Vérző szivem érted kiált

 

Szívem vérzőn is csak téged hiv

 Tiszta értelmemmel csatát vív

Egyre inkább a szép jár eszemben

 Így nem érzem a fájdalmat a szívemben

 

 Veled álmodom most és mindig

Azt hittem szeretsz majd a sírig

Hogy e csodás idillünk örökké tart

De a csalódás nyila szívembe mart

 

Nyár volt- testünk tűzgolyóként ég

Becézésed örök, véltem még

Összebujtunk éhes gyermekként, árván

Egymást túlhajszolva, mohón kívánván

 

Lángoló rózsává lett testünk

Vágyaink ketrecébe estünk

Tébolyban nyugalmat egymásban leltünk

Kis csókjainkkal mindent felfedeztünk

 

 A világ voltál, csodáival

Fénylő mécsesem meleg lánggal

Boldogság sziget virággal, madárral

Égető szenvedély nagy forrósággal

 

Erdőnek vadja, szelíd őze

Csobogással pataknak vize

Pillangóként leszálltál a lelkemre

 Balzsamként puhán simultál szívemre

 

Te voltál a sátán gyermeke

  Rávettél e mézes vétekre

Poklodból miért hoztál égő érzést?

Hogy állítsam meg a szívbéli vérzést?

 

Kegyetlen voltál akkor és ott

Mikor mondtad- szerelmünk halott

 Hullott a rózsa, szirmai a porba

  De egy kis szirom itt maradt zálogba

 

Azóta hány bíbor hajnal kelt

Arcodra álmom, de sokszor lelt

 Görcsösen markoltam mindig a párnám

Mintha még óvó ölelésed várnám

 

Szívem e képp ostoroztam én

Mondd: nélküle boldog nem lennél

 Hányszor kértem elmém: legyél tiszta

 Fogd fel, hogy ő már többé nem jön vissza!

 

 Nappal rendbe is volna minden

Észlelem, azt mi volt már nincsen

De minden napnak van csillagos éje

Élem a mesét minek nincs még vége

 

Veled vagyok – ez a boldogság

Meghaltunk? Ez már a mennyország?

Szeretlek – mondod, ölelsz, csókolsz - érzem

Ez csak álom!- szeretlek, ez a vétkem…