Vándorbot

emonye•  2008. december 8. 19:27

Kihalt országúton vándor ballag,

Egyedül, egy botot tartva kezében.

Jó volna egy meleg pamlag,

Ez jár most az ő fejében.

Fáradt, kimerült, szeretne pihenni,

Ekkor a  bot szól: -támaszkodj rám!

Utadon támaszod szeretnék lenni,

Velem könnyebb lesz, gazdám!

Hű társad vagyok, e magányos úton,

Szoríts meg erősen, az egyedüllétben.

Ha vándorlásod folytatod egy puszta tájon,

Gondolj arra, otthonod vagyok kezedben.

Körülötted csak fák, hegyek, dombok,

Bárányfelhők rohangálnak a fejed felett.

Vigasztallak suttogva, halld meg amit mondok,

Ne legyél soha reményvesztett!

Botjára támaszkodik gyengéden a vándor,

Megfáradt testét a bot tovább viszi.

Elbóbiskol, s szépet álmodik ekkor,

Vándorbotja házikója előtt ébresztgeti...

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!