emonye blogja
SzemélyesÉletjelek
Arcomon
Életharc
Ráncok
Tánca
Homlokdísz:
Barázdák
Barna szem
Öregszem
Szomjas száj
Be nem áll
Szarkaláb
Sántaláb
Fölös háj
Zsugormáj
Izzó vágy
Üres ágy
Sajó lélek
Jaj, úgy félek
Kongó lépés
Szívet tépés
Zavart az agy
Békét nem hagy
Csók csattan
Könny pottyan
Hideg keze
Harsány nesze
Magány intett
Megérintett
Bársony a csend
Jótékony rend
Vált bennem
Óv engem…
Magamba roskadva
Megtépázott szeretetem
Remegve sír szívem mélyén
Kérdésre nincs feleletem
Táncolok a penge élén
Néma szó bennem sebet váj
Véresre marja a húsom
Ha, ki kell, mondjam, nagyon fáj…
De megváltás lenne, tudom
A betelt pohár kiloccsan
Miközben szétfeszít a kín
Könnyem a pohárba pottyan
Dominál most a szürke szín
Mit kezdjek én most magammal?
Belül még gubbaszt a sértés
Semmi sem mehet haraggal
Hol késel jó szó, megértés?!
"Egy ój blúz, ha hódítani tudna"
Egy blúz, ha hódítani tudna
Éjjel- nappal csak rajtam volna
Ha az tenne engem bűbájossá
Le nem vetném, így válnék vonzóvá
Benne rejtőznék, úgy üzennék
Súgná, helyettem mit szeretnék
Tőled, veled… együtt csak ketten
Hozzád simulna most helyettem
Ha én nem érném el a hatást
A blúzom nem ismerne gátlást
Bőrödhöz simulna, amíg hagynád
Olyan lenne, mintha simogatnál…
Testedhez érve súgna halkan
Vágyam érted nő lankadatlan
Selymes anyaga szüntelen hívna
Lágy illatával megbódítana
Érintene puha szövete
Úgy remegne cérna sejtteste
Tökéletlen testem idomossá
Tenné, óhaja tested akarná…
Aludnál, rábújna arcodra
Gyengéden csókolna hajadra
Rávenne, hogy te rólam álmodjál
Szép nőként engem favorizáljál
Azért bújnék csinos blúz mögé
Mert önbizalmamat növelné
Védőpajzsomként a világ ellen
Elcsábítva megszerezne nekem…
Nem a ruha tesz valakivé
De hogyan legyek valakié?
Ha mégsem hódít a selyem blúzom
Őt magamhoz milyen módon húzom?
Megjegyzés:Ez a vers kamaszkorom legjavába 2004-ben íródott:)
Mert nem énekeltük el a"Mennyből az angyalt"
(2008 karácsonya)
Karácsonyeste volt. Díszítettük a fát, ami szépre sikeredett. Éneklős kedvemben voltam, és mint lenni szokott máskor a mennyből az angyal következett volna. Nógattam a családi csapatot, hogy énekeljük el, mert úgy teljes és hangulatos ez az este, de, valamiért elmaradt. Mindenki másfele kalandozott a gondolataiban… és akkor egyszer csak beszélgetés közben a düh ördöge szállta meg a családot és veszekedés tört ki közöttünk ,amit már nem mi irányítottunk, hanem az ördög általunk . Karácsonykor mit keres itt az ördög ? –tűnődtem amint az események bilincsében vergődtem. Szentségtörés –gondoltam, ahogy ránéztem a többiekre és a betlehemi csillagfény helyett könny ragyogott arcukon, az enyémen pedig, már patakba folyt lefelé…
Csend lett. Mindenki elhúzódott valahová, hogy a törött szívét odanyújtsa a ma született kisdednek, hogy megbocsátást kérjen az elkövetett szentségtörésért. Ezek után ne mondja senki, hogy egy ilyen bélyeggel a szívben boldog lehet a karácsony, mert ez nem volt az. Ahhoz túl mélyen égett. Sajnos… Ez nem. Legalábbis, nekem nem. Nagy merengéseim közepette pedig, arra jutottam, hogy azért tudott birtokba venni ezen az áldott estén minket a sátán, mert nem énekeltük el a mennyből az angyalt. Hiszem, hogy, csakis ezért… Ezután arra törekszem, hogy ez másképp legyen...
Gerincemen ülve
A gerincem azért van elferdülve,
Mert minden csigolyámon egy csokor gondolat van ráülve
Amelyek dühödt erővel nyomják gerincem,
Merthogy nem kommentálhatják fennen bűnös, szenvedéllyel telitett érzéseimet.
Rabok vagyunk, s szabaddá lenni nem csak benned akarunk!
Minden csigolyám a nyomástól jajgat,
Míg a sok merengés felbőszülten hallgat
Hirtelen ferde gerincem gúnyos nevetéssel rázzák,
Te vagy az oka mindennek sértődötten, zúgva magyarázzák!