Erdély, a fogadott fiú

Anyád Románia kecsesen úszik, mint egy hattyú

Mostoha kebelén Erdély te nem vagy más, mint fattyú

Elvisel, megtűr, mert az ő gyermeke vagy

De kitaszítva mégis a sorsodra hagy

 

A székelység mostoha, nép nem kap már édes csókot

S csak anyja becézi, kaphat szép, román bókot

Fogadott fiúval anyja se szívélyes

Befogadása után sorsa keserves

 

Mert kinek lelkét meg- meg sebzik vadóc lesz és kínzott

A közjó kedvére nem tett, csak jogaiért harcolt

 Lázadó kölyök a szabadságát kéri

De Romániától hiába reméli

 

A fattyú gyermek mindig csak fattyú marad, hiába

Soha sem lesz édes fiú a nagy Romániába

Anyai kebleken hely lesz megpihenni

Végrendeletében nem fog szerepelni…