emonye blogja

Személyes
emonye•  2010. június 16. 15:40

Életjelek

Arcomon

Életharc

Ráncok

Tánca

Homlokdísz:

Barázdák

Barna szem

Öregszem

Szomjas száj

Be nem áll

Szarkaláb

Sántaláb

Fölös háj

Zsugormáj

Izzó vágy

Üres ágy

Sajó lélek

Jaj, úgy félek

Kongó lépés

Szívet tépés

Zavart az agy

Békét nem hagy

Csók csattan

Könny pottyan

Hideg keze

Harsány nesze

Magány intett

Megérintett

Bársony a csend

Jótékony rend

Vált bennem

Óv engem…

emonye•  2010. május 28. 09:22

Magamba roskadva

Megtépázott szeretetem

Remegve sír szívem mélyén

Kérdésre nincs feleletem

Táncolok a penge élén

 

Néma szó bennem sebet váj

Véresre marja a húsom

Ha, ki kell, mondjam, nagyon fáj…

De megváltás lenne, tudom

 

A betelt pohár kiloccsan

Miközben szétfeszít a kín

Könnyem a pohárba pottyan

Dominál most a szürke szín

 

Mit kezdjek én most magammal?

Belül még gubbaszt a sértés

Semmi sem mehet haraggal

Hol késel jó szó, megértés?!

emonye•  2010. május 25. 14:32

"Egy ój blúz, ha hódítani tudna"

 

 Egy blúz, ha hódítani tudna

Éjjel- nappal csak rajtam volna

Ha az tenne engem bűbájossá

Le nem vetném, így válnék vonzóvá

 

Benne rejtőznék, úgy üzennék

Súgná, helyettem mit szeretnék

Tőled, veled… együtt csak ketten

Hozzád simulna most helyettem

 

Ha én nem érném el a hatást

A blúzom nem ismerne gátlást

Bőrödhöz simulna, amíg hagynád

Olyan lenne, mintha simogatnál…

 

Testedhez érve súgna halkan

Vágyam érted nő lankadatlan

Selymes anyaga szüntelen hívna

Lágy illatával megbódítana

 

Érintene puha szövete

Úgy remegne cérna sejtteste

Tökéletlen testem idomossá

Tenné, óhaja tested akarná…

 

Aludnál, rábújna arcodra

Gyengéden csókolna hajadra

Rávenne, hogy te rólam álmodjál

Szép nőként engem favorizáljál

 

Azért bújnék csinos blúz mögé

Mert önbizalmamat növelné

Védőpajzsomként a világ ellen

Elcsábítva megszerezne nekem…

 

Nem a ruha tesz valakivé

De hogyan legyek valakié?

Ha mégsem hódít a selyem blúzom

Őt magamhoz milyen módon húzom?

 

 Megjegyzés:Ez a vers kamaszkorom legjavába 2004-ben íródott:)

emonye•  2009. december 8. 16:51

Mert nem énekeltük el a"Mennyből az angyalt"

 (2008 karácsonya)

Karácsonyeste volt.  Díszítettük a fát, ami szépre sikeredett. Éneklős kedvemben voltam, és mint lenni szokott máskor a mennyből az angyal következett volna. Nógattam a családi  csapatot, hogy énekeljük el, mert úgy teljes és hangulatos ez az este, de, valamiért elmaradt. Mindenki másfele kalandozott a gondolataiban… és  akkor egyszer csak beszélgetés közben a düh ördöge szállta meg a családot és veszekedés tört ki közöttünk ,amit már nem mi irányítottunk,  hanem az ördög általunk . Karácsonykor mit keres itt az ördög ? –tűnődtem amint az események bilincsében vergődtem. Szentségtörés –gondoltam, ahogy ránéztem a többiekre és a betlehemi csillagfény helyett könny ragyogott arcukon, az enyémen pedig, már patakba folyt lefelé…

Csend lett. Mindenki elhúzódott valahová, hogy a törött szívét odanyújtsa a ma született kisdednek, hogy megbocsátást kérjen az elkövetett szentségtörésért. Ezek után ne mondja senki, hogy egy ilyen bélyeggel a szívben boldog lehet a karácsony, mert ez nem volt az. Ahhoz túl mélyen égett. Sajnos… Ez nem. Legalábbis, nekem nem. Nagy merengéseim közepette pedig, arra jutottam, hogy azért tudott birtokba venni ezen az áldott estén minket a sátán, mert nem énekeltük el a mennyből az angyalt.  Hiszem, hogy, csakis ezért… Ezután arra törekszem, hogy ez másképp legyen...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

emonye•  2009. augusztus 3. 11:48

Gerincemen ülve

A gerincem azért van elferdülve,

Mert minden csigolyámon egy csokor gondolat van ráülve

Amelyek dühödt erővel nyomják gerincem,

Merthogy nem kommentálhatják fennen bűnös, szenvedéllyel telitett érzéseimet.

Rabok vagyunk, s szabaddá lenni nem csak benned akarunk!

Minden csigolyám a nyomástól jajgat,

Míg a sok merengés felbőszülten hallgat

Hirtelen ferde gerincem gúnyos nevetéssel rázzák,

Te vagy az oka mindennek sértődötten, zúgva magyarázzák!