Ime a nő!

Ó mily csodálatos,

Hogy bordátokból egykor kiváltunk

Akár születendő csecsemő hagyja el az anyaméhet

 Ujjongva alleluját kiáltunk

 Dicsőítsd az eget!

 

Ó mily gyönyörűség,

 Ádámnak társa, neve lett Éva

 Gonoszul körbefonta bájával az első férfit máris

 Nem volt magány a paradicsomba

Vele jött a bűn is

 

Ó mily kevés lennél,

 Hím egyed, ha az édes teremtmény

Nőként nem jött volna szépségével létre hódolatodra

Csak neked, mint varázslatos eszmény

Férfias jobbodra

 

Ó mily nagy, fenséges,

Szemed tőle köddel szőtt, káprázat

Mert az ő látványa tüzes vágyaidat testesíti meg

Minden benne van gőg és alázat

Anyád, szajhád egyben

 

Ó mily páratlan kincs,

Rejlik őbenne titok és rejtély

Mezitelen, pőre testével a kéj országába visz el

Létével aranyló a kökény éj

Erre hazudd - nem kell!

 

Ó mily rossz, ördögi,

De kell nektek, az édeni átok

Ha velünk örökül marad rátok, akkor is szükség van ránk

Bűnnel édesen bűntetve vagytok

Hogy ízlik az almánk?