Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hiányzol
emonye 2008. május 27. 13:41
Vajon mikor jössz, mikor láthatlak?
Nélküled a szerelem tüze nem ég olyan nagy lángokban
Úgy várlak már, mint szárazföld az esőt
Sose feledem a mosolyodat, a legelsőt
Hiányzol nagyon, távol vagy tudom,
Úgy vár már feléd nyújtott karom!
Várlak mindenemmel, testemmel, lelkemmel
Kérlek többé soha, soha ne menj el!
Nem tudom te még akarsz-e látni,
S fogsz-e majd engem is igy várni?
Az az őszintén csengő meleg hangod,
Csak az emlékeid látom, hallom
S egyre jobban, szivem mindig nagyot dobban
Mikor rád gondolok gyakran, és még gyakrabban
Te meg én, ez a kép, ami mindig bennem él
A jövő nekünk vajon mit regél?
Ott motoszkálsz agyamban, nappal, éjjeleken át,
Mindig mikor a hold megvillantja sápadt korongját
Rájöttem arra, hogy csak a”most” a”pillanat”-ez, ami számit
Mondhatnak mások nekem bármit
Ha itt vagy, csak a mának kell élni
És a jövőre rá se kell nézni
Mert ha hiszek benned el foglak érni
Bárhogy is akarsz tőlem menekülni
Nem szabad meghallgatni a sátán szavát
Legyőzve mindent- menni, csak menni előre a sors göröngyein át
Aki szivből szeret annak nincs lehetetlen dolog
Akárhol vagy is a messzi horizonton szivünk együtt dobog…