emonye blogja
Lennék...
Ha te vagy a test
Én lennék a végtag
Ha te vagy a szó
Én lennék a szótag
Ha te vagy a ház
Lennék én az alap
Ha te vagy a fej
Lennék én a kalap
Ha volnál véna
Lennék benned a vér
Ha volnál folyó
Benned lennék az ér
Ha te vagy a fa
Lennék én az ágad
Ha te vagy az éj
Lennék én a vágyad
Ha volnál a rúzs
Én lennék az ajak
Ha volnál szoba
Én lennék a falak
Ha te vagy a fény
Lennék én az árnyék
Ha te vagy gyermek
Lennék én a játék
Ha éhes volnál
Én lennék az étked
Ha bűnös volnál
Én lennék a vétked
Ha te vagy a mag
Lennék benned élet
Ha te vagy a vég
Lennék én a végzet…
Intelem
Figyelem! Ne száguldozz, mert kinyír
A gyilkosan tekergő hajtűkanyar
Beton úttestnek lesz tested kenyér
Aszfaltbetyár, nem hat már semmi könyör’…
Tedd ezt!
Tilts
Bűnös
Eszméket-
Jöjj el béke!
Szíts
Bennünk
Tüzeket
Jóság fénye!
Irts
Minden
Rosszat ki
Szeretet, élj!
Hints
Magot
A földbe
Ébredj holnap!
Nyiss
Ki lét
Kapukat
Engedj menni!
Higgy
Benne
Létezik-
Isten szólíts!
Vagyok
Mindenségben kevéske
Lyukban a kis egérke
Csepp az óceán mélyén
Porszem a Föld féltekén
Zivatarban a villám
Tenger ölén egy hullám
Versben újjászületés
Bánatban csöpp, nevetés
Mély hallgatásban a szó
Fűszeres ízben a só
Soraimban örökség
Voltomban egyszerűség
Lüktetés az erekben
Cikk az egész kerekben
Isten kertjében virág
Romokból épült világ
Vagyok…
Visszapillantó
Ködkabátban, pókhálós
Emlékképem visszahajol
A gond nélküli gyerekkorba
Ahol az önfeledt játék
Volt az igazi ajándék
Tért és időt nem észleltünk
Kő- és homokvárakat építettünk
Apró testtel bukfenceztünk le a lejtőn
Magas fákról Isten gyümölcsét ettük
Áldásként az égből nekünk
Zengett a lágy angyali szólam
Éreztem gondot viselnek rólam…