Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vándorbot
emonye 2008. december 8. 19:27
Kihalt országúton vándor ballag,
Egyedül, egy botot tartva kezében.
Jó volna egy meleg pamlag,
Ez jár most az ő fejében.
Fáradt, kimerült, szeretne pihenni,
Ekkor a bot szól: -támaszkodj rám!
Utadon támaszod szeretnék lenni,
Velem könnyebb lesz, gazdám!
Hű társad vagyok, e magányos úton,
Szoríts meg erősen, az egyedüllétben.
Ha vándorlásod folytatod egy puszta tájon,
Gondolj arra, otthonod vagyok kezedben.
Körülötted csak fák, hegyek, dombok,
Bárányfelhők rohangálnak a fejed felett.
Vigasztallak suttogva, halld meg amit mondok,
Ne legyél soha reményvesztett!
Botjára támaszkodik gyengéden a vándor,
Megfáradt testét a bot tovább viszi.
Elbóbiskol, s szépet álmodik ekkor,
Vándorbotja házikója előtt ébresztgeti...