Én - kereső

Bús arcú személy ballag az utcán

Tűnődve végignéz fakó cuccán

Fiú-e ő vagy talán lány?

Ezt nem tudni, mert csak talány…

 

Lépdel, keresi igazi énjét

Ködös kétségek ölelik lényét

Szeme a semmibe réved

Egy tincs homlokába téved…

 

Összeomlott homokvár a lelke

Erős akar lenni, de oly gyenge

Megfelelni vágyik-elront-

Félelme önbizalmat bont…

 

  Kutatja magába a világot

Mint tar mezőn a színes virágot

Hiába- magát nem leli

Sötét alagút elnyeli…

 

Retteg elindulni most előre

Angyalérintéstől remeg bőre

Egyedi vagy!- mint a többi…

Fogadd el!- próbálj örülni…

 

Isten keze felhők közé vitte

Fátyolszárnyú galamb repítette

Nem tudta mi történik itt

A megrajzolt válaszba hitt…

 

Szikrázott a Nap, kék volt az égbolt

Homlokán az Úr úja nyoma volt

Énje szólt:- csak annak örülj,

Hogy ember vagy a sok közül!