Séta az esőben

 

Csikorog az avarszőnyeg nedves didergéssel

Így haladok az esőben csendes lépdeléssel

Este van, csillag gyúl a homályos égen

Fekete szemével pityereg élénken

 

Az esőcseppek hűsen, szelíd áldásként érnek

Amint hullnak lassan s cirógatva becéznek

Üde érintésük vágyaim csitítják

Nehogy elkeseredj!- szüntelen suttogják

 

Lágyan ölel, balzsamként folyik végig testemen

Hajamra sok kis cseppet csókolva, negédesen

Simogatja arcom, mint gyengéd szerető

S mind ezt csak azért mert, nagyon szeret ő

 

Nesztelen, csendes, fekete éjjel- már elázva

Szaladok, fekete kéjjel- éjjel fogócskázva

Most ki a fogó?- itt a száraz veronda

Tükörben lihegő rongyarcom már ronda…