Nagymamámra emlékezve

Volt valaki, kit nagyon szerettem

De már nincs velünk, elvesztettem

Azt a kedves szívét nem feledem soha

Az élet lehet bármilyen mostoha

Őszülő haját, melyet kontyba fogta

Szelíd, meleg arcát, melyet a nap is beragyogta

Szeme volt a jóság, őszinte csillogás

Érzékeny lelkében sok volt az aggodás

Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete

Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve

Ha valami fájt nekem velem szenvedett

Ha boldognak látott ugyanúgy örvendett

Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott

Arca sugárzott melybe az idő jócskán beleszántott

Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott

Élénken él bennem e sok szép emlék róla

Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra

Mert ő egy jó lelkű asszony volt

Ha valami bántotta nem nagyon szolt

Már tíz éve az égből figyeli lépteinket

És hogy az élet szép arra sugall minket

Tovább kell, menjünk s éljük életünk…

De vele elveszett valami, örökre belőlünk

Legyen mindig boldog a mennyekben

Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében

Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám

Aki már rég az égből mosolyog le rám…