áldozati bárány
E gyilkos szerelem oltárán!
Nógató dal
Versre magyar, gyerünk hamar!
Itt az idő ne légy fanyar
Költők legyünk vagy szótlanok?
Ez a kérdés válasszatok!
Petőfiknek emlékére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
Hallgattunk mi mostanáig,
Némák voltak ősanyáink,
Félelemben éltek hajdan,
Véleményt mondtak, csak halkan.
Petőfinek emlékére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
A sok gyáva, félő ember,
Ki most, ha kell, szólni nem mer,
Kinek drágább a hallgatás,
Mint az ékes rímfaragás.
Petőfinek emlékére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
A tiszta rím már hanyatlik
Elvont gondolat magaslik
És mi mégis rímben mondunk!
Ide költők rím-faragjunk!
Petőfinek emlékére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
A magyar rím megint szép lesz
Méltó Petőfi híréhez
Szabad vers, trendi költemény
De rímeljen a szerzemény!
Petőfi emlékére
Esküszünk.
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
Rímjeink hangosan szólnak,
Az emberek meghatódnak
Őszinte érzések mellett
Szavalják el verseinket
Petőfinek emlékére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy szótlanok már
Nem leszünk!
Nőnapra
Leges legszebb köszöntő
Mikor szívből köszönt ő
Álmunk csodás férfija
Szava, mint a biblia
Szent és gyönggyé lényegül
Kis báránnyá szelídül
Ahogy eljön dicsérni
Nem akar semmit kérni
Csak adni most minden jót
Szép virágot, meleg szót
Szeretni szívből örökké
Férfi kegye a nőké
Kiváltképp, ha nőnap van
Párunk ágyból kipattan
Lesi minden vágyunkat
Megfőzi a kávénkat
Lehoz minden csillagot
Elénk teszi a Napot
Hallgatja, hogy fecsegünk
Nem bánja, ha heverünk
Kicsi szívem, így becéz
Csodálón egész nap néz
Alig várja, köszöntsön
Fejünkre áldást öntsön…
Zoltán
Zengjen ma a legszebb óda
Otthonodban, névnapodra
Legyen ép az egészséged
Tápláljon kis feleséged
Álmaid csillagos egén
Neked szól most e versikém!
Boldog névnapot minden Zoltánnak!