Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fekete vasárnap
emonye 2010. április 27. 15:19
Ébenfekete haj, égszínkék szemek
Egy fiatal srác jellemzői ezek
Jó képű volt okos és szerény
Körülötte a világ kemény
Sodorta magával ez a vad világ
Sorra szedte a kábító tablettát
Rászokott a drogra és nem volt kiút
Következett a mély, feneketlen kút
Minden percben csak azért áhítozott
Ha kérte szervezete ő drogozott
Nem volt már fontos neki semmi
Hogy a drogot meg tudja venni
Volt egy szép lány kinek fontos volt nagyon
Ő volt vele minden mámoros napon
Nézte, hogy gyötrődik, kábultan remeg
Ha nem kapott drogot: ordít és fetreng
A lány szíve megszakadt, nem tehetett semmit
Fájdalmában zokogott hullatta könnyeit
Hányszor de hányszor próbálta leszoktatni
„A tiszta életbe” a fiút visszahozni….
De késő volt, sodródott az árral
Szüntelen élt a vad bódulattal
Ifjú élet ami vakvágányra futott
Minden egyes nap egyre mélyebbre jutott
Akkor volt jó, ha droggal be volt lőve
Ha nem így jött össze nyögött remegve
Élete kábítószer fogságába került
E rabságból kijutnia sosem sikerült
Pedig érdemes lett volna küzdeni
A lány sírig tudta volna szeretni
A még fénylő szemeit ismerte meg
Elfogja veszíteni, attól retteg…
A fiú étele, itala lett a drog
Ő is érezte: hamarosan menni fog…
Kusza zavaros már a gondolata
Álmatlan volt minden egyes éjszaka
Hét ágra sütött a Nap fényesen
Karba mélyedt egy tű most élesen…
A dermedt testen hideg futott végig
Lerogyott, … szemét emelte az égig …
…………………………………………………
A lány megérkezett, a fiú már nem lélegzett…
Élettelen arcára csak napsugár fénylett
Szívet tépő sikoly ajkán, de ki kel, hogy tartson
Szíve alatt a magzatáért ezen a „fekete vasárnapon”…